Augusztus 20. nemcsak állami ünnep, hanem az új kenyér tiszteletének napja is. A paraszti kultúrában a kenyérsütés szakrális jelentőséggel bírt, a búzát és a gabonát különleges tisztelet övezte.
Fedezze fel, hogyan ünnepelték régen az új kenyeret, milyen szerepe volt a kenyérnek a paraszti háztartásokban, és milyen népi hiedelmek kapcsolódtak augusztus 20-hoz.
Bár az új kenyér ünnepe újabb keletű hagyomány, a kenyér és a búza mindig kiemelt helyet foglalt el a paraszti életben.
A kenyér nemcsak mindennapi étel volt, hanem a bőség, a családi összetartozás és a munka gyümölcsének szimbóluma.
A kenyérsütés jellemzően női feladat volt.
A kovász elkészítése és a dagasztás miatt akár 18–20 órát is igénybe vehetett.
Egy négy-öt tagú család általában kéthetente sütött, ilyenkor több kenyér és kalács is készült.
Egy kenyér súlya elérte a 4–5 kilogrammot, héja pedig sokkal vastagabb volt, mint a mai kenyereké.
Két hét alatt egy háztartásban 30 kilogrammnyi kenyér is elfogyott.
A kenyér jellegét a helyi adottságok határozták meg. Egyes vidékeken:
kizárólag búzalisztből,
másutt csak rozslisztből,
vagy éppen kevert lisztekből gyúrták a tésztát.
Szent István kultusza a népi hagyományban leginkább a sok István nevű fiúgyermek révén maradt fenn.
Időjárásjósló napként is számon tartották: ha augusztus 20-án szép az idő, jó gyümölcstermés és kellemes időjárás várható.
A néphit szerint ekkor indulnak útnak a gólyák, valamint ezen a napon „temetik el a szúnyogkirályt”, ami kevesebb szúnyogot ígért a továbbiakban.
Augusztus 20. nem csupán állami ünnep, hanem a kenyérhez és a terméshez kapcsolódó népi hagyományok napja is. Az új kenyér tisztelete a múltban a közösségi élet és a hitélet fontos része volt, amely máig megőrződött a magyar kultúrában.