ALON-portré: Nagy Péter, író, idegenvezető

2014.07.30. 14:49

Legszívesebben Tel-Avivban bulizna, a kedvenc helye a repülőtér indulási részlege, könyvet írt és 66 példányban van meg neki A kis herceg.

Nagy Péterrel beszélgettünk a jelekről és az élethez való könnyebb hozzáállásról.

Alon: Hetek óta egyeztetjük ezt az interjút, nem egyszerű téged utolérni…

Nagy Péter: Nem vagy vele egyedül. Két éve idegenvezetőként dolgozom, főleg Kelet- és Közép-Európát járom. Most is épp külföldön voltam.

Alon: Utazni mindenki szeret, te alapvetően idegenvezetőnek készültél?

Nagy Péter: Tulajdonképpen kukás akartam lenni, sok gyerek van ezzel így. A viccet félretéve, a kérdésedre a válasz: igen. Nagyban hatott rám az, hogy a szüleimmel mindenfelé sokat utaztam. Mikor vége lett az általános iskolának az idegenforgalom érdekelt. Később hat évig hajóztam, dolgoztam Londonban és Barcelonában, legtöbbet az idegenforgalomban. Véletlenül találtam az álláshirdetést, de nem volt egyszerű menet, sok jelentkezővel kellett versenyezni. Le se tagadhatnám, imádom a munkám, egy nagy buli. Úgy indulok neki minden útnak, hogy én is jól akarom érezni magam, az oké, hogy a csoportomnak a legszebb heteiket akarom megadni, de fontos, hogy én is élvezzem az utazást.

Nagy Péter, író, idegenvezető

Nagy Péter

Alon: Beutaztad a fél világot, egyáltalán mi tart itthon?

Nagy Péter: Nem sok minden, leginkább a szeretteim. A főiskola óta nem sokat voltam Magyarországon, nagyon jó volt felnőni Szombathelyen, mert kicsi a város és emberi. Most általában egy hétig maradok itthon, ilyenkor próbálok kikapcsolni, kiülök az udvarra olvasni.

Alon: Mit jelent neked folyton úton lenni?

Nagy Péter: Nagyon gyorsan megunom a dolgokat, régebben volt egy irodai munkám, nem bírtam sokáig. Mindig mást csinálok, máshol vagyok, más emberekkel. Azt bevallom, hogy volt időszak, mikor nem tudtam, hogy mindenhol otthon vagyok vagy sehol. Igyekszem olyat csinálni, amiben van fejlődés, változatosság, kerülöm a monotonitást.

MongóliábanMongóliában

Alon: A magánéleted mennyire sínyli meg ezt?

Nagy Péter: A szüleim már jól viselik, az elején nagyon aggódtak. Múltkor már csak annyi volt a kérésük, mikor leszállok Vietnámban dobjak egy sms-t. Az igazi barátok szintén jövős-menősek, könnyű velük tartani a lépést. Nagyjából nyolc nagy, két hetes utam van egy évben, azért ezek mellett lehet tervezni.

Alon: Sok helyen jártál, mely helyek inspiráltak/nak a leginkább?

Nagy Péter: Negatívan is tud inspirálni egy hely: egy kiégett, kiélt nagyváros is képest pluszt adni. Barcelonának nagyon szeretem a mentalitását, a ritmusát, a lüktetését. Nálam mondjuk lelkiállapot függő: Graz is felemelő kirándulás lehet, ha olyan hangulatban vagyok, de a Karib-tenger is lehet lehangoló, ha nincs jó kedvem.

Alon: Milyen helyek vannak a listádon?

Nagy Péter: Mindig valami új vonz. Mikor meg voltam őrülve a Transzszibériai Expresszért, akkor nem tudtak volna elhurcolni Mexikóba sem, mert akkor nem az kellett. Pillanatnyi állapotokat tudok mondani, ha jövőre leülnénk újra beszélgetni egészen biztos mást mondanék. Izland nagyon izgat, gyönyörű lehet nyáron. A 66-os úton végigvezetnék Amerikában, meg el akarok menni Tel-Avivba bulizni, azt mondják nagyon állat egy hely. Szlovénia, Grúzia, Azerbajdzsán megint jöhetne.

Transzszibériai régi mozdonyTranszszibériai régi mozdony

Alon: Mi volt az eddigi legőrültebb utazásod?

Nagy Péter: Nem bírom az all inscusive szolgáltatásokat. Egy barátommal voltam Kenyában, ahol két hétből nagyjából három napot töltöttünk a szállodában. De kalandos utazásnak mondanám a Szibérián átívelő Transzszibériai Expresszen való vonatozást. A szervezés is két hónapba tellett. Nem kaptam vonatjegyet míg nincs vízumom, de nem adnak vízumot, ameddig nincs vonatjegyem. Innentől kezdve voltak olyanok, hogy mongol vonatjegyet például nem tudtam itthonról igényelni, egy Bajkál-tó közeli diákszálló portájára hozta el egy futár. Hét nap, ha simán – azaz Moszkvától Vlagyivosztokig - végigmegy az ember, én egy barátommal vonatoztam, de leszállunk több helyen így volt három hét.

Alon: Mennyire veszélyes utazni?

Nagy Péter: Nem gondolom azt, hogy veszélyes. Apróbb konfliktusok persze voltak. Egyszer Kambodzsában ott hagyott minket a sofőr a semmi közepén, majd helyi fiatalok elkezdtek körülöttünk motorral körözni. Megállítottunk gyorsan egy arra járó motorost, adtunk neki pénzt és ő elvitt minket a városba. Kis dolgokat loptak már el tőlem. Eddig kétszer akartak megverni, mind a kétszer Szombathelyen. Ez az emberi tényező része, de van a másik oldal is. Megvan minden ellen a védőoltásom, de persze olyan betegséget kapok el, ami ellen nincs. Mikor nemrég Indonéziából hazajöttem nagyon belázasodtam. Sima megfázásra gyanakodtam aztán durván felment a lázam, nehezen kaptam levegőt és tele voltam piros pöttyökkel. Édesanyámék jöttek értem Pozsonyba. Mentünk az orvoshoz, aki a trópusi intézettel egyeztetve megállapították, hogy ez egy maláriához hasonlító betegség, ún. Dengue-láz. Megcsípett egy szúnyog, két hét a lappangási ideje és nagyjából kétesélyes volt a dolog: túlélem, vagy nem. Most már nevetek rajta, akkor nem volt ennyire vicces.

ThaiföldönThaiföldön

Alon: Egy éve voltam egy könyvbemutatón, ahol azt mondtad, hogy 63 példányban van meg neked más-más nyelveken A kis herceg. Miért pont Saint-Exupéryt gyűjtesz?

Nagy Péter: Azóta hárommal nőtt. 2005-ben kezdődött a gyűjtési mániám, mert mikor nyelvet tanulok, akkor próbálom szórakozva tenni azt. Vagy Agatha Christie vagy A kis herceg a nyerő nálam, ezeknek a nyelvezete egyszerűbb. Repülőn sokszor beszélgetek emberekkel, egyszer egy japán nő kezdte el magyarázni, hogy én biztos különleges ember lehetek, ha kis herceget olvasok. Több mint 430 más nyelven létezik a könyv még hieroglifákkal is kiadták. Nem rendelek internetről, csak úgy veszek még egyet, ha a helyszínen járok, így mindegyiknek van egy külön története. Gyerekként nem tartozott a kedvenceim közé, felnőtt fejjel már a kedvenc könyvem lett.

A kis herceg 63 példánybanA kis herceg 63 példányban

Alon: Úgy tudom, hogy érdekel a kortárs irodalom. Hazait vagy inkább külföldi írókat olvasol?

Nagy Péter: Úgy vagyok a kortárs irodalommal, hogy nekem nem csak attól kortárs, hogy a szerző ma él, itt lófrál és kávézik. Hanem attól is, hogy a jelenről szól. A mai témák jönnek be igazán. Szeretem azokat a szerelemes történeteket is, amik nem túl csöpögősek. David Nicholls: Egy nap című könyve nagyon tetszett. Az a lényeges, hogy az ember felismerje a saját korának hibáit, érdemes olvasni persze akár század eleji történeteteket, csak nehezen lehet vele azonosulni. Fontos, ha olvasok egy könyvet, abból tudjak tanulni.

Alon: Ez volt a célod a könyveddel is? Merthogy írtál egyet, Kiúton címmel.

Nagy Péter: Én hiszem azt, hogy az életben a legtöbb dolognak van megoldása. Csak nagy eséllyel nem veszik észre az emberek, korábban én sem figyeltem ilyenekre. Egy kicsit az is volt a cél, hogy rákényszerítsem az embereket arra, hogy csak induljanak el. Szeretnék egy kis hitet adni az embereknek.

Kiúton - a kínai nagy falonKiúton - a kínai nagy falon

Alon: Te miben, kiben hiszel?

Nagy Péter: Fontos a hit, hiszek Istenben, ez fix. Elfogadtam, hogy vannak nehéz helyzetek az életben. Nem elvárom a jót, de a jót várom. Ha az ember egy ideig nem változtat az életén, akkor jönnek olyan események, amik a változásra kényszerítik.

Alon: Meg van még a tyúkos doboz?

Nagy Péter: Egy barátomtól kaptam egy apró fadobozt, tyúkos figurával még az egyetemi éveink alatt. Pici cetlik vannak benne, amire személyes megoldások vannak írva. Talán ötöt ha kibontottam. Azt tanácsolta, ha egy nagy kérdés előtt nem találok választ, nyissam ki a tyúkos dobozt és húzzak belőle egyet. Hiszem, hogy azt a gondolatdarabot veszem ki, ami valóban utat mutat.

Alon: A Kiúton ötlete honnan jött?

Nagy Péter: Régóta érlelődött bennem az ötlet, csak időm nem volt leülni írni. Aztán mikor végre rászántam magam, önmagát írta a történet.

Alon: Több helyen olvasni az interneten, hogy füveskönyv jellegű lett a könyved…

Nagy Péter: Igen, van benne valami. 10 történet, 10 élethelyzet, 10 megoldás. Mindegyik 30-35 oldal. Az olvasót lehet, hogy más történet ihleti most, más 5 év múlva, de ne gondolja senki, hogy „tipikus” füveskönyv.

VietnámbanVietnámban

Alon: Azt mondtad magadról egy interjúban, hogy ha van egy álmod, akkor azt megpróbálod valóra váltani. Ennyire egyszerű lenne?

Nagy Péter: Amit eddig akartam azt elértem, szerencsés ember vagyok. Hogy alakul ki egy álom? Hallok valamit, látok valamit én pillanatok alatt képes vagyok belelovalni magam valami újdonságba. Aztán a következő lépcsőfok az, hogy addig- addig megyek, míg meg nem valósítom. Ez volt az írással is. Szerintem minden azon múlik, hogy merjen álmodni az ember, aztán jöhet a kitartás. Ha nem álmodunk, akkor soha nem fog megvalósulni. Mindenki azt kapja, amit szeretne. Legyen fantáziája az embereknek, sokaknak ez hiányzik. A mindennapi rutint néha ki kell kapcsolni, sokan nem gondolnak bele, hogy egyszer élünk. A jólét alapvetően nem pénz, hanem életminőség kérdése.

Alon: Az utazáson kívül mi még a nagy terv az életben?

Nagy Péter: Az írás a továbbiakban is, lesz következő könyv. Egy éve járok általános iskolákba előadásokat tartani, a gyerekeknek mesélek az utazásokról, tapasztalatokról. Szívesen csinálom, eleinte író-olvasó találkozónak indult, majd túlnőtt önmagán. Sok gyereknek nincs elképzelése a jövőről, én nekik adok egy lendületet. Ez motivációs tréning, utazási élménybeszámoló, könyvbemutató egyben.

ÚtonNagy Péter

Alon: Hova mész még nyáron?

Nagy Péter: Spontán nyaralás lesz ha összejön. Európát választom szerintem, de van egy internetes oldal, ahová beírom a kiindulási helyet és az indulás időpontját és sorba kidobja a legolcsóbb repülőjegyeket. Ősszel meg mennem kellene végre Tel-Avivba bulizni.

.