Est Invázió: Élénk véráram a lábakban

Amorf Ördögök: A Nő Kanadában van

Amint az Amorf Ördögök csapata ráindult a zeneszerszámaira, már látszott, amit látni nekiszomorodást idézett elő sokakban: a zenekar látványvilágához oly alig nélkülözhető Bori, a búgó hangú dalnoknő hiányzásával immáron képviseletlenül maradt a zenészek körében a szebbik nem. Mint kiderült: „A Nő Kanadában van.” Ennek dacára az egyéni hangvételt nyújtó, a szöveg terén változó mértékben egésszé teljesedő mozaik-világ és a zenében véghezvitt furmányos gördülékenységnek a hangszerekre redukáltsága lelkesedése késztetett. Az eredeti hármasból ketten voltak hát jelen. Ambrus bársonyborítású hangszínek skálájába billentyűzi bele a neki kellő hangokat, és viszi gyakorta a prímet is a refrénekben-verzékben. Az oly mértékben érvényes harcsabajuszú Szabolcsnak a frontemberi poszton nincs olyan mozdulata, amely ne arra vallana, hogy a legteljesebb módon élvezi azt, amit adatik neki csinálnia. A kíséret többi tagja szintén élénken teljesít, sőt az idő előrehaladtával még Bori hiányát is képesek – részben – kompenzálni.

HS7: Némileg irritáló vonások

A rájuk következő Heaven Street Seven számomra főként a Cukor lemezt jelenti. Ott a Neo segedelmével minden összeáll olyanná, ahogy annak működnie kell(ene). Az elektronika és az „élő” hangszerek ott mocorognak az ember fülében, Szűcs Krisztián szövegeit pedig elégedetten mormolja a száj. A koncerten azonban számos minden nem - vagy csak nehezen - megvalósítható: célirányosabbá válik a gitárok használata, kisebb zúzdára is adódik alkalom.

Szűcsön azonban elhatalmasodik enmaga, és próbál humorizálni, fricskázni itt-ott a slágereiket. Esetleg Lovasi ösztönös ironikusságát művi úton előállítani. Mondanom sem kell, célt tévesztve. A szintiknél ügyködő társától megkérdezi kb. ezt: „mi a fasz van a cimbalommal?!”, mire az nem felel, de nem csendülnek fel cimbalomhangok se. Aztán az elcsendesülő számok végét tetszésnyilvánítással illőn beváró közönségnek előre megköszöni az ovációt és a tapsot. Talán el kellene magyarázni neki, hogy mi a differencia a gunyoros-lekezelő cinizmus és a megengedő, összekacsintós (ön)irónia között. Amúgy meg a HS7 egy jó zenekar – irritáló vonásokkal bíró énekessel.

Colortar: A hangulati tényező

A Colorstarról a többség minden előzetes tapasztalat hiányában bizonyára úgy vélekedett, hogy „még nem tudom, hogy milyen, de majd engedem hatni rám, és jó lesz”. Ez a - szerintem - ideális hozzáállás az azt reménylőket táncolásra, és rajtuk keresztül a zenészeinket arra sarkallta, hogy 4/4-es vagy más táncos alapokra a rockosabb témáktól a repetitívebb, pszichedelikus belefeledkezés irányába vigyék el inkább a húrbirizgálást.

A dobossal egyvonalban lévő gócpontú, nem túl tolakodó volta miatt nem feltétlenül mindenkinek feltűnő elektronikus rásegítés plusz a beszéd és az ének közötti ingázás is jól kiegészítette mindezt. Az éneken persze nem feltétlenül mély értelmű, inkább hangulati tényezőként alkalmazott verbális elemeket kell érteni. Persze ha nem tudnám, hogy a Colorstar zenéje szervesen kapcsolódik az est levezetéséhez, akkor én inkább legelsőként játszattam volna őket.

Cadik: Mozgásban a csatolt és köztes részek

Amint a szorgos kezek útján lebomló gyakorlati célú színpadkép közepébe DJ Cadik stabil faasztalra terítette a műszereit, rögvest megiramlott a koncertekre jöttek között eddig lappangók keze-lába, a csatolt-, no és a köztes részek is. A nyolcvanasok évtizedzáró hip-hopista chart-breakerei és a későbbi, sokakat a rap mellett hadrendbe állító fenoménjai szedték rímekbe a félméteres amplitúdójú nyakizom-tréningre indító, varázsszőnyeg-ütemekre ültetett mondandójukat.

Cadik ezeket hol ide-oda csipegető ujjmozdulatokkal egymásba simította, hol precíz hirtelenséggel rándította egy folyammá a rappel egyívású tört ritmusú tánczenéket. Néhány szám után komótosan fellépdelt egy MC is a színpadra, akinek a nevére számomra nem derült fény, bár idővel bemutatkozott. Már az ő angolul vezényelt, totálisan a zenére hangolt szövegei idején váltódott le a tánctúra vezetője dárenbézre, amit a táncolók beindultsághoz méltó örömrivalgás üdvözölt. Látszólag többen evégett a levezető másfél órácska miatt szurkolták le az igazán baráti árú ötszáz pénzes beugrót.


Értékelés: 7/10