Idén 10-en vannak, azaz 9+1-en.
Ez a tárlat még nem az a tárlat, vagyis nem a „nagy”, az utóbbi években már a Szombathelyi Képtárban megrendezett diplomakiállítás. Ez a tárlat „csak” a grafikus szakirányt választott hallgatók bemutatkozása. 10-en vannak, azaz 9+1-en – de ne rohanjunk előre.
A SEK C–épületének aulájában megtekinthető, Mi, grafikusok című kiállítás családias hangulatú megnyitóján N. Mészáros Júlia, a Rajz Intézeti Tanszék főiskolai docense arra hívta fel a figyelmet, hogy a kiállított műveken kívül a kiállítás rendezése is a hallgatók keze munkáját dicséri.
Nagy Antal, a Hallgatói Önkormányzat elnöke az egyetemi központ jelentős művészeti tevékenységéről beszélt, amelynek újabb példája a most megnyílt kiállítás.
A fiatalok több munkával is jelen vannak a tárlaton.
Kezdjük rögtön a „kakukktojással”, Nagy Gabriellával, akinek munkái némileg eltérnek csoporttársaiétól, hiszen ő elsősorban festőnek tartja magát. (Háttérinformáció: a képi ábrázolás szakosok festészet, képgrafika és díszítő festő szakirányokon tanulhatnak.) Ám Gabriella művei nem véletlenül szerepelnek a kiállítás anyagában, hiszen grafikákat is készít. Két akvarelljét ajánlja az érdeklődők figyelmébe: mostanság a figurális ábrázolás érdekli, így ezeken az emberi testet ábrázolja.
Deák Ferenc egységes képanyagot kívánt megmutatni. Szívéhez közel álló témát választott, a tájképet. Az alkalmazott hidegtű technika is a kedvence, mint mondja, legjobban ezt sikerült elsajátítania a mélynyomással készített grafikák közül.
Kecskés György István hét papírmetszetet választott. Saját megfogalmazása szerint ezek „lehet, hogy nem a technikai mivoltjuk miatt, de mindegyik rejt magában valami extrát, amit elsőre nem biztos, hogy látunk. Ez a hét munka tükrözi leginkább a személységemet.”
Somogyi Henrietta is az egyéniségét tükröző, karakteres stílusú papírmetszeteket (ez „egy izgalmas sokszorosító grafikai eljárás”) készített. A textúrát egy háló alapú dombornyomat adja, amely egységes hátteret képez az ábrázolt nőalaknak és a portrénak.
Strausz Adriennt az ember, az emberi szem, száj és kéz inspirálta. „Egy emberi kéz vagy szempár önmagában is sokat mond a személyiségről” – véli. Munkáiból látszik, hogy előszeretettel alkalmazza a színek kifejező erejét.
Kovács Viktória személyes kötődésű témákkal, Reichardt Sára kisméretű monotípiákkal (azért szereti ezt a technikát, mert „egyedi, megismételhetetlen, mégis van benne véletlenszerűség”), Németh Zsolt Csendélet című sorozatának három darabjával (egyiken saját fényképezőgépét és tartozékait örökítette meg), Venczel Beatrix erős formaiságra és kontrasztra épülő kollográfiáival, Sümegi Katalin az embert, pontosabban a kalimpáló kezeket alapként használó papírmetszeteivel mutatkozik be a kiállításon. Alkotásainak fő motívuma „egyfajta keretrendszer, határozatlan elbírálás a kerettel (csináljam-e még?)”.
A kiállítás május 16-ig látható a SEK C-épületében.
További fotók a megnyitóról:
Galéria
