A Penny-botrány nyomán: A multik ugrasztják egymásnak a vásárlókat?

A szakembert a történtek lélektani vetületeiről kérdeztük, s a kiegyensúlyozottság szellemében az áruház körmére is néztünk.

Mint ismeretes, az üzletlánc idén ünnepli 13. születésnapját, ezért az ország különböző pontjain található, összesen 165 boltjában több napon keresztül 13 terméket kínált 13 évvel ezelőtti áron. Más-más időpontokban két órán át kapható volt Egri Bikavér 459 helyett 199 forintért, finomliszt 89 helyett 55-ért, sőt ráadás akcióban Trappista sajt 579 Ft/kg áron. Illetve kapható lett volna, mert általában gyorsan elfogytak az akciós termékek. Sajthoz volt a legnehezebb hozzájutni, azt csak az árengedmény-sorozat utolsó napján 19 és 20 óra között lehetett ilyen áron megvásárolni – amíg a készleten lévő néhány tucat guriga el nem kelt. A vasi mérleg: Szombathelyről bordatörés gyanújával mentő vitt el egy nőt, a vásárlók behatoltak a bolt raktárába, Sárváron a készenléti rendőrök segítségét kellet igénybe venni a nyugalom fenntartásához, a kőszegi üzlet is zsúfolásig megtelt hét órára. Tőlünk kissé távolabb, Kaposváron például kommandósokat vetettek be a rendteremtés érdekében. S ez csak a jéghegy csúcsa. A boltokban és a parkolókban dulakodás, szitkozódás, közelharc tanúi lehettek azok, akik nosztalgiázásra vágyva felkerekedtek, hogy először, vagy immár sokadszorra betérjenek a Pennybe.

„Nem előzmény nélküli történések ezek az emberiség újkori, legújabb kori történelme folyamán” – mondta dr. Buda Botond, amikor a véleményét kérdeztük. „Sok hasonló esettel találkoztunk: létező vagy mesterségesen keltett hiány miatt az emberek nem egyszer egymás sarkát taposva igyekeztek jobb pozíciót kivívni maguknak. Amióta multinacionális cégekről beszélhetünk, és amióta fogyasztásközpontúvá torzult a világ társadalmainak fejlettebb része, a multik gyakran élnek a mesterséges hiánykeltés taktikájával. Igényt keltenek, meghirdetik a termékeket, ám sok esetben a helyszínen a vásárlók azt tapasztalják, hogy a rendelkezésre álló kapacitás nem tud korlátlan tömegeket kiszolgálni. Ilyenkor az emberek önzése, érvényesülési vágya lép előtérbe, és akár agresszív cselekedetekre is ragadtatják magukat.”

Következő kérdésünk erre a hiányra irányul: több helyen már 800–900 forintért kapható egy kiló – igaz, minőségi szempontból egy skálán valószínűleg nem maximális pontszámmal értékelhető – Trappista, hogyan válthat ki 200–300 forint kedvezmény ilyen reakciókat? „Ez a legizgalmasabb felvetés. Érdekes szociológiai tapasztalat lett volna az akciók ideje alatt ott lenni a boltokban és feltérképezni, mely rétegekből kerültek ki a vásárlók. Valószínűnek tartom, hogy elsősorban a szerény jövedelmű, a munkanélküli és a kisnyugdíjas vásárlóréteg tagjai voltak azok, akik azt gondolták, nem számít, hogy több napon kell elmenniük az üzletbe, az árengedményt kihasználva vesznek néhány üveg bort, pár kiló lisztet, egy guriga sajtot, amiket beosztva hosszabb idő után kell csak ilyen termékeket vásárolniuk, s párszáz forintot meg is takarítanak. A többieket a „tömegpszichózis” vezethette az üzletbe: az emberek úgy vélik, amennyiben mások ennyire érdeklődnek valami iránt, akkor bizonyára megéri, ha ők is odamennek és megnézik, mi az, ami ennyire olcsó. Bele sem gondolnak abba, hogy az erőfeszítésük megéri-e a befektetett időt, benzinköltséget, bosszúságot.”

Dr. Buda Botond sietve leszögezte, hogy nem kereskedelmi szakember, ám kereskedelemszociológiai olvasmányai alapján úgy vélekedett, az ilyen tudatos vásárlócsalogató fogások a multinacionális cégekre jellemzők. „A klasszikus kiskereskedelem korában, Kohn és Grün bácsi idejében nem alkalmaztak efféle technikákat. Később, a szocializmus évei alatt hiánygazdaság jellemezte Magyarországot, ám mindenki tudomásul vette, hogy a hiány folyamatos, és az elosztás nem az „aki kapja, marja”, hanem a protekcionizmus elvén valósul meg. Ezért amikor egy évben egyszer, karácsony előtt banánszállítmány érkezett a városba, az emberek nem tülekedtek az üzletekben. Akinek volt összeköttetése, a pult alól kapott banánt, akinek nem, az kénytelen volt a következő karácsonyig várni, hátha akkor több szerencsével jár.”

Néhány nappal ezelőtti hír, hogy a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) azt gyanítja, a sajtkészletek nem voltak megfelelőek az akció ideje alatt, ezért vizsgálatot indított a Penny Market ellen.

A versenyhivatal honlapján aztán másra is bukkantunk: május 12-i dátumozású az a sajtóközlemény, amely a Súlyos problémák a Penny Market akciótartási gyakorlatával címet viseli. A dokumentumban az áll, hogy a GVH megállapítása szerint a Penny „2008. augusztus 3. és augusztus 31. között a fogyasztók megtévesztésére alkalmas magatartást tanúsított, 2008. szeptember 1. és október 11. között pedig tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatot folytatott.” Mindez azt jelenti, hogy „…több esetben a fogyasztóknak a boltokban többet kellett fizetniük az akciós újságban, a plakátokon vagy a nyomtatott sajtóban meghirdetett akciós áraknál. Egyes üzletek adott esetben önkényesen kezdhették, illetve fejezhették be a meghirdetett akciós árak alkalmazását. A Penny Market az üzlethálózatban érvényesülő egységes marketingtevékenység mellett nem tudta biztosítani az egységes (a fogyasztóknak nyújtott tájékoztatással összhangban lévő) áralkalmazást. A GVH szerint nem egyedi hibáról volt szó, hanem egy olyan rendszerhibáról, amelyik bármikor, bármelyik üzletben, bármelyik akciós termék árával kapcsolatban előjöhetett.” A kiskereskedelmi vállalkozásra a hivatal emiatt 100 millió forintos bírságot rótt ki. „Súlyosbító körülményként vette figyelembe a hatóság, hogy a Penny Market igen súlyos, a fogyasztóknak közvetlen kárt okozó jogsértést követett el. A piac jelentős szereplőjének tartott társaság ráadásul különös visszaesőnek minősül, hiszen hasonló ügyben a GVH már elmarasztalta, így pontosan tudnia kellett volna, hogyan kell jogszerűen eljárnia. A Penny Market mindezek ellenére a megtévesztő reklámokat széles körben alkalmazta, több akción át, több héten keresztül, a megtévesztés pedig nagyszámú (146) terméket érintett.”

Ha röviden szeretnénk összegezni a fentieket, elég annyit írnunk, hogy vásárlási- és kereskedelmi kultúra vonatkozásában egyaránt fejlődnünk kell még.