Mi mennyi? Ki tudja? - Agóra-MSH sokadszor

Cikkcakkos előélet

Olvasóinkat többször tájékoztattuk már arról a pályázatról, amelynek keretében a város - jelentős részben támogatásból - egy multifunkcionális, regionális feladatokat is ellátó kulturális központot hozhatott volna létre. Első körben a Hemóban, belecsomagolva a színházat, meg is nyerte.

Azt is megírtuk, hogy a város a Sportházra átszabott és újra beadott pályázatot elbukta.

A szerkesztőségünk birtokába jutott, az Oktatási és Kulturális Minisztérium (OKM) osztályvezetője által augusztus 26-án keltezett levél szerint a bíráló bizottság nem támogatta a pályázati helyszín jelentős módosulását (800 méter plusz egy másik épület), mert az „az eredeti koncepcióhoz képest gyökeresen új változatot mutatott be.” És kéri a döntés „szíves tudomásul vételét.”

Azt nem írtuk meg, hogy mégiscsak lehet, hogy nem buktuk el, és most se írjuk, mert erre a tényre csak abból lehet következtetni, hogy még mindig napirenden van az Agóra-pályázat Szombathelyen.

Ehhez a bizottsági ülésen annyit tett hozzá Magyar Márta (a projekt felelőse a polgármesteri hivatalban), hogy ez a bíráló bizottság nem az a bíráló bizottság. A pályázatot ugyan az OKM írta ki, ő is tájékoztatott arról, hogy a bíráló bizottság (irányító hatóság, fejlesztési ügynökség) nem támogatta a módosított pályázatot, de lehet, hogy ennek ellenére az OKM mégis támogatja.

De Magyar Márta szerint is kicsi erre az esély. Czeglédy Csaba szerint a polgármester lobbizik a pályázat újra kiírásáért.

Kicsit többe lesz?

Azért került mégis a közgyűlés elé a pályázat, mert ha mégis támogatja az OKM, akkor a beruházás egy kicsit többe fog kerülni, mint amennyit eredetileg gondoltunk. Eredetileg száz százalékos támogatottságú pályázatról volt szó, de időközben kiderült, hogy mégsem, mert például a Sportház büféinek felújítása nem élvez száz százalékos támogatást. És vannak a projektnek elemei, amelyek eleve nem lettek beadva a pályázathoz, mert vagy nem támogatják vagy csak egy kicsit.

Kivesznek, betoldanak …

És itt érkezünk el ahhoz a két mondathoz, ami az eddigiekhez képest újdonsággal szolgált: Előbb Molnár Miklós, a pénzügyi és gazdasági (pgb) bizottság elnöke (Pro Savaria), majd Csermelyi András (pgb-tag, MSZP) kérdezett rá arra, hogy (első mondat:) mégis, mennyi pénzbe kerül az önkormányzatnak az Agóra-projekt megvalósítása. Főleg utóbbi városatya forszírozta a kérdést, mondván, hogy a közgyűlés által a nyár elején elfogadott beruházási programban más számok szerepelnek, mint a most a közgyűlés elé kerülő előterjesztésben.

Megtudtuk, hogy a Sportház beruházási költségvetéséből közel 300 millió forintot (színpadtechnika) kivettek, de betették a parkolókat (közel 20 millió forint).

Meg a vizuális korridor (41 millió forint) bent van-e a költségvetésben vagy nincs?

Őszintén szólva nekem fogalmam sincs, mert nagyjából eddig tudtam követni a számszaki fejtegetéseket, amelyekről Kutnyánszki főépítész is azt mondta, hogy (figyelem, második mondat, amiért ezt a történetet – lerágott csont jellegének ellenére - megírásra érdemesnek ítéltük): nagyon sajnálja, de nem tud pontos adatokkal szolgálni.

Csermelyi András azt jegyezte meg, hogy „Valaki esküdjön meg, hogy a számok jók”, de senki nem esküdött meg, hanem nevetgélt Csermelyi egyébként teljesen jogos felvetésére.

Tényleg vicces, szó se róla. Pár százmillió ide vagy oda…

Viszont Czeglédy Csaba kérte a hivatal munkatársait, hogy számolják ki, mégis mibe van (lesz esetleg) az Agóra-pályázat a városnak. Ami igen kedvező fejlemény, tekintettel arra, hogy már szeptember 24-én kellett volna tárgyalnia a közgyűlésnek, hogy támogatja-e a beruházást továbbra is.

De még október 6-án sem tudjuk, hogy mégis pontosan mit és mennyit, meg mire is?

Kíváncsian várjuk az eredményt. Az egész történetről a vicc jut eszünkbe: Mennyi? Harminc. Mi harminc? Mi mennyi?

Meglehet, hogy egy szót sem írunk többet a fordulatokban nem szűkölködő Agóra-pályázatról, ami végül is a most már a lepukkant Sportház esetleges felújításáról és másfél milliárd forintról szól. Meglehetősen lazán kezelve, másfél év után még mindig ott tartva, hogy mibe kerül a micsoda.

Ennyi idő alatt már az első kapavágásról kellene szólni a tudósításnak. De az is egyfajta eredmény, ha nem is nagyon örvendetes, hogy a kulturális bizottság - mint kiderült - nem támogatja a további részvételt a pályázaton.

Innét lehet szépíteni a közgyűlésben.