Rendkívüli közgyűlés és mélypont Szombathelyen: Circus Maximus

Mottó:

All the world's a stage,
And all the men and women merely players:
They have their exits and their entrances;
(Shakespeare)


Első szín

Reggel nyolckor a szombathelyi városháza folyosóján kis asztal áll, rajta megannyi fénymásolt anyag, előterjesztések, beszámolók és egyéb hasonló cuccok. „Felesleges mindez, a lényeg ma nem ezeken lesz” – villan át a tudósító fején, hiszen mindenkinek, a politikának, a médiának és az olvasónak is csak a szaft kell. Így aztán nem is vesz a dokumentumpakkból, és igaza van, habár később mégis azt sikítja: anyám, én nem ilyen lovat akartam.

Második szín

Szóval reggel nyolc óra. A polgármester erre az időpontra száműzte a Fidesz és az MSZP által összekürtölt rendkívüli közgyűlést, hogy már ne tudjanak dönteni a közgyűlés feloszlatásáról, viszont utána – teljesen vicces módon – egy normál közgyűlés kezdődhessen.

Nyolckor annak rendje és módja szerint elindul a rendkívüli, ami annyira rendkívülinek bizonyul, hogy a tudósítónak pár perc múlva cirka 200-ra szökik fel a vérnyomása, és azon morfondírozik, hogy mégiscsak a mélyépítő szakmában kellett volna maradnia, meg hogy mi értelme az adófizetésnek.

A csodálatos közgyűlés azzal kezdődik, hogy Marton Zsolt, a Fidesz-KDNP frakcióvezetője napirend előtt szót kér, hogy – nyilván a tévénézők számára - elismételje a helyi Fidesz kommunikációjának lényegi és unalomig ismert elemeit, az előrehozott választás szükségességéről, az ezt kerülő „szocialista trükkökről”. Mindeközben sűrűn bajnaicsomagozik.

Bejelenti, hogy a jobboldal azzal tiltakozik, hogy kivonul a rendkívüli közgyűlésről, pluszban a kilencórás rendesről is, ehelyett inkább majd valamikor a jövő héten jönnének vissza dolgozni. „Ebben a cirkuszban nem kívánunk részt venni” – mondja a frakcióvezető, ami véleménnyel valószínűleg nincs egyedül a városban.

Mindezek után a Fidesz és a Pro Savaria képviselői balra el, ajtón ki.

Harmadik szín

Miközben a jobboldali képviselők balra el, Nemény András szocialista frakcióvezető - nyilván a tévénézők számára - reagál a kialakult helyzetre, központi Fidesz utasítást, Orbán Viktort és hasonlókat említ egyfelől, fontos fejlesztéseket, panelprogramokat másfelől.

Czeglédy Csaba alpolgármester (MSZP) martonzsoltozik kicsit, azt hangsúlyozva, hogy a fideszes frakcióvezetőt nem érdekli a város, csak az, hogy jövőre be tudjon ülni a polgármesteri székbe. „Isten mentse meg Szombathely városát attól, hogy Marton Zsolt legyen ennek a városnak a polgármestertere” – szól az alpolgármesteri fohász.

Ipkovich György figyelmezteti alpolgármesterét, hogy távollétében nem szerencsés a másikat minősíteni, és mindezt törölni kellene a nem létező jegyzőkönyvből.

Feiszt György tanácsnok (SZDSZ) szerint érthetetlen és felfoghatatlan mindez, majd a szokásos szabad demokrata közhelyekkel beszél az összefogás fontosságáról és a „nehéz gazdasági helyzet” kívánta intézkedések fontosságáról, és hogy nem szabad elodázni a helyi intézkedéseket, elfelejtve megemlíteni, hogy ki is a felelős a nehéz gazdasági helyzetért, meg hogy mi a túrónak odázták 2009. október 2-ig a megoldások elővezetését.

Negyedik szín

Gyimesi József (ESZE) felidézi az előzményeket, rávilágítva arra, hogy milyen faramuci helyzet az, hogy itt reggel nyolckor semmi olyant nem tárgyalnak, ami nem lenne megtárgyalható kilenckor. Szerinte „nem tartható fenn” az az állapot, hogy a tisztségviselők baloldaliak, a közgyűlési többség meg jobboldali. Engedni kellett volna a „népakarat”-nak, új választásokra lett volna szükség. Mindezek után Gyimesi József is bejelenti, hogy ő sem kíván részt venni a közgyűlés munkájában, majd jobbra el, ajtón ki.

Ötödik szín

Gyebrovszki János (MSZP) inkább a piacról, a távhőről és a panelprogramról döntene. „Ez nem demokrácia” - mondja, ami véleménnyel valószínűleg ő sincs egyedül a városban.

Szabó Gábor alpolgármester, civilben szociológus (MDF) először egy 1968-as francia diákvezért idéz, mely szerint „ez a megkérdőjelezés színjátéka, kérdőjelezzük meg a színjátékot”, majd később – nyilván véletlenül és nem színjátékból – nem jut eszébe, hogy Soós József a Fideszhez vagy a Pro Savariához tartozik-e. Legitimációs válság nincs, ehelyett inkább dolgozni, beruházni kellene, mondja. A választásokból sok lenne három darab egy év alatt, ismerteti a már ismert érvet, annyi újdonságot téve hozzá, hogy - választott politikusként meglehetősen érdekes felfogásban - a választásokat „dúlásnak” nevezi.

Oroszvári Péter ághpéterezik, sóosjózsefezik, rettegiattilázik és panelprogramozik. Azt mondja, Marton Zsolt ostobának nézi a szombathelyieket, a Fidesz-politikusok meg sok pénzt vesznek fel.

Németh Kálmán alpolgármester (SZDSZ) kicsit morálisválságozik, majd - az országos politikából jól ismert szlogenekkel – elmondja, hogy miért nem jó az előrehozott választás, mennyivel jobb a Bajnai-féle válságkezelés, a beruházások, a pályázatok és a hasonló finomságok. A televízión keresztül üzen a jobboldalnak, hogy jöjjenek vissza kilencre. Azok persze nem jönnek.

Bármilyen hihetetlen, ekkor még csak fél óra telt el a közgyűlésből.

Hatodik szín

Ipkovich György mindezek után együttműködést és munkaterápiát ajánl, majd elismétli, hogy tök véletlen, hogy éppen akkor kellett Budapestre mennie egyeztetni fontos emberekkel, amikor a jobboldal oszlatni akart. Mert hogy ő ez utóbbiról nem tudott.

Azt mondja, a testület hiába változott, a polgármester ő maradt. Nincs itt semmi legitimációs válság, azért ő a polgármester, mert annak idején megválasztották az emberek.

„Ha ott vagyok, több pénz van, ha nem vagyok ott, kevesebb pénz van a városnak” – értékeli országgyűlési munkáját és ad betekintést a magyar demokrácia és pénzelosztás újabb rejtelmeibe a polgármester.

„Akinek választási ingere van, az nem marad kielégítetlenül” – nyugtat meg mindenkit Ipkovich, majd a beruházások, a költségvetés és a nyugalom fontosságát hangsúlyozza. Ez utóbbit azért, mert a pesti nagy emberek, akik osztják a pályázati pénzeket, „nem igazán szeretik a civakodó pályázókat”.

A végszóban jövő kedd reggel 9-re összehívja a közgyűlést. És ennyi.

Epilógus

A tudósító csak ül a széken, a vérnyomástól lelassult agyműködése csak annak a konklúziónak a levonására képes, hogy a tisztelt képviselőkkel az utolsó fillérig visszafizettetné a szeptemberi tiszteletdíjakat, meg hogy a keddi szeánszról annyi kedve van beszámolni, mint annak idején iskolaünnepségeken szavalni.

Függöny.

Helyi politika