Rába-túrán voltunk a Vízi Vándor segítségével (képgalériával)

Szabadság, természet, kaland, társak. Minden tapasztalat azt mondatja velünk, hogy egy Rába-túrát mindenkinek meg kellene próbálnia. Tudósítónk a Vízi Vándor túraszervező segítségével leereszkedett Rábagyarmattól Csákánydoroszlóig. Élményeit és megosztja az olvasókkal.

Szabadság, természet, kaland, társak. Minden tapasztalat azt mondatja velünk, hogy egy Rába-túrát mindenkinek meg kellene próbálnia. Tudósítónk a Vízi Vándor túraszervező segítségével leereszkedett Rábagyarmattól Csákánydoroszlóig. Élményeit és megosztja az olvasókkal.

A vadvízi evezés, kenuzás megint egy olyan tevékenység, amit egyszer ki kell próbálni. Általában egy próba elég, a kedves érdeklődő vagy megszereti, vagy megutálja egy életre.

Emlékeinkben még mindig él az Ezüst tó kincse és a Nagy indiánkönyv, ahol az indiánok és a sápadt arcúak nagy egyetértésben húzzák az evezőlapátot. Aztán felnő az ember, az emlékek halványulnak, de egy-egy kínálkozó lehetőségre azért lecsap. A vadvízi túra a Rábán pedig ilyen: könnyen elérhető, nagyon szép, vadregényes tájon vezet az út, különféle nehézségű szakaszokon tehetjük próbára a tudásunkat és a szerencsénket, kellemes baráti társaságban tölthetünk egy délutánt vagy akár több napot is. Ehhez biztosítja a szükséges felszerelést, táborhelyet és tudást a csákánydoroszlói Vízi Vándor csapata.

Így egy napfényes vasárnap délután mi is ott állunk a Vízi Vándor táborhelyén, ahol a szállás, a konyha és a hozzá tartozó hatalmas szabadtéri terület van. Már itt megcsap bennünket a szabadság, a természet és a kaland első nagyobb fuvallata.

Aztán összeáll a kis csapat, a kenuk és az emberek egy kicsit szárazföldi vándorok lesznek, mígnem elérjük a Rába-túránk kezdőpontját, Rábagyarmatot.

A kezdőkkel finoman bánnak, a mustra után hamar megkapjuk a beosztást, tapasztalat, méret és feltételezett rátermettség alapján kormányos, evezős vagy nehezék lesz belőlünk.

A kormányos tanonc kap egy gyorstalpaló képzést, amit a szúrós szemű oktató biztató szavai kísérnek – szállj be úgy a kenuba, hogy ne fürdéssel kezdj, illetve próbáld meg kihozni a hajót a fák alól –, ezután elindulunk lefelé a folyón.

Az első evezőcsapások tapogatózóak és suták, a szemek kissé riadtan méregetik a vizet, amelyről megint csak bebizonyosodik, hogy hiába van alul, azért ő az úr. Az embert maximum megtűri, ha az kellő alázattal gürcöl, lapátol, elhajol és gyönyörködik, emellett átadja magát egy olyan világnak, ahol nem számít a pénz, a hatalom és a az egyéb felszíni csillogás. A Rába és a testünk alatt imbolygó vízi járgány néhány perc alatt helyre teszi a világot.

Aztán az is kiderül, hogy nem is olyan ördöngős dolog bennmaradni a helyes sodorban, kikerülni az uszadékfákat és nem felborulni a trükkös helyeken. Ez utóbbi azért fontos momentum, mert a Rába még nyáron sem melegszik fel nagyon, a ruházat nem hozzánk kapcsolt részeit nagy sebességgel nyeli el a folyó, a fényképezőgép, mobiltelefon, napszemüveg, ha meg is marad, már nem lesz olyan, mint újkorában.

Aztán újabb félóra után a kenuzó elmerül az érintetlen táj szépségében, hallgatja a csendet és a madarakat - és nagyon figyel a többiekre.

Pihenésre a táv felénél, egy vadregényes szigeten kerül sor, a partraszállás után itt van lehetőség szomjat oltani és harapni valamit.

A táv második fele hamar elfogy, a csákánydoroszlói híd után már meglátjuk a táborhelyet, a kiszállás és a kenuk szárazra vontatása után már csak a túra megbeszélése marad hátra.

Van mit megbeszélni, hiszen útközben felejthetetlen pillanatok egész sorozatát táraztuk be, ráadásul mindenki úgy érzi, hogy afféle túlélő hős lett belőle, ami persze igaz is valahol, mint ahogy az is, hogy olykor ki kell lépni a mindennapi világunkból, hogy szembesüljünk egy olyannal, ami még igazibb.

Egy Rába-túra tökéletes tájékozódási pont: mostanában kevés ilyen van az életben, érdemes kipróbálni. Ön is meg tudja csinálni, biztosak vagyunk benne.

További képek a túráról

További részletek:

A Vízi Vándor honlapja

A Vízi Vándor az Alon-Infó regisztált partnere