A vendéglátó viszont mindent megtett, hogy a találkához megfelelő körülményeket biztosítson.
Az idei polgármesteri randi helyszínéül a rendező város a Bartók termet találta megfelelőnek, és annak szép kis udvarát. A fogadózenét a zeneiskola előtti téren az Isis Big Band adta, bent az udvaron viszont már fúvósötös mellett lehetett reggelizni, és – a sokak számára hosszú út után – kávézni, üdítőzni, és persze trécselni. Szombathely polgármestere, Ipkovich György – miután megmutatta Varga Zoltán önkormányzati miniszternek a Bartók termet belülről – az udvaron beszélgetett Török Gábor és Giró Szász András politológusokkal, néhány polgármester kollégájával, valamint a miniszterrel és Szűcs Erikával, a szociális minisztérium miniszteri megbízottjával (ne tessék megkérdezni, hogy az micsoda, mert mi is elfelejtettük megtudakolni.)
Válság vagy árvíz: kevesen voltak
Fél tizenegy tájban befutott Kósa Lajos Debrecen polgármestere - egy gyors kézfogás után az fent említett társaság tagjaival – rögtön a kávéspult felé lépett, később se volt nagyon kommunikatív. Aztán a társaság be a Bartók-terembe a szervező Oltványi Tamás hívó szavára. Elébb a hallgattunk egy kis kamarazenét – ízelítőül a város kultúrájából a Savaria Szimfonikusok kamarazenekarának előadásából, majd egy bankos reklámspot után Varga Zoltán miniszter köszöntötte a vendégeket, volt, akit felgyógyulása alkalmából. Oltványi azt mondta, a válság miatt lehet, hogy ilyen kevesen jöttek el – egynegyed Bartók-teremnyi polgármester jött össze Magyarország összes városából – vannak, akik inkább a munkát választották mint a szórakozást.
Varga Zoltán szerint viszont nem a politikai válság az oka, hogy kevesen voltak, hanem az árvíz. Mivel az ilyen találkozókra leginkább a környékbeliek jönnek el, Vas megyét viszont komoly kár érte az elmúlt néhány napban.
Ipkovich György miután átvette az emlékkönyvet dr. Gyimesi Endre zalaegerszegi polgármestertől, azt mondta, hogy akkor, amikor a politika a magánéletet is átszínezi, a polgármesterek pártállásuktól függetlenül is megtalálják a közös hangot, a közös hangra pedig épp a nehéz időkben van a legnagyobb szükség.
Politikus kontra politológus
Ehhez képest Pálffy István - aki a sajtóanyagban a megtisztelő „televíziós személyiség” titulussal szerepel – a Varga-Szűcs minisztérumi páros és Török Gábor – Giró Szász András politikus páros közti „közéleti párbeszéd” irányítására volt hivatva – meglehetősen konfrontatív ízt vitt az eszmecserébe. A bemelegítő kérdések után, amint ő nevezte: „ez volt az altatás” kérdések után - ahogy ígérte, jöttek a keményebbek. Például, hogy hogy lehet átvészelni az önkormányzati szférából tervezett 120 milliárd forintos elvonást, meg az áfa-emelést.
A miniszter azt mondta, hogy az elvonással egyidejűleg áttekintik az önkormányzatok feladatait is, reformra volna szükség, amíg nincs reform, a struktúra ugyanaz, a mindenkori kormánynak nincs más lehetősége, mint fűnyíróelv alapján elvonni, hogy ésszerűbb gazdálkodásra kényszerítse az önkormányzatokat. Dióssy László a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium szakállamtitkára (16 éven keresztül Veszprém polgármestere) viszont arra hívta fel a figyelmet, hogy milyen remek energiatakarékossági pályázatok vannak.
Giró Szász megjegyezte, hogy nem forrásokról, struktúráról kellene bikkfanyelven beszélni, amit az emberek nem értenek, hanem az igazgató állam helyett egy szolgáltató államon kellene gondolkodni – aszerint, hogy az emberek mit várnak el az államtól, önkormányzattól.
Varga miniszter szerint viszont a teremben ülők értik ezt a nyelvet, nem egyszerű választópolgári körben hangzottak el a mondottak. Egyébként pedig az emberekben nem szabad azt a hitet erősíteni, hogy az állam mindent megold, például kilapátolja helyette az iszapot a pincéből. Giró Szász szerint viszont épp az a probléma, hogy a politikai elit megkülönbözteti magát a választópolgároktól. Egyébként nem egy mindent megoldó államra gondolt, hanem olyanra, amely pontosan definiálja a feladatait, és azt, hogy mit végez el ebből ő, és mit az önkormányzatok, és mennyi pénzt ad rá, és garantálja, hogy ez három-öt évig nem változik. Mert az önkormányzatok anyagi gondjai épp abból adódnak, hogy egyre több feladathoz egyre kevesebb pénzt kaptak, felélték a vagyonukat, eladósodtak, és még az energiatakarékossági pályázatokhoz sem tudnak hitelt felvenni, mert már azt se kapnak.
Emberek és politikusok
Török Gábor hasonló dolgot pedzegetett – az EP választáson történt jobbikos előretörésre célzó Pálffy-kérdésre is reagálva – amikor azt mondta, hogy a politikusokat vagy utálják, vagy legyintenek rájuk az emberek. Az emberek azt értékelik, aki a számukra fontos problémákkal foglalkozik. A Jobbik talált egy-két választ. Az a politikus lesz sikeres, aki a valós problémákra reflektál, és emberi nyelven szólal meg. Aki megmarad a struktúráknál, meg a reformoknál, az nem fog sikert elérni.
Sajnos, mire érdekes lett volna beszélgetés – úgy egy óra levegőbe beszelés, és cikizgetés után - épp véget ért. Kávészünet volt, sajnos akkor, amikor már elbontották a lenti büfét. Miután az Év polgármestere Szalay Ferenc (Szolnok), az év alpolgármestere Pajna Zoltán (Debrecen) és az év jegyzője, dr. Tárnoki Richárd (Balatonfüred) átvette a díját, az Esőemberke Alapítvány pedig a számára összegyűlt százezer forintot, meg megnéztük a szombathelyi táncosokat a rendezvény fogadással folytatódott a Képtárban, ahol Jordán Tamás mondott József Attilával, Zelkkel, Weöressel szólva néhány megfontolandó „intelmet” polgármestereknek, akik még egy kicsit elbeszélgettek.
Hogy ennek a rendezvénynek valójában mi volt a célja, értelme és haszna, az számunkra nem derült ki. Kicsit többet vártunk tőle, főleg a közéleti beszélgetéstől, de hát válságos meg árvizes időben be kellett érnünk ennyivel. Megyünk is iszapot lapátolni…