Az Őrségben a hagyományos Tökfesztivál, Velemben az ezreket megmozgató Gesztenyeünnep zajlott. Mindkét helyen ott voltunk.
Ezen a hétvégén a megyeszékhelytől távolabb történtek a nagyobb tömegeket megmozgató események. Az Őrségben a hagyományos Tökfesztivál, Velemben az ezreket megmozgató Gesztenyeünnep zajlott. Mindkét helyen ott voltunk.
Gesztenyeünnep Velemben
Az ország egyik legszebb fekvésű településének, Velemnek a máskor csendes főutcája a gesztenyeünnepre sajátos metamorfózison esik át évről-évre. Az addig gyanútlan utcácskán több ezres tömeg harmonikázott idén is oda-vissza. Volt látni- és venni-, továbbá enni- és innivaló bőven. A változatos programokat és az ezzel összefüggő igazi vásári, ünnepi hangulatot profi szervezők készítették elő, vezényelték le.
A főszerep természetesen a (látvány)gesztenyesütésnek jutott, ami tevékenységként a közelgő zord időt, a majdani téli estéinket sejtette meg velünk vasárnap délután, a hosszúra nyúlt nyárvégi napsütésben. A fotókért ide kattintson!
(Photoboy)
Totó bácsinak hatalmas szerszáma van, és nem tököl – Tökfesztivál 2009. Őriszentpéteren
A címbeli mondat első fele tényleg elhangzott az Apostol harsonása felé a billentyűstől. A másikra csak következtetünk, no meg a hely szelleme kívánja meg az említését. Különben esőre álló idő, turistabuszok, vásárfia, jó hangulat, 1500 pénzes beugró igen; lángosda és kolbászda sajnos nem jellemezte a 2,5 órás ottlétünket.
Őriszentpéter felé a buszközlekedés hagy némi kívánnivalót maga után. Beérünk Körmendre 12 óra valamikor, nézzük a menetrendet, hogy 11 és 15 óra között senki sehova, vonattal meg semmi belesebzés a környezetvédelmi tájba. Szóval veszteglés jön a városban, ahol az ellenséges csapatok (ZTE-szurkolók) hadban állnak a kapuknál a helyi erős emberekkel.
A buszút egy óra, Zalalövő közbevetése ezúttal is kihagyhatatlan. Hithű vazs megyei útitársam röhög, hogy idáig hozza a denevér az infót, innentől galamboké a légtér. Ejnye, mondom, attól, mert eleve sejthetőn nyer a szomszédvár, még tán nem kéne így kinyilvánítani a rosszallásunkat.
Őriszentpéter messze van Körmendtől. Bejárjuk az összes környező falvat. Az Őrség központja felé közeledve gyűlnek a falnak, fának, satöbbinek dőlő tökös legények. Útközben egyszer kisüt a nap, mondanánk is, hogy tartsa meg ezt a jó szokását. Hát nem teszi. Odaérve a jó szándék és az odaadás lelkesít fel minket.
Épp a Grease című film egyik alapvetésszámba menő betétdala szól, mikor leszállunk a buszról. Délután fél öt az idő, nézzük az embereket, hogy miképp reagálják le a hírből hallott 1500 HUF-os belépőt az Apostolra. Hát nem viszik túlzásba. Jön is egy szakács és a videokamerás kompániája, akik az éppen szóló nótát danolva belesnek a szétfeszíthető sátorruházaton. A praktikus emberek gyakorlatiassága, jegyzem meg magamban.
Az Apostol amúgy mókás zenekar. Úgy fél óra után látjuk, hogy a bennrekedt pultosok beszólnak a zenekarnak, hogy ez így nem biznisz, ha a vevőkör nagyja kinnen szorul a bármitől.
Szóval az Apostol. Főleg a billentyűs akar a Totó nevű harsonásnak nőt szerezni. Lásd a címbéli mondatot. Minket az ilyesmi sajnos vagy szerencsére, nem érdekel, hát el is határolódunk a történésektől. Sült kolbász vagy lángos továbbra sem kerül, sör viszont igen. Az új szomszédunk hív meg sörre, hogy legalább azt, ha már a rövid + sör párosítást azzal a közhellyel kezelem le, hogy „a mértéktartás szép erény”. A további részletek nem tartoznak a köznyilvánosságra.
Van egy sajátos hangulata lelátogatni Őriszentpéterre. Bár eléggé csak borongós az idő, nekünk tetszett az ottan látottak összessége. Hazafelé, este hét után, azonban tényleg hamar besötétedett.