Have you ever heard about zacskós tej tartó? - Fábry Sándor Szombathelyen

Díszletek nélkül

Szinte már közhely, hogy a jövő évi parlamenti székfoglalásra utazó választásokkal két dolgot vesztünk, illetve nyerünk. A Magyar Nemzet egy iszonyatosan unalmas napilap lesz, míg a Népszabadság izgalmas tényfeltáró írásokkal telik majd meg. Ugyanez áll a Fábry Sándor kontra Heti Hetes műsorra is. Habár a mutatók előreláthatólag nem jeleznek ennyire drasztikus változásokat. Farkasházy Tivadar és brancsának nyolc év utáni újbóli önfeledtsége persze felülmúlja a cikkünk témáját adó férfiú lelkesültségét, már ami az altesi poénokat illeti. Mert abban tényleg ő a honi műfaj magasa.

3800 jó magyar pénzt kérnek a bejáratnál a közembertől per kopf. Mikor a Kimozdulóra beszerkesztettem a cikket, fel is tűnt, hogy nem szerepel rajta a belépti jegy ára. Gondolom, gondolták, hogy aki már idáig eljött puccba vágva a párjával, az nagy valószínűséggel nem fordul vissza a jegypénztártól, hogy köszönjük, de annyiért inkább nem. Egyszer élünk, akkor se soká, hát miért is ne? – dolgozik rajtunk az alkalmazott pszichológia.

Fábry persze olyan, hogy élőben „működik” igazán. Amikor a klubos kereskedelmi csatornán fut a műsora, ott átlagban úgy ötperces szeleteket kapunk + zenekar + „sztárvendégek” és hosszan kitartott reklámblokkok. Itt azonban nincs semmi körítés, szüzsé, sok százmilliós technikai és egyéb apparátus, ahogy fizetett közönség sem. Sándorunk kap egy mikrofont, a derekára egy jeladót, ami küldi tovább a hangrendszerbe a mondandót, a színpad két szélén álló hangfal pedig közhírré téteti.

Tavaly és idén

A „köz” ezúttal szűkösebb, mint tavaly volt. Annyival mondjuk nem, mint húsz perccel a kezdés előtt az aulában újságot olvasva gondolom. Szállingóznak az emberek, de nincsenek hosszan kacskaringózó sorok a bejáratnál. Ha normál esetben, filmvetítésre várakozón történne hasonló, a Savaria Mozi vezetősége összekulcsolt kézzel tengetné a napjait és rózsafüzért zsolozsmázna. A lényeg a lényeg: a nagyterem széksorainak úgy kilencven százalékában ülnek. És nemcsak hogy ülnek, de még jóval korábban is érkeznek, hogy feltétlenül legyen helyük.

„Tavaly mit hazudtam?” – kezdi Fábry, mert nem szívesen ismételné magát. Ha meg tetten érnénk, szóljunk és máris cseréli a CD-t. A szombathelyi közönség azonban jó neveltetést hozott a családi házból és nem kotyog közbe és a dézsa vü se készteti reklamálásra. Lesz újra 17 Pax toll a kalauz ingzsebében, lesz a Túl a barátságon című film kapcsán némi buzizás is. És igen, a segg a jövő pinája. A túlbiztosítás tipikus eseteként három létra. Mellkasröntgenezés falun. Harapjon rá a láncra. Vicces azonban Ámorról elnevezni egy volt (hungarista) nyilast, a munkásőrnek pedig a Szürkeállomány becenevet adni. Ahogy Gyurcsány Ferenc is csak mint „a ma élő legbölcsebb magyar”-ként kerül említésre.

Abszurdisztán hétköznapjai

Aztán az est legmókásabb része jön minimálra csupaszított angolul. Fábry amerikai kiruccanás alkalmával csajozik. Bekezd azzal a kérdéssel, hogy „Have you ever heard about zacskós tej tartó?” A csaj nagyra kerekedő szemei előtt Fábry vázolja, hogy Kiszel Tünde szemöldöke és Fekete Pákó bránere mellett ez is egy igazi hungarikum. Lépik a szinteket, a csaj veszi az adást, fogynak a Tequilák, tárulnak fel az abszurdisztáni szituációk sora, ami az eleve nonszensz zacskós tejtől elvisz minket és őket magukat is a tartóig. Addig a fröccsöntött csodáig, amire különben eleve nem volna szükség, ha eleve üveges, palackos vagy dobozos formában csomagolnák a „mi a country-nakban” is a literes tejet. Így viszont se a showmanünk nem ismeri meg vízszintesben a csajt, se a csaj az ép tudattal leélt hosszú élet titkát, merthogy egy elmegyógyintézetben köt ki. Ejnye, ide elkélt volna egy happy ending, Sándorkám.

Közben a balliberális politikai oldal érdemeit is méltatja Fábry. Hiányolja például a királyi televízió reggeli adrenalinfröccsét, hogy nincs Napkelte, ergo benne Lendvai Ildikó hangját se vizualizálhatja úgy, mintha üveget csiszolnának. Hasonképp mély átérzéssel sajnálkozik afölött, hogy az SZDSZ-t 20 évesen, ilyen fiatalon veszítjük el.

Magas és altesti kultúra

A közkeletűbb humorpatronok között akadnak kevésbé csípőből jövök is. A kontextus ismerete nélkül is működik, hogy „A kenyér nélküli szalámievés az anyagyilkosság előszobája”, vagy: „Nem a méret a fontos, a konzisztencia.” Kicsi, de játékos, ugye. Meg persze a nagynéni szélesvásznú alteste is bevillan az áldott – és bő lére eresztetten kifejtett milyenségű – gyermekkorból. És ha már operába mennek, akkor a Művészetek Palotájában vetítve Fábry műsoron kívül, mondhatni (és mondja is) bruttón ajánlja megtekinteni a New York-i Metropolitan Opera élő közvetítését egyszer mindenkinek. Akár a moziban, szinte 3D-s élmény.

És lám, Fábry is kitalálta magának a maga Kató nénijét. Nála az Ilonka nevet viseli. Ebben a még bevallottan kidolgozatlan kifejtős sztoriban is akkor a legjobb az emberünk, ha nem színezi, nem spilázza túl a dolgokat, hanem csak úgy pőre köznapisággal látjuk például a kombájnos Jenőt, aki már negyven éve a névnapját ünnepli, értsd: napi szinten részeg. A történet különben az, hogy betoppan Ilonka nénihez a nemzet Gordonja és nála szállásolja el Omárt, a Guantanamóról hozzánk menekített muszlimot. Hamar kiütköznek a kulturális különbözőségek, ami örök és hálás komikusi téma.

„És jött a boszorkány pinaszőr sapkában” – fejezi be a már említett faros nagynéni a mesét. Jellemző mondat. A kórusban fel-felnevető közönség hallhatóan az ilyesmikben leli a legnagyobb kedvét. Fábry szállítja is hozzá a hasizom-remegtető muníciót. Idővel azért sok a pinás-faszos-fingós-fosós kifutású, mondhatni, természetközeli humor. A deréköv, sőt az inggallér fölött is vannak hasznos szerveink – szól elő belőlem a pedagógusi végzettség.

Háromnegyed kilenckor elcsattan az utolsó poén is. A néhány szerencsés fotózkodhat Fábryval. Ha már lecsúsztak arról, amikor direkt ilyen céllal pózolt a pódium szélén. A ruhatár felé menet azon gondolkodom, szeretném-e jövőre, harmadszorra is megnézni élőben a show-mestert. Ha egy magyar humorista önálló műsorára feltétlenül be kell ülnöm, akkor kétség nem fér hozzá. De ha az „Újdonság Varázsa” van a mérleg másik serpenyőjében, akkor nem feltétlenül. Ennyiben maradok magammal.