Falunap Toronyban: a hatszáz éves falu ünnepe

Ebéd után már a gyerekek kedvéért megnyitották az iskola udvarán felállított sátrat, a jubileumi ünnepség délután fél ötkor kezdődött, a Himnusz eléneklésével. De itt nem volt ám semmilyen magnóbejátszás, a toronyiak nagyon szépen tudnak énekelni maguk is!

A rendezvény moderátori szerepkörét dr. Csapó Tamás, Torony alpolgármestere vállalta magára. Joó Imre polgármester volt az első, akit színpadra szólított. Ő beszédében kitért arra, hogy volt időszak, amikor egészen elnéptelenedett a falu, máskor megy egy évtized alatt épült meg egy egész új utca. A polgármester emlékeztetett arra is, történelmileg fontos helyen vagyunk épp, hiszen a mai iskola területén állt egykor a római őrtorony (feltételezések szerint erről kaphatta nevét a falu), valamint a Silvanus-oltár. Errefelé vezetett hajdan az út és a vízvezeték is Savariába.

A falu első ismertetése 1409-ből származik. Joó Imre felvillantotta a község életének mérföldköveit, legyenek azok jók vagy rosszak, de mindenképpen meghatározóak a közösség életében. Ilyen volt, amikor felépült az első iskola, amikor megépült a templom, létrejött a cigányiskola, megépítették a Szombathely-Pinkafő vasútvonalat (és amikor megszüntették…), a villamosítás, a törpevízmű megépítése, de nem feledkezhetünk meg arról sem, amikor 1944-ben a cigány származású ondódiakat elhurcolták. Tizenhárman közülük soha nem tértek vissza. Ondódot 1950-ben csatolták hozzá Toronyhoz.

Kapiller Sarolta, a Vas megyei önkormányzat művelődési és sport titkárságának vezetője köszöntötte a toronyiakat. Az ünnepi alkalomra elkészítették a község új zászlaját is, ezt Kiss Gábor plébános áldotta meg.

A hivatalos műsort Borsos Péterné és Nagy Albertina Melinda versmondása, Osztrosits Istvánné és a toronyi Aranypatak Asszonykórus éneke, a Boglya Népzenei Együttes játéka színesítette. Amikor meg a Boglyából ismert Földesi János állt ki egy szál maga, mikrofon nélkül a színpadra, hogy előadjon egy kalotaszegi katonadalt, hangja betöltötte a teret. Meg is kapta érte a megérdemelt vastapsot.

A falumonográfiát annak szerkesztője, dr. Csapó Tamás mutatta be röviden. Mint megtudtuk, a kötet kifejezetten az évfordulóra készölt, az önkormányzat és több vállalkozó támogatásával. A szerzők, összesen tizenöten társadalmi munkában vállalták a munkát, de besegített több tucat toronyi lakos is, akik régi fényképeket, információkat osztottak meg a kötet íróival. A monográfiájában esik szó településtörténetről, természetföldrajzról, népességről, vallásosságról és cigányságról, gazdaságról oktatásról, kultúráról is. Nem utolsósorban pedig a falu lakói közül hatszázan név szerint is szerepelnek benne (ennyien vállalták ezt 1800-ból), Csapó szerint évszázadok múlva ez lesz a legérdekesebb rész, amikor majd a leszármazottak kutatják őseiket.

Nem múlhat el ünnepély anélkül, hogy átadnának legalább egy oklevelet vagy kitüntetést, nem történt ez másként most sem: Toronyért emlékplakettet kapott Csőke Árpádné nyugalmazott iskolaigazgató és Török Gábor, aki az itteni kultúrházban kezdte pályafutását. Díszoklevelet vehetett át Sermann Miklós nyugalmazott üzemvezető. Torony aranyozott jelvényét kapta Kovácsné Nyári Gizella, a Vasivíz Zrt. gazdasági igazgatója és Palkó Imre ezredes, katasztrófavédelmi igazgató. Emléklapot kapott a falu két legidősebb lakója: Lakner Ferencné Mariska néni (a monográfiában olvashatunk vele egy interjút) 92 évesen a legidősebb toronyi születésű lakos, és a nála egy évvel idősebb Krompakker Antalné Vilma néni, aki pedig a legidősebb Toronyban élő.

Az ünnepség zárásaképp levetítették a szombathelyi tévések által készített tízperces Torony-filmet is. Kisebb zavart okozott, de végeredményben menedzselhető volt a helyzet, amikor a Szózat hangjai után mindenki indult volna kifelé a csarnokból, vagy legalábbis monográfiát vásárolni, amikor egy kedves fiatal hölgy, a művház munkatársa bemondta, öt perc múlva kezdődik a „vidám kultúrműsor” (ekkor már másfél órás programon voltunk túl). Így mondta, „vidám kultúrműsor”.

Elsőként az Ungaresca lépett színpadra, a Boglya kíséretével. Őket az Aranypatak asszonykórus követte, akik bordalokat adtak elő, harmonikakísérettel. A Rimányi Táncstúdió növendékeitől forró latin táncokat láthattunk. De még forróbb lett a hangulat a Toronyi Rajkók fellépésétől. A csoport nemrégiben alakult, célja, hogy a toronyi (ondódi) cigány fiatalok felelevenítsék, megőrizzék hagyományos táncaikat. A keretes szerkezet jegyében visszaérkező asszonykórust a művelődésszervező kollegina (én is elvégeztem e szakot annak idején) emígyen konferálta fel: „utolsó számunkhoz érkeztünk vidám kultúrműsorunkban”, ami szerencse, mert nem igazán akartam még egyszer hallani ezt a szakkifejezést.

Este hétkor aztán mindenkit vendégül láttak egy tál vadpörköltre, természetesen toronyi kenyér dukált hozzá. Közben már elkezdődött a mulatozás is, Darvas Vili fellépésével, sörsátras diszkóval, szóval: nagy buli volt.