Alon-portré: Locsmándi Bettina, hobbifestő

2014.08.25. 13:39

A 21 éves fertőszéplaki Locsmándi Bettina fiatal kora ellenére kiváló eredményeket ért el hobbijával és önkifejező művészi tevékenységével, a festészettel.

A 21 éves fertőszéplaki Locsmándi Bettina fiatalkora ellenére kiváló eredményeket ért el hobbijával és önkifejező művészi tevékenységével, a festészettel.

Milyen eredményekkel is büszkélkedhetsz pontosan?

Már több csoportos kiállításon is részt vettem a festményeimmel, többek között a sarródi Ferenczi József Nemzetközi Alkotó- és Művésztábor záró kiállításain és a Pécsi Tudományegyetem Pszichológia Intézetében. A győri Iparkamarában és a fertőszéplaki Széchenyi Kastélyban pedig másokkal együtt és egyénileg is volt alkalmam kiállítani. 2012-ben a győri Beőthy Társaság Leonardo díjában részesültem és több pályázaton vettem részt. Teljesítményem miatt beajánlottak egy magasabb kitüntetésre, így lettem Szabadi Zoltán díjas, okleveles festő. Következő évben ugyanennek az oklevélnek egy még magasabb fokozatát, egy angol nyelvű aranyozott diplomát, a Zoltan Sabadi Művészeti Diplomát sikerült elnyernem. Ezekkel együtt a KIT-DOFK* Elnöksége több festményemet is a Nemzeti Kulturális Örökség részévé nyilvánította és eszmei értékkel is illette.

 Locsmándi Bettina

Emlékszel arra a pillanatra, amikor eldöntötted, hogy festő szeretnél lenni?

Ilyen pillanat talán sosem volt az életemben, az alkotás mindig is a részem volt. Tavaly az egykori óvodámban volt kiállításom, ahol az óvónőim mesélték, hogy már kisgyermekként is rengeteget rajzoltam és az elkészült képeket szerettem megmutatni másoknak is. Alsós koromban rajzszakkörre jártam, rajzversenyeken vettem részt és otthon is rengeteg időt szenteltem a művészetnek.

 Locsmándi Bettina: Csend

Miért pont a festészet?

Talán azért, mert falusi lányként ez mindig is elérhető volt számomra. Annak idején könnyen be lehetett szerezni a szükséges eszközöket és egyszerűen lehetett vele dolgozni, nem úgy, mint mondjuk a szobrászkodás vagy a fafaragás esetében. Ezekkel nem is igazán volt alkalmam megismerkedni.

Mennyire fontos számodra mások visszajelzése?

Nagyon fontos. Majdnem annyira, mint maga az alkotás. Imádom nézni, amikor az emberek megállnak a képeim előtt és látom a szemükben, hogy valamit elindít bennük. Olyan is van, hogy egy történet jut róla eszükbe. Legutóbb például a helyi plébánosunkat nagyon megindította egy baglyos képem, és a hozzá kapcsolódó emlékét le is írta a vendégkönyvembe.

 Locsmándi Bettina: Alkony a téli pusztában

Mi a legfőbb cél, amelyet el szeretnél érni a festészettel?

A szépség, az esztétika, az anyag használatának tökéletesítése, hogy mindig jobb és jobb legyen az elkészült kép. Valamint mostanában igyekszem mögöttes tartalmat is belehelyezni a festményeimbe.

Mi motivál alkotás közben?

A kép készítése közben az inspirál, ahogyan látom formálódni a képet a kezem alatt. Ha úgy sikerül meghúznom egy vonalat, vagy felkennem egy árnyalatot, ahogyan az épp ott a legtökéletesebb, akkor az bámulatos élményt nyújt számomra.

Milyen témában festesz legszívesebben?

Ez rendkívül változó. Régebben főként állatos témájú vagy tájképeket készítettem, újabban viszont szívesen alkotok portrékat, illusztrációkat vagy akár elvontabb jeleneteket is. A téma sokszor az utcán hever előttem. Ha meglátok valami szépet vagy érdekeset, beindul a képzeletem, és amint megérett bennem a mű, ecsetet ragadok.

 Locsmándi Bettina: Holdfény

Van kedvenc festőd?

Nem szoktam kedvencet választani. De nagyon tetszenek például Munkácsy, Csontváry, Vermeer és Degas képei, illetve nagy hatással van rám Leonardo Da Vinci, de neki nem a festészete, hanem a zsenialitása és a gondolkodásmódja ragadott meg igazán.

Korábbi iskoláidban volt olyan tanárod, aki motivált vagy egyengette a karrieredet?

Fertőszéplakon az általános iskolában az első rajzszakkörös tanárom grafikái tettek rám nagy hatást. Később a grafika szakkörön Molnár Róbert tanár úr segített abban, hogy kibontakoztathassam az alkotói képességeimet. Minden évben igyekszem visszajárni a sarródi művésztáborba, ahol a tábortagok mellett több magyar festő, például Ferenczi József, Beőthy Élő Hajnalka, Fejér Zoltán, Terdik Szilvia, Pósa Ede és sok-sok más alkotó munkájával, módszereivel és filozófiájával is megismerkedhettem. A mai napig inspirálnak, közülük néhányan pedig személyesen is sokat tettek a fejlődésemért és támogattak, ahogyan csak tudtak.

Mennyire van piaca a festményeidnek?

Kevés esélyt látok arra, hogy ebből valaha is meg tudnék élni. Azok a helyek, ahol nagy keletjük lehetne, földrajzilag és kapcsolatilag sincsenek valami közel. Vették már meg képeimet, és gyakran vannak megrendeléseim is, de a nagy értékű festményeimről úgy gondolom, nem, vagy csak nagy nehezen tudnám eladni őket annyiért, amennyit valójában érnek.

Alkotás terén mire vagy a legbüszkébb?

Minden kiállításomra, de magukra az elkészült képekre is egyaránt büszke vagyok. Mindig feldob, ha sikerül önmagamat túlszárnyalnom, vagy valami újat alkotnom.

A családodban vannak más művészek is?

Tudtommal nincsenek. Bár több családtagom is szeret rajzolni, festeni, de rajtam kívül eddig ezt a „szakmát” még senki nem tanulta ki ilyen szinten.

 Locsmándi Bettina: 2. János Pál pápa

Soha nem érezted hátránynak, hogy egy kis településen élsz?

Főleg kisebb koromban éreztem ezt, hiszen a falu mindentől messze van. Mióta felnőttem, könnyebben érem el a nagyobb városokat is. Ha pedig mégis hazamegyek, a falusi csend kifejezetten jótékony hatású az alkotás során.

Jelenleg pszichológiát tanulsz a Pécsi Tudományegyetemen. Hogyhogy nem művészeti főiskolára mentél?

Jelentkeztem, de saját, és rajtam kívülálló okok miatt oda nem vettek fel. Nem bánom igazán, sőt, tulajdonképpen örülök is neki, mert mint mondtam, csak a festészetből valószínűleg nem tudnék megélni. A pszichológus pályával viszont magamat is el tudom majd tartani, és az alkotáshoz szükséges eszközeimet is finanszírozni tudom.

Akkor hogyan képzeled el a jövődet? Pszichológusként vagy festőként?

Mindkettő egyszerre. A pszichológia számomra hivatás, gondolkodásmód és életforma, amely mindig is része lesz az életemnek. De ugyanígy vagyok a művészettel is, amely szintén hozzám tartozik. Mindkét dolog szükséges ahhoz, hogy önmagam lehessek, hogy teljes legyen az életem.

.