Ti hogyan takarékoskodtok? - Szerkesztőségi körkérdés

Kupi Györgyi

Az ember átgondolja időnként, az ilyen váltságos időben muszáj is, hogy hogyan tudja racionalizálni a kiadásait. Nálam bevált a fűnyíró-elv, azaz kevesebbet nyírok füvet, hogy ezzel is takarékoskodjak a villannyal. Ha már villanynál tartunk, nem veszek villanyos kávéfőzőt kettőezer-háromszázért, hanem a kávéfőzőtartozék-boltban szerzek be néhány alkatrészt nyolcszázhatvanért, és ezen a pénzen három jól bevált régivágású kotyogót újítok fel. Ezzel megspórolom a villanyfőző okozta bosszúságokat és bizonytalanságokat, meg némi villanyt. Szükség esetén ugyanis a kotyogót tábortűzön is lehet üzemeltetni, a tábortűznél meg lehet melegedni – mintegy bónuszként.

Tábortűz céljára kiválóan alkalmas a kertben árnyékolás céljára termesztett napraforgó szára. A napraforgó termesztésével megspórolom madáreleséget, sőt, ha a macskáim elég fürgék, kis szerencsével macskakaját is.

Rengeteget lehet megspórolni, ha az ember lánya nem megy ki a házból. Főleg nem sötétben, mert tekintettel az utcánk állapotára, így tuti megspórolok (kettő az egyben alapon) egy bokaficamot, meg egy nejlonharisnyát.

Ilyen nehéz időkben fel kell deríteni a rendszerben lévő rejtett tartalékokat. A legcélszerűbb rögtön a férjuram zakózsebeivel kezdeni. Jól jöhet a nagyanyó háborús szakácskönyve, pláne ha megtaláljuk benne a gazdag amerikai nagybácsi címét.

Litvik Réka

Főiskolásként? Sehogy. Ez volt az első gondolatom, mikor megláttam ezt a kérdést. S mivel úgy tanultam, hogy általában az első gondolat a jó gondolat, így hát maradtam ennél a kijelentésemnél. Sajnos jelenleg esélyem sincs félretenni. Nyilván mindenkinek ismerősek - a közel-vagy régmúltból - a következő kiadások: albérlet, utazás, enni- és innivaló, jegyzetek fénymásolása… és direkt hagytam ki a szórakozást, amire szerintem sosem lenne szabad sajnálni a pénzt, hiszen kikapcsolódás nélkül csak a hétköznapok robotjai vagyunk. Nyilván van, aki erre azt mondja, hogy van, amire nem kell pénz (séta). De kérem: normális, ha az ember kétszer meggondolja, hogy betérjen-e abba a bizonyos gyorsétterembe, mikor megkíván ezt-azt? (Mosoly.) De az esze azt mondja: ennyi pénzből háromfogásos vacsorát készítek… na persze…

De panaszra nincs okom, hiszen elmondhatom magamról, hogy diákhitel nélkül megúszom a tanuló éveimet, és tudom, ez nagy szó. Látom ugyanis a környezetemben, hogy sokaknak nem volt más választásuk (nyilván más-más okokból), és hónap végén így is szűkölködnek. Tehát igaz, hogy félrerakni nem tudok – remélem ez átmeneti állapot – de nem is kell mínuszban kezdenem a pályakezdő éveimet. Ez már egyfajta takarékoskodás. Bízom benne, hogy majd koncentrálhatok a nagybetűs jövőmre, lakásra, autóra, családra, melyek ez emberi élet mozgatórúgói. Célok tehát vannak, kellenek is, nélkülük nem megy. Honnan tudnám akkor, hogy kudarcot vallok-e vagy sem?

Rózsa Melinda (Rose)

Bármennyire agyalok a kérdésen, előbb-utóbb mindig a 22-es csapdájába fordul a történet. Mert a takarékoskodáshoz bizony pénz kell.

Nem igazán hiszek a válságban, már nem, csak az van, hogy ez jó ürügy arra, miért építsünk le, emeljünk árat vagy zárjunk be ezt-azt. Az viszont kétségkívül létező tény, hogy az utóbbi hónapokban (inkább írhatunk egy évet is) erősen át kell gondolni, mit mire. Persze, ebben az ingatlanvásárlásunk jócskán közrejátszik, sőt.

De a lényegre térve: a könyvvásárlásaimon sikerült szorítanom. Ez rögtön befektetést igényelt: 3000 forintot, ennyiért iratkoztam be hosszas kihagyás után ismét könyvtárba.

A telefonköltségeimet igyekszem minél több interneten történő lógással kiváltani. Egyszerre vagyok skype-on, msn-en, gmailes meg facebookos chaten. Az ismerőseim túlnyomó többségét simán elérem így is.

Amúgy meg, elég sokat kell dolgozni, akkor úgyse lesz időd vásárolgatni. De semmiképp se a konyhaasztalról melózz, járj csak be szépen az irodába, addig se kell otthon fűteni, és nem otthon fogyasztod a vizet, az áramot, a vécépapírt...

Várnai Zsuzsanna

Egy családban a háztartásra kiadott költségek a legmagasabbak, de talán itt lehet a leginkább szabályozni a fogyasztást. Sajnos a reklámok is csak az állandó költekezésre buzdítanak. Sulykolják belénk, hogy az új mosóporral még fehérebb, fogkrémmel még ragyogóbb, élelmiszerrel még egészségesebbek és fiatalosabbak lehetünk. Nehéz ezeknek a csábításoknak ellenállni. Legfontosabb: figyeljük az árakat és változásokat, én ezt teszem.

Az egyik (osztrák) városszéli hipermarketben a rendszeresen használt termékekből (mosópor, öblítő) például, ha lényeges árcsökkentés történik, akár többet is vásárolok, mert úgy is elfogy, például. Persze nem löttyintek többet ilyenkor sem a mosásokhoz. Kihasználom azokat az akciókat, amelyeknél, ha három darabot vásárolok - például fogkrémből, joghurtból - kettőt fizetünk, vagy esetleg olcsóbb egységárral számolják. A fagyasztót is akkor töltöm fel csirkehússal, ha az árát lényegesen csökkentik, például 1190 forintra, így a következő hétvégi bevásárláskor, amikor 1690 körüli az ára, az előre kiporciózott adagokból fogyasztunk. A másik nagy, angol tulajdonú hipermarketben például nem szeretek bevásárolni, mert hosszú akciós sorok után jutok csak az általam feljegyzett, megvásárolandó termékekhez. Ezt is a takarékoskodás egy formájának tekintem, így nem kerülnek felesleges öntetek, gyümölcslevek, illatszerek a bevásárlókocsiba.

Már majdnem két tucat pontgyűjtő kártyám és törzsvásárlói kártyám van, pénztárcámban el sem férnek. Néhol a vásárlásokért kapott pontok levásárolhatók, ez jól jön egyszer-kétszer például tankoláskor. Másutt a törzsvásárlói kártya kedvezményes vásárlásra jogosít például a könyvesboltban, drogériában.

Nagy odafigyelést igényel a költekezés. Hó végi összesítéskor szinte mindig megdöbbenek azon, hogy bármennyire is körültekintő az ember, a havi kiadások bizony hónapról hónapra növekednek.

Kleinhappel Miklós

Első körben az jut eszembe, hogy számomra a legjobb takarékoskodás, ha dolgozom. Amennyiben reggeltől estig egyik munka éri a másikat, nincs időm pénzt költeni. Vagy ha mégis lenne, akkor a fáradtságtól nem vagyok képes rászánni magam a vásárlásra, csak azt veszem meg, ami feltétlenül szükséges az életben maradáshoz. Így amellett, hogy megmarad a pénzem, még keresek is hozzá valamennyit.

Aztán ha egy réteggel mélyebbre ások, arra a megállapításra jutok, hogy bizonyos dolgokkal tudok, másokkal nem tudok takarékosan bánni.

Időnként megragad és nem ereszt a fogyasztói társadalom, de próbálok ellenállni. Mostanában tusfürdőfüggővé váltam. Pillanatnyilag körülbelül egy évre elegendő készletem van, mert a különféle tusfürdők olyan jók. Nem új keletű jelenségről van szó, mindig voltak ilyen kicsapongásaim, legfeljebb a költekezés tárgya volt más. És ha valamiből sok van, akkor az ember akaratlanul is pazarol. Ez már csak így van, egyik dolog hozza a másikat.

Hogy filozófiainak tűnő gondolatokat is a mondandómba szőjek: az ember akkor tud hatékonyan takarékoskodni, ha egyúttal a pocsékolás bizonyos szelepeit meg tudja nyitni. Hosszabb távon állandóan katonásan beosztani, félretenni, megtakarítani nem lehet komolyabb lélekkárosodás nélkül. Ehhez talán az kell, hogy az illető átvegetáljon mondjuk egy világháborút, ahogy például nagyszüleink.