Olvasói levél: Ha megtelik a lelki postaládánk

Naponta számolatlanul kapunk tolakodó és teljesen felesleges információkat. 

Mindnyájan fertőzöttek vagyunk a csecsemőtől az aggastyánig.

Összetett dologról van szó. Ki sem kell nyitni a vízcsapot és áramlik felénk az akciót hirdető óriásplakát az út mellett, házak oldalfalán. Aztán kezünkbe vesszük az újságot. Az igazi tényanyagokkal versenyre kelt a reklám. Pillanatnyilag úgy tűnik az utóbbi nyerőre áll.

Megmondják helyettünk, mire kell és kötelező odafigyelnünk. Aztán filmként peregnek előttünk a kamionok, autóbuszok, vonatok külső és belső felületére elhelyezett reklámok. Rádióból, televízióból és Isten tudja hány forrásból.

Olyan ez, mint egy háborús filmben a szőnyegbombázás.

Számolatlanul, örökösen és védekezni képtelenek vagyunk ellene. Helyet foglalnak lelkünkben. Többségükben tartósan, mert többnyire láthatóságuk ellenére mégis észrevétlenek. Állandó cselekvésre, fogyasztásra ösztönöznek.

Előfordul az is, hogy kirekesztenek, szembeállítanak embertársakat. Ki az igazi és ki nem. Mit és miért érdemes, vagy nem érdemes gondolnunk dolgokról, jövőnkről.

Eközben észrevétlenül, a tudatunk alatt leköti figyelmünket, szinte droggá változik.

Elemészti lelki energiáinkat, amit az egymásra figyelésre, a törődésre, a szeretetre is fordíthatnánk. Vakká tesz bennünket. Megyünk és követjük e láthatatlan hatalom parancsait. Habzsoljuk a javakat és mégis egyedül érezzük magunkat. Lekötik figyelmünket a minket körülvevő tárgyak, az eszközeinkkel való állandó bajlódásunk.

Ez a mi tamagocsink, virtuális lelkünk.

Eközben szép lassan leszoktunk valamiről. Igen pontosan arról, ami az emberi léleknek nélkülözhetetlen. Beszélünk egymáshoz, de a tudatunkban igazán a televízióban épp aktuális ,kommerszebbnél kommerszebb dolgok kötik le figyelmünket. Lehet, hogy még közben válaszolunk is egymásnak, de a lényeg egy pillanat alatt bekeveredik a lelki spamek közé. Tele a postaládánk, igen a lelki is.

Folyik ki belőle jó és rossz egyaránt. Nincs már hely benne sok értelmes dolognak. Sajnos olyannak sem, ami nélkülözhetetlen.

Elmegyünk munkába, délutánra megtelik a látható postaládánk is. Állandóan ránk erőltetnek valakik valamit. Rá kellene már döbbennünk arra, hogy a mai világ emberének lelke tele van „E-tartósítószerrel túladagolt dolgokkal. Ideje lenne végre legalább egy szűrőt beépíteni. A felgyülemlett sok zavaró, feleslegesen helyet foglaló, sunyi kacattól meg kellene szabadulnunk. Értékrend válságban szenvedünk, áldozatok vagyunk.

Döntenünk kell, válaszút előtt állunk.

Visszatérhetünk egy emberibb világhoz. Rajtunk múlik. Jelöljük ki végre a lelkünket terhelő, ott feleslegesen helyet foglaló dolgokat. Aztán egyetlen mozdulattal töröljük ki, de véglegesen.

Azonnal érezni fogjuk a lényegi változást.

Lelki tárhelyünk újra képes lesz a jót is befogadni. Aztán így kell tennünk később is minden esetben, ha megtelik a puffer.  Ez lehet az új világ kezdete. Kinyílna újra lelkünk kapuja, mert „igazán jól csak a szívével lát az ember”.

Szerző és fotók: György István Péter