Halottak napi népszokások és különös magyar hiedelmek: miért terítettek a halottaknak, gyújtottak gyertyát, és mit jósoltak régen a mécsesekből?
A magyar néphit szerint mindenszentek és halottak napja idején az elhunytak lelkei visszatérhettek otthonukba. Egyes vidékeken ezért a családi asztalnál nekik is terítettek, ételt hagytak számukra, és lámpát gyújtottak, hogy eligazodjanak. A gyertyákhoz különféle babonák kapcsolódtak, például azt hitték, hogy akinek a gyertyája először leég, az hal meg leghamarabb. A sírok feldíszítésének és a temetőbe vitt ételeknek szintén sajátos népi jelentést tulajdonítottak. Ezek a hiedelmek nem az egyházi tanítás, hanem a magyar néphagyomány részei voltak.
A régi magyar néphit szerint mindenszentek és halottak napja idején az elhunytak lelkei visszatérhettek egykori otthonukba. Egyes vidékeken ezért a családi asztalnál nekik is terítettek, éjszakára égve hagyták a lámpát, és ételt készítettek a hazatérő lelkeknek. A november eleji ünnepekhez számos különös népszokás, babona és hiedelem kapcsolódott, amelyek közül több mára szinte teljesen feledésbe merült.
November 1-je mindenszentek, november 2-a pedig halottak napja. A két ünnephez a keresztény hagyományok mellett számos régi magyar népszokás és hiedelem is kapcsolódott.
A néphit szerint ezekben a napokban az élők és a holtak világa közelebb kerülhetett egymáshoz. Egyes vidékeken úgy tartották, hogy az elhunytak lelkei elhagyják sírjukat, és visszatérnek családjukhoz.
A hazalátogató lelkeket nem feltétlenül félelemmel fogadták. Sok helyen természetesnek tartották, hogy az egykori családtagoknak ilyenkor is helyük van az otthonban.
Az egyik legkülönösebb halottak napi népszokás szerint az elhunytak számára is megterítették az asztalt.
Egyes családoknál külön tányért és evőeszközt helyeztek el, másutt ételt hagytak az asztalon éjszakára. Úgy hitték, hogy a hazatérő lelkek láthatatlanul részt vehetnek a családi étkezésben.
A szokás az elhunyt hozzátartozók iránti tiszteletet és a családi összetartozás gondolatát fejezte ki.
A néphagyományban a világításnak különleges jelentőséget tulajdonítottak.
Egyes helyeken minden helyiségben lámpát vagy gyertyát gyújtottak, hogy az elhunytak lelkei eligazodjanak egykori otthonukban.
A fénynek más szerepet is tulajdonítottak: úgy vélték, hogy segíthet a bolyongó lelkeknek visszatalálni a sírjukba.
Ez a hiedelem a halottak napi gyertyagyújtás egyik népi magyarázata volt. A keresztény hagyományban ugyanakkor a gyertya fénye az örök világosságot és a feltámadás reményét jelképezi.
A gyertyákhoz nemcsak az emlékezés, hanem különféle babonák is kapcsolódtak.
Egyes vidékeken a család minden tagja külön gyertyát gyújtott, és figyelték, melyik ég le először.
A hiedelem szerint akinek a gyertyája elsőként kialudt vagy leégett, az távozik majd leghamarabb az élők sorából.
Más elképzelések szerint a temetőben égő mécsesek segítettek a sírjukból kiszabadult lelkeknek visszatalálni nyughelyükre, hogy ne kísértsenek és ne nyugtalanítsák az élőket.
Ezek természetesen a régi néphithez tartozó babonák, amelyeknek nincs valóságalapjuk.
A sírok rendbetétele és virágokkal való feldíszítése ma is a november eleji megemlékezések egyik legfontosabb hagyománya.
A néphit azonban ennek is sajátos magyarázatot adott.
Egyes helyeken úgy tartották, hogy a halottak szívesebben maradnak a sírjukban, ha azt hozzátartozóik szépen rendben tartják és feldíszítik.
A sírok gondozása így nemcsak a tisztelet kifejezése volt, hanem a hiedelmek szerint a holtak nyugalmát is szolgálta.
A halottak napi hagyományok között az ételajándékozás is fontos szerepet kapott.
A bukovinai magyarok körében ismert volt az a szokás, hogy ennivalót vittek a temetőbe. Más vidékeken kenyeret, kalácsot vagy egyéb élelmet adományoztak a szegényeknek az elhunytak emlékére.
Az ételadományok egyszerre kapcsolódtak a halottakról való megemlékezéshez és a rászorulók megsegítéséhez.
Magyarország egyes vidékein mindenszentekkor és halottak napján külön harangoztattak a család elhunyt tagjaiért.
A harangszó az emlékezést és az elhunytakért mondott imádságot kísérte.
A november eleji időszakhoz régebben más közösségi hagyományok is kapcsolódtak. Egyes falvakban ilyenkor választották meg a bírót, vagy fogadták fel a következő időszakra a cselédeket.
Ezek a szokások jól mutatják, hogy mindenszentek és halottak napja nemcsak vallási ünnep volt, hanem a hagyományos falusi élet rendjében is fontos időszaknak számított.
A régi hiedelmek többsége mára eltűnt a mindennapokból, de az elhunytakról való megemlékezés szokása tovább él.
A családok virágokkal és koszorúkkal díszítik a sírokat, gyertyákat, mécseseket gyújtanak, és felidézik szeretteik emlékét.
Akik nem tudnak eljutni a temetőbe, gyakran otthon gyújtanak gyertyát.
Bár ma már kevesen hisznek a hazatérő lelkekben vagy a gyertyákhoz kapcsolódó jóslásokban, a régi népszokások ugyanarról tanúskodnak, mint a mai megemlékezések: az elhunyt családtagok emléke generációkon át fontos része marad a családok életének.