Színház az egész világ - Avagy: Budapest, te csodás!

teremtuccse.blogspot.hu

Szenkovits Péter

Vidékiként (hosszú-hosszú évtizedekig) úgy még nem hajtottam párnára a fejemet Budapesten, hogy aznap ne jártam volna valamelyik fővárosi színházban.

Anno, legelőször az Operettben Petress Zsuzsa Pompadour-jával szárnyaltam.

Nemrégiben: Játékszín. Üggyel-bajjal parkolok; falatnyi helyre ismeretlen, kedves középkorú pár navigál.

A kivételes, zseniális Bánsági Ildikó imádnivaló Florence röpít az idén „hetvenkedő”, ragyogó Gálvölgyi Jánossal, a szintúgy briliáns Szemenyei Jánossal és a nemkülönben pazar művész társaikkal. (Filmen Meryl Streep rendített meg a világ legpocsékabb és legszerethetőbb operai hősnőjeként.)

 

Padlót fogok - az autónál: két rendőr állja körbe.

Jézusom, a hátsó ülésen (volt?) a laptopom! 

Ott téblábol tüneményes „gerlepár”: ifjú szerelmesek.  Ők vették észre, hogy lehúzva maradt az ablak. (Nyilván a kapkodásban.) Értesítették a rendőrséget. Amíg kiért a jard, őrizték a járgányt.

Minden érintetlen.

Hálálkodom.

Ejnye-bejnye!,

- mosolyog a rend őrnője.

Bocsánat!,

- hebegem-rebegem.

Katarzis gyógy-balzsama lelkemen.

Címlapkép: Játékszín, Bánsági Ildikó Florence szerepében