Váratlan boldogság

Március közepén Anna szorosan összefont karokkal ült az irodában, s durcásan meredt maga elé. Gondolatai még mindig Ádám körül forogtak. Egy-egy részlet felidézésénél hangosan fújt egyet. Hogy lehet egy férfi ennyire feledékeny? Az még csak rendben van, hogy Valentin-napra nem kapott semmit. Arra nem is számított, ő maga sem szerette különösebben. De az, hogy a nőnap is úgy telt el, hogy se egy szál virág, se egy doboz bonbon, sőt, még csak egy üzenet sem várta… na, az már felháborító.

Anna nem is tudta, miért tulajdonít ennek olyan nagy jelentőséget, mindenesetre azóta fel se vette a telefont, ha a készüléken Ádám neve jelent meg. Sőt, egyszer valaki be is csöngetett hozzá, de azért sem nyitott ajtót. Majd megbánja! Még mindig paprikás hangulatban indult hazafelé.

Az úton elhaladt a Parti Ékszer üzlete mellett is. Keserű szívvel nézte a szombathelyi üzlet kirakatának szebbnél szebb termékeit.

A csodás nyakláncokat, a divatos fülbevalókat, az elegáns órákat, a bájos medálokat és a szivárvány minden színében pompázó Ajkai kristályvázákat, melyből már volt is otthon egy darab a polcán. Ez volt az egyik kedvenc üzlete, titokban mindig arról álmodott, hogy Ádám is majd innen lepi meg valami egyedi ajándékkal.

Akkor is ez járt a fejében, mikor belépett a kertkapun. Felnézve azonban minden mást elfelejtett, és a szomorkodást jeges rémület váltotta fel. A ház ugyanis nem volt üres, odabent pislákolt a fény és egy árnyat látott megmoccanni az ablakon keresztül. Bár eszével tudta, hogy ostobán cselekszik, mégis benyitott az ajtón, s amit a nappaliban látott, attól könnyek szöktek a szemébe.

Szerencsére ezeket a könnyeket a boldogság csalta ki: a kávézóasztalon ugyanis illatgyertyák égtek, mellette vázában egy csokor margaréta (a kedvence), szomszédságában egy kis doboz Parti Ékszer felirattal, az egyik kanapén pedig ott ült Ádám, arcán sejtelmes mosollyal.

Miután szóhoz tudott jutni, Anna elsőként az ékszeres doboz után nyúlt. Az egy finom vonalú ezüst nyakláncot és egy félhold alakú medált rejtett, melyért oly régóta sóvárgott. Minden dühe, csalódottsága és félelme elpárolgott már, egy dolgot azonban még mindig nem értett.

- Köszönöm a csodás meglepetést, de most nincs Valentin-nap se nőnap, születésnapom pedig majd csak nyáron lesz. Miért pont most kaptam ajándékot? - kérdezte.

- Azért – mondta Ádám, miközben gyengéden felcsatolta a nyakéket Anna nyakára – mert én nem csak egyetlen napon szeretlek, hanem minden egyes pillanatban, amit együtt tölthetek veled. Ezért nem kell külön nap ahhoz, hogy meglephesselek valamivel.

Anna elmondhatatlanul boldog volt, válasz helyett pedig gyengéden megcsókolta kedvesét. A Parti Ékszer azóta is a kedvenc ékszerboltja. Ha elmegy előtte, önkéntelenül is elmosolyodik.