Az előadás leginkább a kezdő waldorfos szülőknek szólt.
Az előadás leginkább a kezdő waldorfos szülőknek szólt.
A Perintparti Szó-fogadó egy 12. osztályos, egységes iskola. A Waldorf - tanterv olyannyira eltérő az államitól, hogy nemcsak a tanároknak kell Waldorf - tanárképzést végezniük, de a szülőknek is alaposan bele kell látniuk ebbe az életszemléletbe, mielőtt elszánják magukat a döntésre, hogy elindulnak a Waldorf – úton.
Ezt a célt szolgálják az egész évben zajló tájékoztató előadások: a legkülönfélébb gyermeknevelési és pedagógiai témákban, tapasztalt tanárok tálalásában hallhatnak új és új szempontból e közel 100 éves, mégis még mindig kevéssé ismert, sőt, félreismert iskolatípusról.
Beöthy Hanna: az első magyar Waldorf - iskola (Pesthidegkút) tanára. Az első középiskolai osztály osztálykísérőjeként ő vitt először Magyarországon érettségire Waldorf. diákokat. Magyart tanít azóta is a felső tagozaton (Waldorf - nyelven a középiskola). Tanít a Waldorf - óvónő képzésen, valamint négy gyermeke is Waldorf - iskolásként végzett.
A Perintparti Szó-fogadóban rendszeres vendégelőadónk.
Beöthy Hanna előadásáról, Jacsev Nikolai tollából:
Beöthy Hanna januárban ismét iskolánk vendége volt, ám ezúttal inkább azokhoz szólt, akik leendő vagy kezdő waldorfos szülök, és csak nagyvonalakban vázolta a waldorf iskola lényegét, példákkal jellemezte az egyes stációkat, de nagyon nem mélyedt el bennük. A következőket tartotta fontosnak: Mit remélhetünk a gyermekünktől, mire elvégzi a waldorf iskoláit? Azt, hogy fogást talál az életen! Hogy érdekli, milyen a világ, és akarja működtetni! Hogy van ötlete, milyenné kellene változtatni! A fiatal felnőttet alapvetően két oldalról fenyegeti veszély: az egyik a megmerevedés: amit megtanultam, azt ismétlem évtizedeken keresztül. A másik, hogy kivonul a világból, nem vesz benne részt, nem akarja alakítani. Az egész középkor erre épült: bűnként élték meg a világot. Ma is vannak szekták, zárt közösségek, és a waldorfot is fenyegeti ez a veszély: a merevség és a világtól való. Ezért kiemelten és tudatosan kell arra figyelnünk, hogy a waldorf iskola feladat az, hogy az életre neveljen, hogy megtartsa az embert ebben a világban, de szabadságban. Méghozzá teszi ezt az Én-fejlődés támogatásán keresztül. A kisgyermek, a waldorf óvodai majd iskolai neveltetése alatt, egészen 18-20 éves koráig, a pedagógusok támogatását élvezi, akik arra figyelnek, hogy az ö kis Én-je, amit hoz magával a világba, egyre inkább inkarnálódhasson, megszülethessen, kibontakozhasson, és 21 évesen elnyerhesse a szabadságát.
Az életkori sajátosságok ismerete és a velük való foglalkozás a pedagógiai gondolkodás alapját képezik: minek kellene lennie, és ehhez képest mi van. A waldorf pedagógia szerint a gyermek fejlődésében lényeges stációk a következők:0-7 éves korig a gyermek burok-állapotban van, és a szülőknek-nevelőknek ekkor arra kell figyelniük, hogy ez a burok meg is maradjon: nem szabad engednünk túl korán kifolyni a gyermeket a világba, mert ez később visszaüthet. Ebben az életkorban a kisgyermek az utánzásból él: olyan egészen, mint egy érzékszerv, amely mindent felvesz a környezetéből, ezért nem mindegy, milyen minőségű környezetet biztosítunk a számára. A gyermek kis lelke belső képek által gazdagodik, amit a mesék közvetítenek felé (nem a tévéből!).
7-14 éves korában is védettségben tartjuk a gyermeket, de immár elérkezett számára a módszeres
tanulás időszaka, amelynek alapja a tekintélykövetés: a gyermeket az érdekli, hogy a szülő, tanító mit és hogyan csinál, ezt leköveti és magába szívja. 14 éves korától fogva a gyermek egyre erőteljesebben bekapcsolódik a világba. Az érzelemvilágát iskolázzuk ekkor, hogy saját véleménye alakulhasson ki, és hogy saját ítéletei megalapozottak legyenek majd. Lassan rájön, hogy amit a szülőktől és a tanároktól hallott, az nem a tuti. A gyermeknek ebben a korban nem arra van szüksége, hogy a tanár megmondja neki, mi a helyes, hanem hogy rávezesse arra, hogy ő maga találja meg magának a helyes utat és a saját maga. Emellett a morális-erkölcsi oldalát is támogatnunk kell.
Utánzással veszi fel a moralitást, nem szentbeszédek által: 7-14 éves korban a tekintély közvetíti felé a morált, 14-21 éves korában ismét csak magának kell azt megtalálnia. A morális nevelés összefügg az akarati neveléssel. Egy gyermek akarattal születik a világba, de ez az akarat az érzelemhez van kötve. A nevelési folyamat során az akaratot fokozatosan kioldjuk az érzelemből, és a kettő közé iktatjuk a gondolkodást. Ez is a lélek felszabadításának a része, és így előkészület a felnőtt életre.
A waldorf iskolában másképp fogjuk fel a tanulás folyamatát, mint az állami iskolákban, ezért a tanulnivalót, így a tantárgyakat is más megközelítés alapján választjuk ki és rendezzük el. Tartalmi szempontból ez egy hármasságot mutat, akárcsak az idő: először is a jelennel foglalkozunk. A fő kérdés: milyen világ vesz minket körül? A kisgyermek a kiságyától indul el felfedezni a világot. A kicsiből indulunk el a nagyba, a jelenből a múltba. A világ praktikus megértését követjük: munka a földdel, házépítés, kézművesség, stb. Egymásra épülő folyamatok ezek: ahogy a növényeknek gyökere van, úgy van múltja annak, ami körülvesz minket és jelen van körülöttünk. Ez adja számunka a megtartóerőt és a biztonságérzetet. A jövővel a felső tagozatban, tehát 9. osztálytól kezdünk el foglalkozni: mindent a saját jövőjét illetően vizsgálunk, gyakorlati oldalról. Minden egyes megtanulandó anyagban végig kell gondolnunk, hogy ebből mit visz haza a gyermek. Mitől lesz korszerű az, amit hall? Mitől lesz aktuális Mozart, Kölcsey, Dózsa? Mit ad nekünk itt és most?
Nem lehet mindent megtanítani az iskolában: végig kell gondolni, mit lehet, és mi az, amit nem lehet kihagyni az anyagból. Nem kell sokat megtanítani, de azt a keveset jó alaposan. Olyan tudást érdemes csak adni, amit a gyermek transzferálni tud a maga szintjén a gyakorlatba. A lexikális tanulmányok 80%-át igen hamar elfelejtjük, ha az ismeretelsajátítás nem társul gyakorlattal. A tanuláshoz a munkán keresztül vezet az út, és az élményen, az aha!-élményen keresztül. Az élethez szükséges kompetenciák semmit nem érnek, minden belenevelt szülői és társadalmi elvárás semmissé lesz öröm, erő és lendület nélkül!
Akinek felkeltették érdeklődését Beöthy Hanna gondolatai, és az elmondottak mélyebb megértésére törekedne, az keresse elő vagy kérje kölcsön valakitől a Perintparti Hírmondó 2014. júniusi számát: ennek a 24. oldalán kezdődő cikk bő terjedelemben beszámol Hanna egy korábbi előadásáról, amelyben a fenti gondolatokról szélesebb kontextusba ágyazva olvashatunk.