Az egészségügyi reformról másfél évtizede beszélünk, még sincs sehol. Otthonszülés viszont van, mégis nagyon keveset beszélünk róla. Pedig a szülés előtt álló nők nagy hányada talán az utóbbi jobban érdekli, mint a soha meg nem születő reform. Az orvosok részéről egyértelmű a - talán nem is minden érdek nélküli - alapállás: tessék a kórházban szülni. A probléma iránt érdeklődők előbb-utóbb dr. Geréb Ágnesnél kötnek ki. Mi is őt kérdeztük.
Miért otthon?
Tizenéves voltam, amikor először láttam a tévében riportfilmet az otthonszülésről. Két dolgot azonnal eldöntöttem: 1. Soha nem fogok gyereket szülni. 2. Ha az első pontot illetően meggondolnám magam, egészen biztosan otthon fogom világra hoznia gyereket. Azóta eltelt tíz év, az első pontot illetően már tényleg meggondoltam magam, bár a babaprojekt tényleges megvalósításáig még nem jutottam el. Ami a szülés helyszínét illeti, még mindig megvan bennem a zsigeri ellenérzés a kórházakkal szemben, marad tehát az otthoni verzió.
Annál is inkább, mert a saját kuckóban szülő nők általában könnyebben viselik el a szülési fájdalmakat, nem vonatkoznak rájuk a kórházi előírások, azt és akkor esznek-isznak, amit és amikor akarnak, sétálhatnak, és olyan testhelyzetben szülhetnek, ahogy nekik legkényelmesebb. A babát megszületése után rögtön magukhoz ölelhetik, még a köldökzsinór elvágása előtt. Azt mondják, sok anya gyermekével együtt ilyenkor már el is alszik a kimerültségtől, és ez is csökkeneti az anyaméhtől való elválás, a világra születés sokkját. De megtehetem-e? Magyarországon, ahogy a fejlett világ számos országában az az alaphozzáállás – főként az orvosok részéről –, hogy márpedig a gyereket tessék a kórházban megszülni.
Miért ne otthon?
Miért is? Először is, mert úgy biztonságos. Ha bármi komplikáció lépne fel, megfelelő és azonnali orvosi segítséget csak ebben az esetben lehet biztosítani. Másodszor: szívesen hivatkoznak higiéniai körülményekre, az ember otthona nyilván sokkal koszosabb, retkesebb, baktériumbarátabb, mint egy szülőszoba. Fertőzést kaphat anya és gyermeke egyaránt. Harmadszor: pénz, pénz, pénz. Persze erről hivatalosan senki sem beszél … de féltik a kis mellékest. Mert a kórházi orvos meg nővér nyilván nem ugyanaz, aki kijön lakásra is. A másik oldal viszont azt mondja (ahol a másik oldal az otthonszülést pártolókat jelenti): ha valakinél fennáll a komplikációk lehetősége, ha valaki veszélyeztetett terhes, nyilván nem fog kockáztatni, elvek ide vagy oda, befekszik egy klinikára.
Kirekesztik az orvost?
De egészséges szülő és magzat esetén nincs kockázat. Ami a higiéniát illeti: ha egy szülőszobát lehet tökéletesen fertőtleníteni, akkor ezt egy elszánt nő a két szoba összkomforttal is megteszi. És mint már utaltam rá, a szülő nő otthon sincs csak magára utalva, van segéderő, aki lehet szülészorvos vagy hagyományos bába – ha valaki fel tud kutatni ilyet, bár orvost se könnyű fogni, aki bevállalja az otthoni segédkezést –, plusz egy-két már szült barátnő vagy családtag. Évezredekig összejött valahogy a dolog, akkor szerintem a 21. században is megoldható. No de vissza az orvoskeresés problémájához. Azt a doktort ugyanis, aki pártolja az otthonszülést, a szakma kirekeszti, meghurcolja, bosszút esküdik ellene, kitagadja. A legtöbb nőgyógyász már a kezdetektől fogva megpróbálja lebeszélni a kismamát az otthonszülésről, és egész biztosan nem fogja a kezünkben nyomni a szükséges telefonszámokat. Kis kutatással azonban lehet találni, akár az interneten is.
Dr. Geréb Ágnes, a otthonszülés nagyasszonya
A szálak dr. Geréb Ágneshez vezetnek, aki két kérdéssel kezdi a beszélgetést: van-e gyerekem, és ugye tegeződünk. Az elsőre ugye kénytelen vagyok nemmel felelni, átfut az agyamon, hogy ez a nő most biztosan hülyének néz, mit ártom magam bele ebbe a témába... A másodikra könnyen jön az igen, Ági olyan közvetlen és természetes jelenség, hogy nem esik nehezemre elképzelni azt sem, hogy a vajúdó nőket már a puszta jelenléte is megnyugtatja.
- Nem veszélyes dolog otthon szülni?
- Csak annyira, mint egy kórházban... A baj ugyanis csak nagyon ritkán jön váratlanul. Mi folyamatosan együtt vagyunk a vajúdóval, így idejében észrevesszük, ha valami nincs rendjén, és ilyenkor természetesen a kórházat választjuk. Nem várjuk meg a bajt. Ha viszont azt érezzük, hogy minden rendben van, akkor otthon maradunk. Nagyon fontos maga a jelenlét is, a szakmai odafigyelés pedig minden esetben biztosított. Ha bármi olyan előfordul, ami nem normális, akkor az esetek 99 százalékában kórházba megyünk, és még sosem értünk be későn. Két esetünk volt, amikor - más okból - tragédia történt, ezeknek a tényszerű leírása olvasható az interneten itt és itt. Ami meg a higiéniát illeti: mivel jobb az, ha valaki bemegy szülni a kórházba, és öt nap múlva hazamegy, ugyanabba a közegbe?
- Azt mondtad: „mi”. Kiket takar a többes szám?
- Körülbelül húszan vagyunk, rajtam kívül bábák és doulák (ezt mások dúlának is írják). A doulák asszonytársi segítők, olyan nők, akiknek van tapasztalatuk, általában maguk is otthon szültek. A doulák jelenléte érzelmi és más támogatást is biztosít. Ha jelen vannak a szülésnél, sokkal kevesebb a komplikáció, kevesebb fájdalomcsillapításra és beavatkozásra van szükség. Marshall Klaus neonatológus (újszülöttgyógyász) végzett arra vonatkozóan kísérleteket, hogy mi a doulák szerepe a szülésnél.
Kórházban, extrém kísérleti körülmények között - a vajúdók nem érinthették vagy láthatták a doulát, csak tudták, hogy ott van - azt állapították meg, hogy a szülések könnyebbek, jobb kimenetelűek voltak, jobb állapotban születtek a gyerekek ott, ahol doulák is jelen voltak, mint a kontroll csoportban, a doula nékül lefolytatottaknál. A bábákra pedig azért van szükség, hogy levegye a nők válláról azt a terhet, hogy nekik kelljen a saját szülésük közben figyelni: rendben van-e minden vagy nincs. Így jobban tudják végezni a saját föladatukat, azaz, belevetni magukat a szülés folyamába.
A mi bábáink szülésznői képesítéssel rendelkeznek, és tanultak otthonszüléseknél is. Ők független bábák, mást csinálnak, mint a "hagyományos" szülésznők, születésházban vagy otthon is tudnak szülést kísérni, nem csak kórházban. Ezzel szemben a kórházi szülésznők nagy többsége az otthonszülés körüli teendőkben nem járatos. Az is nagyon fontos, hogy mi nem levezetjük a szüléseket, hanem kísérjük, vagyis hagyjuk történni a dolgokat, és csak akkor lépünk közbe, ha valami nincs rendben.
- Mi az a születésház?
- A születésház olyan közösségi találkozóhely, ahol lehet szülni is. A tárgyi, személyi és szakmai feltételrendszere adott ahhoz, hogy szétválassza a várhatóan komplikációmentes szüléseket azoktól, amelyeknél valószínűleg nagyobb eséllyel lép fel komplikáció. A születésházban vagy otthonszüléseknél dolgozó független bábák arra vannak kiképezve, hogy a komplikációmentes szüléseket kísérjék, akár bent a születésházban, akár otthon, és arra is, hogy ha mégis gond van, idejében észrevegyék, és a szükséges, akár életmentő beavatkozást is megkezdjék, miközben a kórházba szállítást intézik. A születésházhoz és az otthoni szüléshez ugyanolyan tárgyi-személyi feltételek szükségesek, az viszont lényeges, hogy műtő a születésházban sincs. Magyarországon májusra tervezzük a következő születésház megnyitását. Már volt két, ideiglenesen működő születésházunk.
- És a költségek? Mindenki megengedheti magának, hogy otthon szüljön?
- Olcsóbb otthon szülni, mint kórházban. Van egy tanfolyamunk, amit el kell végezniük a leendő anyáknak. Ennek van ára, de családi örökbérletet adunk érte, később is jöhetnek bármikor. Az egész stáb nagyon fontosnak tartja, hogy anyagi okokból senki se maradjon ki belőle.
- Hány nő akar otthon szülni?
- Nem akarnak sokan. Akkor sem akarnának, ha ez jogilag rendezett lenne, ez egy kisebbségi, de létező igény.
- Van ma Magyarországon olyan törvény, ami kifejezetten tiltja az otthonszülést? Vagy olyan, ami előírja, hogy kórházban kell?
- Nincs jogi szabályozása, és semmi sem tiltja, de nem is támogatja, mondjuk a társadalombiztosítás által. Tulajdonképpen joghézag van, pl. az anyakönyvezést illetően. De mindenkinek szabad ott szülnie, ahol akar.
- Nem kevés támadás éri a kollégák részéről...
- Ó, folyamatosan. De azt sem szabad elfelejteni, hogy a kórházi szülési körülmények azért javultak az utóbbi időben, mert a várandós nők igényesebbek lettek, és ez a mi munkánknak is köszönhető. Ha az otthonszülés elfogadott lenne, akkor sokkal jobban ki tudnánk állni más céljaink mellett is. Az orvosi beavatkozások jó része - nem csak szerintem, hanem sok szaktekintély szerint is - szükségtelen! Azt a „legvadabb” nőgyógyászok is elismerik, hogy a szülések nagy százaléka rendben zajlana beavatkozás nélkül. Ma viszont ez nem így történik. Nagyon magas a császármetszések száma. Érdemes lenne lefolytatni egy kutatást arra vonatkozóan, hogy miért van az, hogy a magyar nők nagy részéről valamilyen úton-módon az derül ki: császármetszésre van szükség. Ez nagyon nincs rendben, de veszélyes volna azt kitűzni célul, hogy csökkentsük a császármetszések számát. Helyette arra kellene koncentrálni, hogy növeljük az úgynevezett „könnyű” szülések számát. Egyszerűen csak békén kellene hagyni a természetes folyamatokat.
- Azt hiszem, sok nő fél a szüléssel járó fájdalamaktól, ezért szorgalmazzák a császározást.
- Valóban, sokan azt hiszik, így megússzák fájdalom nélkül, de azt is el kellene nekik mondani, hogy az utána jövő napokban sokkal több fájdalomban lesz részük, mint azoknak, akik természetes úton hozzák világra gyermeküket. Az van a köztudatban, hogy ez egy 45 perces rutinműtét. Sajnos teljesen elfogadottá vált, sőt, láttam már cipzáras hasú Barbie-babát is...
További információk:
www.szules.hu
A Házipatika.hu témával foglalkozó írása
A Babanet.hu az otthonszülésről