Az ember már rég nem számolja Szombathely múltja értékeinek gyors eltűnését. Mint vízcseppek a Szaharában, úgy szívódnak fel a jól ismert és valójában városképi értéket hordozó régi épületek. Torjay Valter írása.
Hamarosan a Kőszegi utcában bontanak le egy emeletes, évszázados épületet. Helye állítólag parkoló bejáróként szolgál majd – a patinás régiségbolt már el is költözött – és nemrég a Széll Kálmán utcában tűnt el egy szép polgárház, éppúgy, mint a szomszédos Welther Károly utca több monarchia kori, veretes szépségű épülete.
Ki emlékszik már a „régi” szülészet mellett állt szecessziós villára, vagy a „Mediterrán Ház”-nak nevezett épületre, amely városunk fotótörténetének volt szép és felbecsülhetetlen dokumentuma. Több, hírneves mester dolgozott itt ugyanis, a „nagy” Knébel Ferenccel kezdve. A műterem miatt volt lapos a teteje, nem pedig a „mediterránság” miatt…
A szentmártoni temetőben idén lezajlott sírrongálás elkerülte a neves fotográfus emlékművét ugyan, de amennyiben nem így lett volna, az sem érdekelt volna senkit. Mit számít az olyan helyen, ahol a szobrok normális állapota az, hogy rendszeresen lefejezik őket?
Nem kívánok senkinek – önkormányzatnak, pártnak - szemrehányást tenni, szó sincs erről. A hiba bennünk, magunkban van.
Most a Körmendi út 44. szép épülete van soron. Építeni fognak oda. A házat lelakták, tönkretették, aztán valahogy fel is gyulladt, miután kiköltöztek belőle. Minden mozdítható eltűnt, elsőnek az emeleti, szép korlát – most az ónémet kapu is. Szépen szétszedik az utca egykor legszebb házát – majd a korinthoszi fejezeteknek is lesz gazdája…
Valaha itt lakott a város egyik remek asztalosa, Bogma Géza. Szecessziós munkáit láttam – európai színvonal. Szomorúan tekint le az omladozó romra. Ennyit akartam mondani.
Torjay Valter
festőművész, okl. művészettörténész