Európa kiadó-koncert Szombathelyen: Vettük a jelet!

2004.05.09. 17:29

Végül is hálásak lehetünk: Megelevenedett a legenda, és közel sem volt annyira dohos, mint amennyire lehetett volna. Összességében az Európa Kiadó egy kissé szürreális hangulatú koncertet adott az Oladi Művelődési Központ falai között, a megannyi csillogó szemű harmincas-negyvenes meg újra átélhette az újra átélhetetlent.

Péntek éjjel: Menyhárt Jenő és Kiss László előzetes fekbukkanása

Menyhárt Jenő

A péntek esti főműsoridő lezajlottát követően kissé bátrabban szörfözvén a csatornák között, Alföldi Róbert a TV2-n futó műsorának beharangozója az A. E. Bizottság mellett Menyhárt Jenő és Kiss László felbukkanását adta tudtul. Alföldinek - elmondása szerint - személyiségformáló élménye volt mindkét zenekar. A Bizottságos késő ötvenes fabulázós svungja mellett kissé fásultnak tűntek az embereink, mármint Menyhárt és Kiss. Merítgetvén a legendáriumból, a nyolcvanasok elejének körülményeibe emelték bele önmagukat: hajlamosította őket a kor a zenélésre. Aztán jöttek a kilencvenesek, amely, tudjuk, hamarjában lehetetlenné tette az egész közeg létét. Ezt nyögi még ma is.

Menyhárt nem nagyon fényezi „odakint” az itteni státuszát, szobafestősködött, sofőr is volt, miegymás megesett vele. Kiss a számítástechnikai tudását kamatoztatva a Mátrix második részében az Ikrek üldözésbéli átalakulásán is ténykedett, és most ismét van egy zenekara. Végül a záró kérdésre ezek a feleletek érkeztek: Menyhárt 13-án, Kiss 20-án megy vissza New Yorkba, illetve Sydneybe.

Age

Age

Ráhangolódásként a lehetetlen nevű zenekarok csoportjába tartozó Age játszott a stílushoz mérten klasszikus négyes felállásban. A haverom, nem gondolván át alaposan a feleletét, látatlanba, csak a zenéről ítélve arra adta a voksát, hogy „hosszú hajú rockerek” uralják a színt. Azonban az energiaitala legyűrése után tévednie kellett: kosaras-gördeszkás fazonú srácok kerültek elibénk. A kezük ügyében a feldolgozások és a saját számok ilyen-olyan mértékben váltogatták egymást. Ami megmaradt bennem a műsorukból: Üllői úti fuck – Esküvő, Beatrice – Azok a boldog szép napok és egy saját zene, a Mégis jó. Mindent összevetve kellemes, szerethető csapat, de semmi különös nincs bennük

Európa Kiadó: Legendárium

Európa Kiadó

Negyedtizenegy magasságában Menyhárt Jenő megjelent a színpadon. Papírról szemüveggel felolvasott egy német szöveget, amelyből, az adott nyelvtől idegenkedve, annyit sikerült leszűrnöm, hogy Amerikához hasonlóan az egész világ beteg. Majd belekezdett Magyar Péterrel együtt egy fura nyelvű számba, ami alatt és tapsvihar kíséretében csatlakoztak kettejükhöz a többiek is. Erre ügyes fogásként az Európa Kiadó ösztönzött pontos szövegidézésre többeket. A későbbiekben többnyire tartották a gyors, majd lassú hullámzású repertoárszűkítést. Nem sorrendben, csak felsorolás szinten: Turista, Fiatal magyarok, rendőrlány, A csend, Ha ő nem bánja, Az időnél gyorsabban, Elmentek a fiúk, Ez a város, Igazi hős, Így vonulunk be, Jó lesz, Toporzékolok a vágytól, Várna, és ami még kimaradt. Olyan nagy eltérések nem mutatkoztak a lemezeken hallgató verzióktól, nem is nagyon vártunk ilyet persze. Az egyetlen angol nyelvű szám pedig bizonyára a Menyhárt-szóló, Mr. Con and the Bioneers-lemezről való.

Az ő karizmája mit sem vásott az elmúlt húsz évben, mint azt egy csillogó szemű (kora) negyvenes megjegyezte, aki látta még a hőskorban.

Európa Kiadó - Kischner Péter

Kiss a David Bowie Reality albumát hirdető pólójában, ahogyan azt illik, automatice variálta az akkordokat, szemmel keresztben belemerengve a színpadképbe. Magyar, a háttérben, a ritmusszekciótól közrefogva tisztes és nélkülözhetetlen közkatonaként alapozta az alapozandókat. Másik János, Lou Reed öccseként, másodszintis szerepkörben teljesített Varga Orsi mellett (a plakáton is így becézve állt). Néha belejátszott egy-két futamot, többszólamúbbá téve az összhangzatot, néha pusztán csak szemmel vigyázta a hangszerét. Orsolya okán előbb tanakvás kezdődött, hogy ő most a késő tavasz a kora őszben, de végül az a határozat hozatott, hogy jól tartja magát. Kischner Péter, mint a kilencvenes évek Mickey Rourke-ja, kissé fáradtnak tűnt. Összehúzott szemmel, mélán vizslatta a körülötte zajló eseményeket: a gitárjából előszökő hangokat és annak a sok mindenkinek a mozgását ott lenn. A személyes kedvencemet, a Ha ő nem bánját persze már ő sem bírta ki éneklés nélkül.

Európa Kiadó közönség

A második, még az elsőnél is kitartóbb, fülsüketítő ovációkkal kísért visszatapsolásra sem került lejátszásra a Popzene-lemez triója: a címadó szám, a Szem és száj és a Küldj egy jelet. Helyettük a Tengerpart, a szólókkal több mint tíz percessé bővülő Megalázó, durva szerelem és zárásul a kifigyelt játszási listán nem szereplő Bon-bon-si-bon csendült fel. És igen, ha már nem is az ifjonti lendülettől hajtva, de működött a dolog. Habár Menyhárton kívül a többiekbe több vitalitás is szorulhatott volna.

(Megjegyzés: a koncert előtt a szövegeiket átfutva feltűnt, hogy mennyi filmcím szerepel a szövegekben. Pl.: Harmadik típusú találkozások, Idegenek az éjszakában, M, avagy egy város keresi a gyilkost, A birodalom visszavág, Éli az életét, Az utolsó metró etc.)

Nézze meg képgalériánkat!

.