Az Iseum kutatása során a rengeteg, első pillantásra is fontosnak látszó, lelet mellett egy maroknyi apró ólomdarabka is napvilágra került. Horgászólom! – mondaná rá a kívülálló. De a másfél tucat, alig néhány centiméteres, átfúrt ólomlapocska, tele mindenféle bekarcolt ákombákommal, az avatott szakemberek – Pásztókai-Szeőke Judit és horvát kollégánk, Ivan Radman-Livaja–számára valóságos kincset jelentett. Ezek az ólomcímkékugyanis egy kelmefestő és tisztító-javító műhely – nevezzük csak egyszerűen Patyolat Savariense-nek –egykor a ruhákra erősített cédulái. Belőlük rengeteg fontos dolgot, így a megrendelők nevét, a javítandó-festendő ruhadarab mibenlétét, a festés színét és az árát is kiolvashatták a hozzáértők.A feliratok és kísérőleleteik – a szövés-fonásés varrás eszközei –révén feltárult előttünka Kr. u. 1-2. század fordulóján, a korai Isis szentély szomszédságában, a Borostyán út mellett egykor működő textilműhely képe, vagy ahogyan Judit kolléganők oly’ frappánsan fogalmazta meg: „kis mosoda a város szélén”.