Érthetetlen okok miatt sem az osztrák, sem a magyar utazási oldalak nem reklámozzák túlságosan a bécsi Technikai Múzeumot. Mintha csak egy harmad- vagy negyedvonalbeli látnivalóról lenne szó. Pedig az irdatlan, 22 ezer négyzetméteres kiállítótér garantáltan egész napos látnivalót nyújt azoknak is, akik azt hiszik, mindez nem érdekli őket. .
Érthetetlen okok miatt sem az osztrák, sem a magyar utazási oldalak nem reklámozzák túlságosan a bécsi Technikai Múzeumot. Mintha csak egy harmad- vagy negyedvonalbeli látnivalóról lenne szó. Pedig az irdatlan, 22 ezer négyzetméteres kiállítótér garantáltan egész napos látnivalót nyújt azoknak is, akik azt hiszik, mindez nem érdekli őket.
.
Érthetetlen okok miatt sem az osztrák, sem a magyar utazási oldalak nem reklámozzák túlságosan a bécsi Technikai Múzeumot. Mintha csak egy harmad- vagy negyedvonalbeli látnivalóról lenne szó. Pedig az irdatlan, 22 ezer négyzetméteres kiállítótér garantáltan egész napos látnivalót nyújt azoknak is, akik azt hiszik, mindez nem érdekli őket.
Ha a bécsi nevezetességekről esik szó, először mindenkinek a belvárosi birodalmi örökség, aztán Schönbrunn, a Hundertwasser-ház, a Stephansdom és a Mariahilfer Strasse ugrik be, másodvonalban a esetleg a városháza, a természet- és a művészettörténeti múzeum, a Burgtheater, a Prater, a Belvedere, az Albertina és a Mumok.
Aztán vannak olyanok, melyek – bár igazából semmi nem indokolja – valamiért csak a futottak még kategóriába kerültek. Ott vannak persze minden valamirevaló ajánlóban, de csak úgy mellesleg, apró betűvel. Mondjuk ilyen a Karlsplatz Múzeum vagy a Szecessziós ház, és hát mint kiderült, ide tartozik a Technikai Múzeum (Technisches Museum Wien) is.
Tényleg különös, hogy ez utóbbi nem kap nagyobb promóciót a bécsiektől. Talán azért, mert úgy kalkulálnak, hogy a turistákat úgysem érdeklik az ilyen komoly, modern hangvételű, a császári és a művészetközpontú Bécshez még szőrmentén is alig kapcsolható intézmények.
Lehet, rosszul kalkulálnak. A Technikai Múzeum ugyanis meglepően jó hely. Ráadásul jó helyen is van. A Mariahilfer Strasse alsó végén, egy kőhajításnyira, illetve egy könnyű sétára a Schönbrunni kastélytól, ráadásul Bécs azon részén, ahol még parkolót is lehet találni.
Az épület kívülről is patinásnak tűnik, de hogy valójában mekkora, az csak belülről derül ki, ráadásul ott sem mindjárt. A négyszintes kiállítótér ugyanis nem adja magát könnyen az áttekintésre.
A földszint két szárnyán a természettudományok bemutatása történik. Ez a helyszín annyiban hasonlatos a budapesti Csodák Palotájához és a Jövő Házához, hogy számtalan interaktív kísérletet végezhetnek maguk a látogatók is, legyen az játék a hanggal, a fénnyel, a Kepler-törvényekkel. Ugyanakkor a tudomány, a tudományos eszközök fejlődését is megnézhetjük, a távcsövektől kezdve a röntgengépekig. Szinte mindenhol két nyelven – németül és angolul – találunk eligazító információkat, de a németesek annyiban előnyben vannak, hogy a masinák, az oktatóvideók inkább ezt a nyelvet preferálják.
Ha úgy tetszik, a múzeum – annak sokrétűsége miatt - egy kiváló nyelvleckeként is funkcionál.
Arra is legyünk felkészülve, hogy ez a nyelvlecke nem lesz rövid. Nekünk rohamtempóban is öt óra kellett, hogy nagyjából végignézzük a felhozatalt, aminek egyik oka az volt, hogy a földszinten még nem voltunk tudatában a létesítmény méretével és a kiállított tárgyak irdatlan mennyiségével. Szóval még a belépés előtt célszerű eldönteni, hogy mennyi időt szánunk minderre, és ha csak néhány óra áll rendelkezésünkre – nagyon sokan vagyunk így -, akkor arra a szintre, részlegre érdemes koncentrálni, ami a legjobban érdekel bennünket.
Melegen ajánljuk például a második szintet, amely az energiával és a nehéziparral foglalkozik. Minden bizonnyal ez a múzeum leglátványosabb része. Első pillantásra vissza is hőköl a látogató, amikor a mozdonyok, vagonok, gőzturbinák és hajótestek mellett egy komplett vasöntőmű is itt terem valahogy. Hogy hogy a fenében sikerült ezeket ide felkínlódni az első emeletre, azt sajnos nem sikerült kideríteni.
Interaktív berendezések amúgy nemcsak a földszinten találhatók. Manipulálhatjuk például a napenergiát, egy biciklin kipróbálhatjuk mennyi energia kell egy villanykörtéhez, egy tévéhez vagy a vízforraláshoz.
A harmadik emeleten főként a mindennapi élet, a tömegtermelés tárgyait nézhetjük meg, alapos keresztmetszetet kapva az osztrák háztartási eszközök történetéről, de vannak itt vécék, művégtagok, és csak a jóisten tudja, hogy még mik. Itt is készüljünk fel a zavarba ejtő mennyiségre.
És amikor már azt hisszük, tovább nem tarthat ki a kiállított tárgyak bősége, megint csak tévedünk. A negyedik szint ugyanis a közlekedésé, a hangszereké és a kommunikációé. Veterán autók, új és régi motorok kerékpárok sorakoznak itt, mellettük be-becsúszik egy-egy repülő, helikopter, műhold, ilyesmi.
Ezen a szinten, a feljárattól a legtávolabbi sarokban – talán a kitartók jutalmaként – található az ORF-híradó, a Zeit im Bild stúdiója. Igazi kamerák, igazi pult, igazi háttér, igazi súgógép, rögzített felvétel. Mindenki kipróbálhatja, milyen tévébemondónak lenni. A dolog egyetlen szépséghibája, hogy a híreket németül kell felolvasni. Jókat derülhetnek a nap végén a dolgozók, amikor visszanézik a vállalkozó szellemű híradó-önkénteseket.
Mivel a látogatók nem túlzottan szedik szét – az amúgy sem különösen reklámozott – Bécsi Technikai Múzeumot, kiváló család-összekovácsoló programként is funkcionálhat a hely, főként, ha gyermekek között fiúk is vannak.
Az intézmény bécsi osztálykirándulások egyik érdekes színfoltjaként is megállja a helyét: egészen biztosan leköti annyira a gyerekeket, mint a császári örökségek vagy a kultúrtörténet. Még talán az átlagos osztályfőnököket is.
Jelen pillanatban egy teljes árú belépő 10 euró, egy diák 5 euró, de ahogy lenni szokott, mindenféle csoportos, családi és egyéb kedvezmények is igénybe vehetők. Ez ügyben célszerű a múzeum honlapján tájékozódni.
Technisches Museum Wien
Mariahilfer Strasse 212, 1140 Wien;
Telefon: 01/89998 – 0
További képek a múzeumból