Savaria Karnevál (3): Csütörtök esti kisszínes

- Itt iszok, bazze, várom a koncertet!- ad helyzetjelentést mobilon valakinek egy szénné tetovált testhez tartozó kannásboros hang, mintha legalábbis az Iron Maiden érkezne perceken belül a szombathelyi Fő térre.

Pedig dehogy.

Azért mi tagadás, jó sokan várnak Tátrai Tibor és Szűcs Antal Gábor pengetésére, ami vagy azt jelenti, hogy tényleg marha sokan szeretik ezt a magért való virgázást, vagy ennyire nincs mit csinálni a karnevál második napján.

A két fekete ruhába bújt őszülő gitárfenomén valószínűleg nem filozofál a problémán, elkezd, komoly arccal penget és bontogat az akusztikusokon, ad a latin fílingnek keményen, legalábbis a műsorújság szerint erről van szó.

Bunkó sznob módon úgy gondoljuk, Tátrai és Szűcs utoljára két évtizede volt érdekes, akkor sem annyira, hogy nagyon, így hát alternatív elfoglaltság után nézünk. A borutcai foghíjak következtében a csapolt Kaiser mellett tesszük le a garast, ami az elfogyasztott sörök számának szaporodásával egyre jobb választásnak bizonyul, függetlenül a váltakozó helyszínektől.

Őszinte szeretettel üdvözöljük a minduntalan felbukkanó ismerősöket, részünkről szépen alakul a karnevál, olyannyira, hogy ügybuzgó módon visszamennénk megnézni a Tibuszt, hátha már tetszene, végül is elég sokat ittunk.

Mire visszakeveredünk a Fő térre, a koncertnek már persze vége, viszont még cefet sok ember van a téren, széles a jókedv, láthatóan nem akarnak ezek innen elmenni, amíg világ a világ, vagy ameddig a házigazda a furkósbottal nem nyomatékosít, ahogy a nóta mondja.

Tényállás: A buli a második napon öngerjesztővé vált, programok nélkül is elpörögne hétfőig.

Még pár Kaiser, ilyenkor jönnek az okos ötletek, teszem azt az ismerős kisrác rollerjának a kölcsönkérése, majd kétkerekű szabad száguldás a lezárt Thököly utcán, snájdig kanyarokkal, ha szabad egy kicsit dicsekedni.

Mondtam, hogy szóra sem érdemes.