Szegregáció, integráció? Cigányoztunk

A beszélgetés témája a kormányzat által az elmúlt években elindított deszegregációs programok és ezek lebonyolítása során kialakult konfliktusok, az esélyegyenlőség-elvű támogatáspolitika és ezek nyilvánossága, valamint szerették volna az újságírók véleményét, benyomásait megismerni azzal kapcsolatban, hogy az elmúlt időszakban felerősödött cigányellenes előítéletek miként csillapíthatóak, és milyen szerepe lehet ebben a közpolitikának.

Az eseményen - az Alon tudósítóján kívül- a Vas Népe egyik újságírója, a tévé egy szerkesztő riportere és a Nyugat.hu egyik szerkesztője vett részt. A beszélgetést Varró Szilvia, a Magyar Narancs újságírója moderálta, aki először egy Magyar Nemzet- aztán egy dél-magyarországi helyi lapban megjelent cikkre hivatkozva próbálta felmérni, hogy mekkora keletje lehet nálunk a cigányozós cikknek. Mint kiderült, nem tudjuk, mert nem próbáltuk ki. Afelől is puhatolózott a kolléganő finoman, hogy van-e nyomás a cigányozást kedvelő olvasók igényeinek kielégítésére főszerkesztői részről, és ha van, mit csinál egy újságíró. Ezt se tudjuk, mert ezt meg a főszerkesztők nem próbálták ki. Egyáltalán mifelélénk a cigánykérdés nincsen túldimenzionálva. Legfeljebb a bűnügyi tudósításokhoz érkező olvasói reagálásokban – osztotta meg tapasztalatát a jelenlévőkkel Szilágyi József, a nyugatos szerkesztő. (Akkor is, ha a cigány szó le sincs írva.) A nagyon durva megjegyzéseket kimoderálják.

Kérdés volt az is, mennyire jelennek meg a cigányok a helyi sajtóban, erre Nemes Piroska, az SZTV szerkesztője adott választ, aki elmondta, a rendezvényeikről, kisebbségi önkormányzat híreiről rendszeresen tudósítanak, de ha arról van szó, hogy egy családdal történt konkrét ügyről számoljanak be, akkor a cigányok elzárkóznak, nem mernek a kamera elé állni.

A lényegre, hogy mi a véleményünk a szegregáció-integráció kérdéséről a beszélgetés végén került sor.

Ürmös Andorral, a Roma Integrációs Főosztály vezetőjével ennek kapcsán némi vitába keveredtem, amit most nem részleteznék, de ha a szakembereknek nem járt volna le az ideje, még mindig ott ülnék és mondanám a magamét.

Nagyjából úgy lehetne összefoglalni, hogy teljesen mindegy, hogy egy gyerek szegregált vagy integrált iskolába jár, ha megkapja a fejlődéséhez, továbbtanulásához szükséges és az emberhez méltó bánásmódot, legyen az cigány vagy nemcigány, diszlexiás vagy más okból sajátos nevelési igényű kisgyerek. Nemes Piroska pedig azt mondta, hogy előbb meg kellene teremteni a feltételeket a problémás gyerekek oktatásához, neveléséhez minden iskolában, utána kellene a szegregált (vagy annak vélt) iskolák környékén rendet tenni.

Erre érkezett egy érdekes válasz, mely szerint nem kapnak támogatást az oktatási minisztériumtól az iskolafelújításra azok az iskolák, ahol nincsenek meg az integráció feltételei, erre irányul egy antiszegregációs program.

Ha a megkapom a minisztériumtól a program pontos leírását, legalább egy jegyzet erejéig visszatérek a témára. Addig csak egy kérdésem lenne: Kivel tolnak ki, ha huzat van az iskolában, vagy nem lehet becsukni a vécéajtót?