Nemcsák Károly: A színészet azért mégiscsak egy szakma

Nemcsák Károly a budapesti Turay Ida színtársulat tagja. A társulat 2000. november 11-én tartotta első bemutatóját, ettől az időponttól számítható a színház megalakulása. A társulat színvonalas, szórakoztató előadásai az ország szinte minden tájára eljutnak. Ezúttal Egerváron találkoztunk velük, ahol a Zsákbamacska című zenés vígjátékot adták elő.

Hogyan telnek a mindennapjai? Meséljen a színtársulatról!

A színtársulat egy magánkezdeményezés. Immáron kilencedik éve működik. A feleségem alapította és koordinálja jelenleg is. Vannak bázishelyeink, ahol a próbák zajlanak, és ezt követően pedig országszerte adjuk elő a darabokat. Az alapelvünk, hogy népszerű darabokat játszunk a közönség számára valamennyire ismert színészekkel.

Néhány helyszín az országjárásból?

Szombathelytől Kisvárdáig, országszerte. A fennállás óta több száz helyen járt már a társulat.

Hol láthatja önöket legközelebb a közönség?

A társulatnak nagyon sok darabja van. A Zsákbamacska is már évek óta műsoron van, és ezzel párhuzamosan pedig Örkény István: Macskajáték című művét is játsszák a kollégák. Van egy programunk, amelyből választhatnak a színházak, művelődési házak.

Az nem titok, hogy a Szomszédok című teleregény hozta meg önnek az országos ismertséget. Hogyan emlékszik vissza jelen tapasztalatával a sorozatra?

A Szomszédok tizenhárom évig ment sorozatként a Magyar Televízióban, így hosszú ideig lehettünk ennek részesei. Egy jó időben készült és egy jó csapat által koordinált teleregény volt. Ami fontos még: színészek játszották a szerepek. Ez a mai produkciókra sajnos már nem nagyon jellemző, pedig a színészet azért mégiscsak egy szakma, amit meg kell tanulni. Sok nehézségen kell átmennie egy színésznek az életben, még akkor is nehéz ez, ha felkészül a megpróbáltatásokra. Én úgy gondolom, tragikus vége is lehet az úgynevezett „celeb” személyeknek – mert szerencsére ma már kitalálták ezt a kifejezést is. Mihez is kezdenek majd, ha már nem lesz rájuk és a „munkájukra” szükség…

Az évek során több tévés produkcióban is szerepelt. Színház vagy a televízió?

Hozzám a színházi előadások állnak közelebb. A pályám elején szerepeltem több televíziós produkcióban, de mára az a szomorúan tapasztalom, hogy igencsak beszűkült ez a műfaj. A televízió kétségtelenül nagy népszerűséget tud adni, hiszen több millió ember nézi nap mint nap. Ám ha megnézzük, túl sok színésszel nem találkozhatunk ezekben a sorozatokban. Pedig rengeteg nagyszerű színészünk van, akik nincsenek képernyőn, holott a színészélet része az is, hogy tudjanak rólunk az emberek és elismerjék a munkánkat. A celebvilág rosszat tesz a szakmának. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy ez egy szakma, amit az embernek mégiscsak tudnia kell, illetve kellene, és ha ebbe belekontárkodnak, abból sok jó nem sül ki.

Úgy tudom, hogy a sport, ezen belül is a labdarúgás közel áll önhöz, hiszen évek óta tagja a színészválogatottnak. Mesélne erről a hobbiról?

Ez több mint hobbi. 1980 óta játszom a csapatban, és 15 éve vagyok a csapatkapitánya. Az egyesületet 1926-ban alapították és sok nagyszerű színész játszott benne, úgyhogy a játékon túl a hagyományőrzés is a célunk. Országszerte sok helyen lépünk pályára, évente több mint 30 alkalommal. Eleget tettünk már több külföldi felkérésnek is. Öt évvel ezelőtt a szentpétervári színészekkel egy nagyon jó kapcsolat alakult ki, azóta ők minden év márciusban ellátogatnak hozzánk, mi pedig júniusban utazunk ki. Sok karitatív mérkőzést is játszik a csapat, de hívnak minket falunapokra is. Nagy örömmel csináljuk ezt, hiszen a hétköznapokon mindenki dolgozik, jól esik ez a fajta kikapcsolódás.

Legközelebb hol játszik a csapat?

Szeptemberig gyakorlatilag minden hétvégén van valahol mérkőzésünk.

Ennyi elfoglaltság mellet jut idő azért a nyaralásra is?

Az embernek arra van ideje, amire akarja. Ahogy számolgattam általában havi 4-5 ezer kilométer utazás van mögöttünk. Nem könnyű ez, de megtaláljuk az aktív pihenési lehetőségeket, és a család mindebben nagyon sokat tud segíteni.

Fotó: alon.hu, jegy.hu