A győri élményfürdő

Erős felütés legekkel

„A magyarországi élmény- és termálfürdők közül a legkedvezőbb és legvonzóbb lehetőséget kínáljuk a győri létesítménybe látogatóknak” – közli keményen és fellebbezhetetlenül a bejáratnál osztogatott szórólap, a lehető legmagasabbra emelve a lécet, s egyben – szerény véleményem szerint - súrolva a tisztességes verseny reklámszabályait, de hát ez legyen a konkurensek gondja.

Ugyanakkor azt is be kell vallani, a győri élményfürdő irigylésre méltóan jól sikerült. A kívülről is impozáns, a kor fürdődivatát követő, mégis egyedi stílusú épület a Mosoni-Duna és a Rába találkozásánál levő félszigetre épült, mellette az uszoda, s ha körbepislantunk, mindenfelé víz és zöld, karnyújtásnyira az alaposan kiglancolt történelmi belvárostól.

Kissé túlbonyolított öltözés

A belépő a maga 1550 forintjával húzósnak számít, s legolcsóbb háromórás felnőttjegy is 1150 forint (részletes árlista a cikk végén). Belépő gyanánt egy karóraszerű valamit kapunk, ami működteti a bejárati kapukat, de – ellentétben például Sárvárral – semmi másra nem jó, így egy kicsit feleslegesnek tűnik ez a technikai bravúr. A szekrényeket – melyek viszont szép nagyok - 100 forintossal lehet zárni, de mivel tapasztalataink szerint vannak köztük hibásak is, mielőtt becuccolunk, mindenképpen ellenőrizzük le, nehogy kellemetlen meglepetésben legyen részünk, mint a mellettünk vetkőző idősebb úrnak, aki gondosan behajtogatott mindent, majd öt perc kínlódás után feladta, s istent emlegetve nekiállt átpakolni az öltöző átellenes végében fellelt üres szekrénybe. A rendszer hátránya az, hogy így nemcsak a „karórára”, hanem az öltözőkulcsra is vigyázni kell, plusz a százforintos, amit külön kell váltanunk, ha éppen nincs nálunk, és ilyenkor persze általában nincs.

Medencéből és élményelemekből van elég

A Rába Quelle némileg elüt Dunántúl általunk eddig megismert élmény- és termálfürdőitől. A kevés nagymedence helyett a tervezők több szinten elhelyezett kisebb medencékben gondolkodtak, és úgy tűnik, igazuk volt. A egymástól elkülönülő, de mégis egységet alkotó élmény illetve- termálfürdőben összesen 13 medencét számoltunk meg, különböző mérettel, vízmélységgel, hőfokkal és élményelemekkel. Ez utóbbiakat tekintve kimondottan jól el van engedve a győri fürdő. Alig vannak a máshol megszokott üresjáratok és helyhiányok, itt láthatóan mindig történik valami, s a bőséges lehetőségek miatt nem is nehéz odaférni a masszázsokhoz, gejzírekhez, fúvókákhoz, pezsgésekhez. A két vadvíz mellett egy vízesés is helyett kapott, amely ugyan látványra robbant giccses, ám annál kellemesebb a 6-7 méter magasról lezúduló víz alatti ácsorgás.

A élményrészlegnek kettő, a termálnak egy szabadtéri kiúszója van, különböző hőfokokkal és bőséges helyekkel. Mind nagyon korrekt, annál is inkább, mert látványnak a folyókat és a történelmi épületeket kapjuk.

Csúszdák és vízibár

A belépőjegy árába két csúszda korlátlan használata is beletartozik. A kisebb 38 méteres, ha cikizni akarnánk, azt mondanánk, inkább emelkedik, mint lejt. Mivel átlátszó, mókás alatta állni és figyelni, ahogy a csúszdában kevésbé járatos felnőttek ellapult fenékkel próbálnak levergődni az alkotmányon. A nagycsúszda – amelyet a fürdő legtöbb reklámján láthatunk afféle védjegyként – 64 méteres, s ott jártunk első napján le volt zárva. A személyzet azt mondta, azért, mert több baleset is történt, s most a beállítások történnek. Ehhez képest másnap nyitva volt a – szintén átlátszó, a lapult hátsókat láttatni engedő - szerkezet. Biztos éjjel beállítottak mindent.

Még a medencék kapcsán megemlítendő egy vízibár, amely a győri fürdő egyik látványos kelléke. A vendégek a vízben ücsörögnek, a mixer meg a pult túloldalán virít a fények és az exkluzív italok között. Az első látásra vonzó ötlet praktikusságáról akkor támadnak kétségeim, amikor átgondolom, hogyan is lehet fizetni. A medence közepére nem is olyan egyszerű papírpénzt bevinni, utána meg szorongathatjuk a visszajárót.

A parton

Európai mércével is profi a gyerekmedence és az apró gyerekek számára kialakított és csettintésre méltóan kialakított játszósarok, s nem panaszkodhatunk az étel-itallal való ellátottság mértékéről és színvonaláról sem. Igaz, az árak itt is borsosak. Fél liter üdítőt 450 forintért veszünk, a kávéért 200-at blokkolnak (180 volt kiírva), s a büfé ételárai lekörözik „kinti” normál éttermeket is.

Roppant kellemetlen tud lenni, ha egy fürdőn nincs elég pihenőágy (lásd Pápa). Nos, Győr ebből a szempontból határeset. A hétvégi csúcsforgalomban szombaton minden probléma nélkül találtunk szabad ágyakat, vasárnap viszont gondjaik voltak, igaz, végül minden megoldódik.

Mindent összeadva: Ha talán túlzások is az idézett reklámszövegben fellehető szuperlatívuszok, a Rába Quelle 21. századi, európai szintű fürdő, ami ráadásul dúskál olyan sok apró egyedi megoldásokban, amelyek miatt nagyon sokan találhatnak benne valami vonzót. Igaz, nem a legolcsóbb a szórakozás itt tölteni egy napot, de az is kétségtelen, hogy sokat és minőségi szolgáltatásokat kapunk pénzünkért.

Biztos, hogy visszamegyünk még párszor.