ALON- portré: Bánhegyi Kata, a Cirque du Soleil cirkusz tagja

A sikeres szombathelyi kötélugrócsapat messze vitte a város hírnevét. Bánhegyi Kata ezzel a sporttal a világ egyik leghíresebb cirkuszának társulati tagjává vált.

ALON: Az ugrálókötelezés nem az a kimondottan népszerű sport, Magyarországon legalábbis. Hogyan került képbe nálad mégis?

Bánhegyi Kata: Édesapám volt az, aki egy filmben felfigyelt olyan amerikai lányokra, akik éppen ugrálóköteleztek. Testnevelő tanár és úgy vélte, hogy az iskolájában ez jó kiegészítő sport lehetne. Majd idővel fölfedezte, hogy léteznek már európai és nemzetközi szövetségek is. Vele és a testvéremmel együtt aztán elmentünk egy versenyre, először csak nézőként. Gyerekként rögtön elvarázsolt. Én hét, testvérem, Adri hat éves volt ekkor. Most már több mint húsz éve ugrálok.

Mikor voltak az első nagyobb eredmények?

Négy-öt évnek azért el kellett telnie, hogy belerázódjunk. Az első Európa-bajnokságunkat megnyertük, utána ezt kibővítettük még öt európai- és három világbajnoki címmel.

Nehézségek minden ember életében akadnak. A tiédben mi volt az?

Tizennyolc évesen volt egy Achilles-ín szakadásom, emiatt majdnem egy évet ki kellett hagynom. Hat hónap után már elkezdtem edzeni, de versenyről még szó sem lehetett. Szükségem volt arra az egy évre. Bár különös, miután visszatértem, nem sokkal azután hallottunk a cirkuszról (Cirque du Soleil- magyarul a Nap Cirkusza). Szerettem volna kipróbálni egy másik pályát, amibe a versenyek már nem fértek volna bele.

A Cirque du Soleil a világ talán leghíresebb cirkusza. Mit tudtál erről korábban?

Kanadában, Montrealban van a központja és nagyon komoly mozgásművészeti, akrobatikus produkciókat állítanak a színpadra. Nagy lehetőség, nagy kihívás volt. Testvéremmel és egy BMX-es barátunkkal, Söre Péterrel együtt küldünk először egy videós anyagot Montrealba. Utána behívtak minket egy közös felvételire Párizs közelében. Szerencsére mindhárman átmentünk, de két hónap után engem hívtak fel. Egy lány, aki ugrálókötelezett a műsorban úgy döntött, nem szeretné folytatni, így engem választottak a helyére.

Mi történt ezután?

Kiutaztam Montrealba három hétre. Itt megtanultam a sminkelést, a műsort. Edzenem kellett. A sminkelést rekordidő alatt kellett elsajátítanom, sok- sok gyakorlással már színpadképes voltam. Nem vagyok az a sminkelős fajta, első alkalommal két és fél órán keresztül próbálkoztam, most húsz perc alatt megvan.

2005 novemberében Hongkongban kezdtem el ténylegesen a cirkusszal dolgozni. Mivel folyton utazunk, kevés időm van hazajönni Magyarországra, ha tehetem, inkább Brazíliába repülök. A turné során megismerkedtem a férjemmel, ő ott él. Egy angol cégnél táncosként dolgozott. Koreában eljöttek megnézni a műsorunkat, és mivel nekünk is vannak brazil artistáink, szerettek volna kapcsolatba lépni velük. Akkor három hónapot töltöttünk a cirkusszal Koreában, így volt időnk beszélgetni. Később meglátogattam és ő is utánam jött, akkor már Mexikóban voltam. Két éven keresztül turnéztunk együtt.

Az első évek hogyan sikerültek? Külföldön, igenekkel, kemény munka mellett…

Mikor kiutaztam, már beszéltem olyan szinten angolul, hogy nem volt nehéz kommunikálni. Nagyjából huszonnégy órán át együtt voltunk a próbák miatt, így könnyebb volt barátokat szerezni. Szeretek nyelveket is tanulni: az angol mellett a portugállal sincsenek gondjaim.

A magánéleted szempontjából mennyire összeegyeztethető, hogy a férjed, a családod, és néha te is különböző kontinenseken vagytok?

Elég nehéz dolog ez. Kettő helyen nem lehetek egyszerre, a hiány oda-vissza állandó. A szüneteket nagyrészt Brazíliában töltöm, bár a férjem, ahogy tud, meglátogat. Eddig Amerikában voltunk, ott könnyebben utolértük egymást. Most az európai turné miatt a család van közelebb. November végéig Németországban és Ausztriában leszünk láthatóak, decembertől pedig Spanyolország következik. Általában három hónapot dolgozunk és van két hét szünetünk, ezt kell beosztanom.

A testvéred, Bánhegyi Adrienn sem itthon folytatta a karrierjét, őt milyen gyakran látod?

Ő egy másik cirkuszi műsort csinál, jelenleg Németországban egy kabaré-jellegű produkcióban szerepel. De állandóan mindenfelé hívják, sok lehetősége van neki is.

Az állandó utazás és fellépések mellett mennyi időd van magadra?

Szerdától vasárnapig dolgozunk, úgyhogy hétfőn és kedden van időm körbenézni az adott városban. Ilyenkor szoktam utánajárni a hely nevezetességeinek. Majdnem az egész világot beutaztam. Hongkongban kezdtem, aztán következett Kína, Korea, Amerika, Kanada, Brazília, Argentína, Nyugat-Európa, Közép-Európa, nehéz felsorolni. Tudom, viccesen hangzik, de szabadidőmben tényleg utazni szeretek a legjobban. Interneten keresgélek olyan helyeket, ahol még nem jártam. Szeretek a természetben lenni, egész héten egy sportarénában dolgozok, jó érzés a szabadba kimozdulni.

Ha választhatnál, hol élnél a legszívesebben?

Azt hiszem, hogy Brazíliában. Most éppen azon agyalok, hol éljek majd a cirkusz befejezése után. Brazília - egyrészt a férjem miatt is - egy olyan hely, ahol mindig jól érzem magam.

Meddig lehet csinálni a cirkuszt?

Ez a műsor már tizenhét éve programom van, már a végéhez közeledik, nagyjából három év van hátra. Ha felajánlanának egy másik műsort, valószínűleg elfogadnám, de nem tudom, meddig csinálnám még. Lassan harmincéves leszek, jó lenne már végre egy helyen lakni.

Mi  a B-terv? Persze Brazíliában, ha azt szeretnéd.

Brazíliában még nincs hagyománya az urgálókötelezésnek. Gondoltam arra, hogy elindítanék egy klubot, egy csapatot. Sokan szegénynegyedekben élnek, az állam mindig támogatja az olyan projekteket, amiket az ottani gyerekekkel együtt lehet csinálni. Lehet, hogy ilyen vonalon indulok el. Még nincs letisztázva.

Magyarország mennyire lett - akár miattatok is - „ugráló-ország”?

Az Adrival együtt sok mindent elértünk az urgálókötelezésben, de még mindig nem olyan sport, amit világszerte elismernének. Lenne még mit tenni. Ismert lett szerencsére vele együtt a szombathelyi csapat is.

Más sportok felé kacsintgattál?

Kicsiként teniszeztem, abban szerettem volna még eredményeket elérni. Az Achilles-szakadásom miatt választanom kellett a két sport között, együtt képtelenség lett volna csinálni.

Ha kívánhatnál, mi lenne az? Amit még nagyon szeretnél…

Amit elértem, azzal boldog vagyok, konkrét nincs, de mindig vannak kisebb tervek. Ki szeretnék újabb célok tűzni magam elé.

Mi a személyes motivációd?

Szerencsére kitűnő közönségeink vannak. Meg kell mutatnom a legjobbamat magamból, ők arra vesznek jegyet. A nézők azért vannak ott, hogy szórakozzanak, én meg azért, hogy szórakoztassam őket. Az csak plusz, hogy szeretem azt, amit csinálok.

Fotó: Czika László