Beleléptünk hát

Péntek este: Tánc, tánc, csókkirály

Még tart a délutáni lelkesedésünk, amikor nyolc óra tájban beslattyogunk a Fő térre. A nagyszínpadon éppen néptáncosok ropják, a színpad előtt néhány száz ember álldogál. Sokan vannak a téren, de mostanában óhatatlanul is a Karneválhoz méricskélünk, ahhoz képest meg kevesen. Főként fiatalok, harmincon aluliak vannak jelen, mintha éreznék, ez a nap leginkább róluk szól. Az Uránia Udvarban levő kiülős helyek fele még üres, és még parkolót is lehet találni. Egyelőre.

Be kell vallani, kreatív ötlet volt a Tánc Világnapi programokat összekombinálni a csatlakozással, így jelentős pénzeket lehetett megtakarítni, meg Szombathely amúgy is erős táncban. Hogy a fellépők miért ilyen sorrendben és helyszíneket követték egymást, azt biztos meg tudnák magyarázni a szervezők, az meg a mi bajunk, hogy nem vagyunk táncfanatikusak. Az viszont biztos, hogy a 10 órakor kezdő Galaxy zenekar ráért volna éjfél után utcabálozni. Egy Hungária (Csókkirály) és egy Ergo-dal (Bombázó) után úgy döntünk, a zenei ízlésünket ez biza’ erősen alulról veri, s visszatesszük a főhadiszállást az Uráni Udvarba, ahol most már jóval nagyobb tömeget találunk.

A nagy beolvadás

Az éjfél előtti hangulat nem eufórikus, de azt nem lehet mondani, hogy nincs várakozás a levegőben. A körülöttünk ülők mindegyike az unióról beszél, általában viccelődve, ironikusan („Na akkor legurítjuk az utolsó független sört”), olyan nép fiaiként, amely már sok mindent megért.

Háromnegyed 12 felé megyünk vissza a nagyszínpad elé. A Szombathelyi Szimfonikusok éppen roppant ünnepélyesen hallgatnak. Járunk egyet a tömegben fényképezésügyileg, közben belebotlunk egy EU-zászlócskákat szorongató csapatba, akik roppant megilletődötten néznek a színpad irányába. Kis keresgélés után találunk közülük egy hölgyet, aki beszél angolul. Elmondja, hogy Franciaországból jöttek, turisták is meg nem is. Kifejti, hogy szerinte nagyon nagy dolog ez a csatlakozás, olyasmi, ami mindkét félnek jó, mármint a régi tagoknak és az újonnan csatlakozóknak egyaránt. Ennyiben maradunk. A csoportról később kiderül, ők a toursi delegáció.

Bartók László Himnusz szavalata után (ötös alá, értékeli a hátam mögött álló egyetemistaforma srác) megkezdődik az, amiért összejött ez a sok ezer ember. Ipkovich György polgármester és Novák Edina műsorvezető 30 másodperctől kezdi hangosan a visszaszámlálást, a nép 10 felé kezd bekapcsolódni. A nagy pillanapban persze van hurrá és taps, de örömkönnyeket nem látunk. Túl hosszú és fárasztó volt az út idáig …

Ipkovich György rövid köszöntőjében arról beszélt, hogy végre ledőltek azok a falak, amelyeket több mint 80 évvel ezelőtt emelt a történelem.

Aztán az új közös himnuszunk, Beethoven IX. szimfóniája jön, s egy húszperces tűzijáték kommersz popzenére. Közben egy lézershow is zajlik, ami azt jelenti, hogy a Commodore 64 szintjén színek és formák jelennek meg a városházán és a Fő tér házain.

Az EU-tagállamok zászlóinak kitűzését ellenben lecsúszom a városházánál. Azon két perc alatt, mire igénybe veszem a Bejczy utcai nyilvános illemhely szolgáltatásait, a villámgyors sportemberek végeznek a művelettel.

Otthon még elszopogatunk egy üveg vaskeresztesi vöröset, közben lecsekkeljük, mi hír az interneten. A BBC és a CNN éjjel kettőkor már vígan hozza a vonatkozó anyagokat (lásd: linkek). Gyorsak, no.

Bécsi kifli – Hazai zsíros kenyér 1:1

A történet szombat reggel folytatódik. Még a vaskeresztesi ízzel a nyelv alatt érkezünk vissza a tett színhelyére. 10 óra tájban légiósok köszöntik a polgármestert és népes kíséretét, s kezdetét veszi a csatlakozási ünnepségek valóban ötletes programja, az Európa Reggeli (magyarul Europe Breakfast ). A megterített asztaloknál ingyenes az ital és étel. Részünkről győz a mézes pálinka és a hagymás zsíros kenyér, de a többségnek a fénypont kétségkívül Josef Schrott bécsi pékmester furgonja, amelyből 2500 péksütemény – dióskifli, mákoskifli, fánk, császárzsemlye stb. - kerül elő. Az asztalokra már nem nagyon jut a derék mester produktumaiból, mert a szombathelyiek kipakolás közben kikapkodják őket a ládákból. 15 perc alatt eltűnik minden. Sokan ravasz módon reklámszatyrokkal érkeznek, de hát a légiósok is megmondták a polgármesternek, hogy szabad rablás lesz.

A furgon környéki hadszíntéren közben egy derűs honfival közös nevezőre jutunk, mely szerint életképes nép ez a magyar, annyi mindent túlélt már, miért pont az EU fogna ki rajta.

Amíg a plebsz az ingyenes ételért és italért küzd, a politikai- szellemi és médiaelit - szépen elkülönülve - az Art Café székein foglal helyet, és egy úgynevezett fórum keretében igyekszik megmondani a népnek a frankót az EU-ról, úgy téve, mintha tényleg lenne fogalmuk arról, mi is fog történni velünk az elkövetkezendő években. Néhány gyakorlati tanács és példa is elhangzik, főként a külföldiektől, a mieinktől leginkább alanytalan mondatok, mely szerint „kell”, „szükséges” stb. Néhány nagy butaság is megüti fülünket, de ünneprontást kerülendő inkább nem idézünk.

A nép persze nem nagyon hallgat oda, Schrott mester kávéjára hajt, meg bicikliseket és lovasokat néz, akik közben átszelik a teret.

11-től aztán ismét elindul a nagyszínpad táncosokkal, a fontos emberek is szétszélednek. Még egy kávé és egy kis világmegváltás ismerősökkel, majd úgy döntünk, részünkről ennyi, csatlakozva vagyunk.

Nézze meg képgalériánkat!

Adatok: A teljes programban 42 művészeti csoport, 846 fellépő, táncos, zenész, énekes lépett színpadra, őket egészítették ki a lovasok, légiósok kerékpárosok, futók, sportolók: mintegy 130 fő. Az események alatt a technikai feltételeket 25 fő biztosította és kezelte. Az előkészítő munkálatokban, a sikeres lebonyolításban mintegy 60 fő, szervezők, rendezők, városházi alkalmazottak, a vidéki helyszínek művelődésszervezői, technikai személyzet segédkezett. A 2004. április 29-i Tánc Világnapi rendezvénnyel együtt a program teljes költségvetése 10 millió 542 ezer forint volt. Ebből 6 millió 300 ezer forint a Miniszterelnöki Hivatal Kommunikációs Központja által rendelkezésre bocsátott, pályázatokon elnyert támogatás. Szombathely Megyei Jogú Város Önkormányzata költségvetésében biztosított önrész a Tánc Világnapja rendezvénnyel együtt 3 millió 397 ezer forint. A program megvalósulását a Társadalomtudományok és Európa-tanulmányok Intézete Alapítvány ( ISES ) 545 ezer, Szombathely M.J.V. és Kistérsége Területfejlesztési Társulása 300 ezer forint támogatás biztosításával segítette.