Átfirkált falfirkák a sárvári vasútállomás várótermében

Két éve már . Akkor a körmendi és a szombathelyi „termésből” szemezgettünk. Idén is akartunk egy hasonló terepszemlét, de vagy az ötletek és az ambíció hiányzott, vagy a rendbetett vécék és várótermek rettentették el az önjelölt alkotókat. Sárvárral egyik sem igaz, ott újabb és újabb szövegrétegek kerülnek fel egymásra. Az általunk márciusban fényképezettekkel sem találkozhatunk már .

Két éve már . Akkor a körmendi és a szombathelyi „termésből” szemezgettünk. Idén is akartunk egy hasonló terepszemlét, de vagy az ötletek és az ambíció hiányzott, vagy a rendbetett vécék és várótermek rettentették el az önjelölt alkotókat. Sárvárral egyik sem igaz, ott újabb és újabb szövegrétegek kerülnek fel egymásra. Az általunk márciusban fényképezettekkel sem találkozhatunk már .

Rá néhány héttel jártunk újra a „tett helyszínén” és már akkor hagyományőrzőnek éreztük magunkat, a helyi erők vagy az átutazók annyira kiélték magukat a váróterem falain. Palimpszesz – így hívja a szakirodalom a nyomtatás előtti korok olyan papiruszait, pergamenjeit és bőreit, amelyről az eredeti írást eltávolították és a helyébe újat írtak. Ami persze ritkán sikerült tökéletesre, vagyis úgy, hogy a korábbi szövegekből ne látszódjon át valamennyi a mi írásunkba. (A posztmodern irodalom és művészet például ebben a szokásban látja a létének az egyik legnyilvánvalóbb önigazolását.)

Az ilyen falfirkás megnyilvánulásokat nyugodtan nevezhetjük naiv, (nem értékítéleti értelemben véve) primitív műveknek. Ha majd egyszer úgy adódik, hogy nálunk is lesz filctoll, amikor arra járunk, feltétlenül élünk a lehetőséggel, hogy odafirkantsuk egy úgy-ahogy szabad vagy kevéssé túlzsúfolt falfelületre a következőt: „A palim, P., szeszt piált, most meg csinálja a fesztivált.”

Ahogy bizonnyal a figyelmes olvasó is észrevette, a felirat helyesírásilag pontatlan. A „mozogsz” szó helyett valójában „mozgol”-nak kéne szerepelnie.

Utólag és – ha még együtt vannak – előre is gratulálunk az ifjú párnak a jubileumhoz. Utánanéztünk: Jóssi + Byus megnyugodhat, az ötödik közös év október 13-ája sem esik péntekre.

Érdekes felvetés. Bevalljuk nagy rajongói vagyunk mindkét húsételnek, az egyiket főként a konyhaasztal mellett, a másikat meg inkább a nyári nagyrendezvényeken fogyasztjuk szívesen. A kettőt együtt viszont még sohasem próbáltuk. Ígérjük, nem hagyjuk ki az első adandó alkalmat.

Tudjuk régről, hogy az ismétlés a tudás nagy megbecsülésnek örvendő rokona, ami az élet alapigazságaira különösen vonatkozik. Az iskolapadbeli újrázásokra ez azonban nem vonatkozik.

Egy elgondolkodható absztrakt mű a tükröződés jegyében. Nem kétséges számunkra, hogy az ifjú alkotó az internet hozzáférést hiányolta a vasútállomás épületében, hogy megnézhessen valamit a Wikipédián. A kép pedig bizonnyal a Meghasonlás címet viseli.