Komolyra és némileg formabontóra sikeredett a Savaria Múzeum EU-csatlakozás apropóján nyílott kiállítása. Az kétségtelen, hogy Határ-estek színvonala meghaladja a vidéki múzeumokban megszokott átlagot, a kérdés az, hogy a közönség menyire lesz vevő a gondolati mélységekre.
Igazából úgy lett volna idomos, hogy a nyitásra, azaz április 30 éjfélére érkezünk ide, de hát akkor éppen nagyon más dolgunk volt. Másrészről a kiállítások igazi arcukat a hétköznapokon mutatják, nem pedig a megnyitó fényszórókkal és nobilitásokkal feltupírozott légkörében. Márpedig – ahogy a helyi sajtóból értesültünk – ez utóbbiból volt rendesen a múlt pénteken.
Mielőtt a múzeum dísztermébe lépnénk, két tényt is konstatálunk. Először is azt, hogy a nagy napra viszonylag rendbe tették az épület előtti parkot, ami abból állt, hogy összeszedték a szemetet, lenyírták a füvet és felszórták aprókaviccsal az utakat. Pár hétig kitart a rendezett állapot. Másrészt megint beleütköztünk abba regulációba, hogy a Savaria Múzeumban valami rejtélyes ok miatt nem lehet csak úgy fényképezni, írásbeli engedély kell hozzá. Így nehéz népszerűsíteni, hírt vinni, miegymás. Mindegy, ahogy a mellékelt ábra mutatja, megszereztük.
A Határ-estek fő vonulata viszonylag könnyen leírható. A szűkebb és tágabb környékünk fizikai-politikai határait dolgozza fel, kronológia megközelítésben, mégis sokoldalúan. Kezdi a több ezer éves természet alkotta határok bemutatásával, majd illusztrált történészi tudományos leírását kapjuk a római kori határoknak, a középkori gyepűrendszernek, a vasvári sáncnak, a mohácsi csatavesztés következményeinek és sok mindennek. Külön fülkét kapott a soproni 1921-es népszavazás, s egy egész falat az 1945 utáni osztrák-magyar határ, szögesdróttal, őrtoronnyal, távcsővel és géppisztollyal.
A történelmi dokumentumok, fényképek, leírások között időnként felcsillan a líra is. Szép példája ennek a száz évvel ezelőtti nagy kivándorlásokat illusztráló, hatalmas, kopott utazóláda, tele megsárgult fényképekkel.
A másik vonulat nehezebben megfogható, mert mélyebb gondolati síkon mozog. A terem közepén egy nagyméretű üvegfalú fülkében egy életkép kapott helyet, amelyben a kiállítás szervezői az élet nagy fordulópontjait illusztrálják. Van itt esküvő, nászágy, bölcső, koporsó, egy vitrin a szent és a profán határainak szentelve, a terem egy másik pontján pedig a nyelvek világát dolgozzák fel.
A kérdés az, hogy a láthatóan részleteiben is alaposan átgondolt, filozofikus mélységekbe merítkező Határ-eset mennyire lesz vonzó egy vidéki város populáris rendezvényire is nehezen mozgósítható lakói számára. Hétköznap délelőtt mindenesetre mi voltunk az egyetlen ott tartózkodók, aminek csak részben lehet oka az időpont és jelképeset meghaladó – felnőtteknek 460, gyerekeknek 230 forintos - belépő.
