Patyi Elemér: Élni, s élni hagyni, vagy…!?

Azt mondják, hogy Svájcban minden hivatal falára az van kiírva : „ Legfőbb törvény a józan ész!” Úgy tűnik, hogy ezt be is tartják, mert náluk évszázadok óta jól mennek a dolgok, hisz ott – és más normális országban – az emberekért vannak a törvények és nem fordítva.

Nálunk sokan a rendszerváltást csak „módszerváltásnak” titulálják, én meg azt mondom, hogy sajnos még attól is messze vagyunk. Az állampolgárok, vállalkozók „cseszegetésére” sok esetben, megfélemlítésére egyre rafináltabb, kiszámíthatatlanabb módszereket alkalmaz az állam, illetve annak jeles képviselői.

Ennek szinte minden esetben az áldozatai, elszenvedői azok, akik legális vállalkozásokat működtetnek és nap-nap után az életükért, a fennmaradásukért küzdenek. Nincsen olyan szakma – a kőműves, ács, cukrász, vendéglátó, asztalos stb.. – amely ne panaszkodna a törvények és rendeletek visszásságaira, az értelmetlen, ésszerűtlen előírásokra. A rossz nyelvek azt mondják, hogy a hatóságok emberei – óriási tisztelet a kivételnek – kimondottan ezeket az élettel köszönő viszonyban nem lévő törvényi és rendeleti ellentmondásokat keresik, vadásszák, s kérik számon a szerencsétlen vállalkozókon, hisz így garantált a bírságolási terv teljesítése és az érte járó prémium.

Az okosabb, sikeresebb népek a latinból nem az „Ember embernek farkasa” gondolatot vették át, hanem az„ Élni, s élni hagyni” bölcs életfilozófiát! Emlékezzünk csak a híres Gorenje-turizmusra!

Bámulatos volt, ahogy az osztrák hatóságok a vállalkozóik érdekeit szem előtt tartva, szelíd mosolygással – „szemet hunyva” – tűrték a kukoricaföldeken alkalmilag összetákolt bódékat, ahol a sógorok rajtunk magyarokon „betegre” kereshették magukat. Ott és akkor a további gazdagodásuk volt a cél, nálunk meg most a megmaradás, vagy a felszámolás, sok esetben élet vagy halál a tét! Vagy talán itt a „kegyelemdöfést” is méltányosnak kell tekintenünk?

Jó és szívet melengető példák természetesen nálunk is vannak! A minap az egyik hatóság főnökével beszélgettem, aki a következőket mondta; „Tudja mindenki, hogy ebben az országban – nemzetközi összehasonlításban is – a kelleténél lényegesen nagyobb a bürokrácia, sok a felesleges, életünket megkeserítő értelmetlen törvény, illetve rendelet és a gazdaság eltartó képességéhez viszonyítva mérhetetlenül nagy az államapparátus. Ha kinyírjuk a vállalkozóinkat ránk, az ellenőrző apparátusra sem lesz szükség!” Bölcs megállapítás!

A magyar mikro-, kis- és középvállalkozók, - nem várnak hálát, vállveregetést! - akik „még” erőnek erejével próbálják működtetni a cégüket, hogy eltartsák a családjukat, alkalmazottaikat, megtermelik és befizetik a járulékokat, adókat, támogatnak alapítványokat, egyesületeket. Ez a vállalkozói réteg foglalkoztatja „jelenleg” a dolgozók 62%-át, és nem hagyják itt az országot multik módjára, ha csökken a profit.

Ez a vállalkozói réteg ma kétségbeesett, háborog és a „feladás” gondolatával foglalkozik, vagy elzavarja az általa megtermelt javak vámszedőit.

Ezek az alternatívák Uraim, lehet választani!
Patyi Elemér
Vas Megyei Önkormányzatokért Egyesület elnöke