Útépítő mérnök, rendőr, nyugdíjazását követően biztonsági őr, ez utóbbi mellett pedig napjainkban (csaknem ötven évesen) meseíró – röviden így foglalható össze Reich Pál eddigi pályafutása.
Útépítő mérnök, rendőr, nyugdíjazását követően biztonsági őr, ez utóbbi mellett pedig napjainkban (csaknem ötven évesen) meseíró – röviden így foglalható össze Reich Pál eddigi pályafutása. A szerző első könyve, a lányai illusztrációit tartalmazó Palimesék – rögtön tízezer példányban – most került az olvasók elé, csütörtökön mutatta be a Savaria Egyetemi Központ Könyvtára. S ha rajta múlik, még az idén követi a második.
„Új szín jelenhet meg munkáival a mai magyar gyermekirodalomban”, „Meg tudta őrizni magában, és művei segítségével át is tudja adni a játszó gyermeket” – ilyen és ehhez hasonló méltató szavakkal illették Reich Pál műveit, azok, akiknek megmutatta zsengéit. Az előbbi gondolatok Devecsery László író, költőtől, utóbbiak dr. Czetter Ibolya irodalomtörténésztől származnak. „Kettőjüktől nagyon jelentős lelki támogatást kaptam, elismerésük önbizalmat adott a folytatáshoz” – mondta el kérdéseinkre válaszolva a szerző.
S bár fentebb azt írtuk, Reich Pál majdnem ötvenéves korában kezdett – a jelek szerint igen termékeny – meseírói munkásságba, az igazsághoz hozzátartozik, hogy a (siker?)történet 1983-ra nyúlik vissza.
„Két hónapos volt a fiam, amikor huszonhét évvel ezelőtt bevonultam katonának. Az első időszakban nagyon ritkán lehetett hazajönni, fél évig szinte nem is láttam a családomat. Ezekben a hónapokban egyrészt hosszú, akár nyolc–kilenc oldalas leveleket is írtam a feleségemnek, másrészt elkezdtem verselni. Akkor alkottam meg a Palimesék után – a terveim szerint karácsony előtt – megjelenő könyvem főszereplője, Páfránymanó első kalandjait tizenegy versszakban, amit hazaküldtem, a feleségem pedig ezt olvasgatta a fiamnak. Majd később a nagyobbik és a kisebbik lányomnak is.”
Reich Pál verses meséket ír. Négysorosakat. Mint mondja, ez nem tudatos döntés eredménye, így hozta az élet.
„Általános, majd középiskolában én is, mint mindenki, tanultam magyart, de ezen kívül soha nem foglalkoztam azzal, hogy komolyabb irodalmi jártasságot sajátítsak el. Ha csak annak révén nem tettem szert ismeretekre, hogy mindig rengeteget olvastam. A pergő ritmusú műveket kedvelem, s inkább a verseket, mint a prózát. Kedvenceim között van Gazdag Erzsi, Fekete István, Weöres Sándor, Arany János, Radnóti Miklós.”
Az elmúlt alig kevesebb, mint három évtized tehát Reich Pál számára nem az írásról szólt. A 2008-as év azonban nem csak azért jelentős, mert január elsejével nyugdíjba vonult, hanem mert az esztendő őszén került elő az egyik fiókból az 1983-ban írt verses mese. Újraolvasta a művet, majd arra gondolt, folytatja.
„Az útépítő üzemmérnöki, majd később a rendőri munkám is állandó szellemi készenlétet kívánt. Nyugdíjasként a heti néhány, szolgálatban töltött nap mellett jobbára a ház körüli teendőket láttam el. És az csak enyhítette a szellemi éhséget, hogy újra sokkal többet olvastam, mint aktív éveimben. A versírás megtermékenyítette a fantáziámat, általa izgalmas szellemi kalandokat élhetek át.”
Reich Pál meséinek hősei állatok. Sün, tücsök, manó, mosómedve, macska – hogy csak néhányat említsünk. S a mesékben fontos szerepet kap a környezetvédelem. Páfránymanó például azokat az állatokat gyógyítja, melyek az emberek hibájából betegedtek meg: például az erdőbe lerakott szeméttől, ami megmérgezte a táplálékukat.
„Úgy vélem, a gyermekeket mesével, játékosan meg lehet tanítani arra, hogyan viselkedjenek helyesen a különféle élethelyzetekben. Mondjuk arra, hogy rosszul cselekednek, ha a szemetet elszórják. Hiszen a mesében is megbotlott például az őzike az eldobált üvegekben. Így felnőhet egy olyan korosztály, amely tudatosan védi a környezetét, és ezt a mintát fogja átadni az ő gyermekeinek is.”
A meseíró „magánemberként” szintén fontosnak tartja a környezet védelmét. Környezettudatosan él. Szelektíven gyűjti a szemetet, és álma egy olyan ház, amely részére napelemek szolgáltatják az energiát. A történeteiben megbúvó tanító szándékot a Palimeséket megjelentető novum pro Kiadó is nagy erénynek tartotta. És ha már szóba hoztuk az erényeket, akkor írunk még néhány, a kiadótól, az irodalmároktól származó elismerő gondolatot. „Műve kreativitásról és eredetiségről tanúskodik. Történetét gyermeknyelven tolmácsolja, melynek során az apró olvasók közel kerülhetnek a természethez. A gyermekek igényeinek megfelelő témát választott, és azt eredeti köntösbe bújtatva segíti a szülők és nevelő munkáját. Megírt műve a gyerekeknek szóló vidám és tanulságos történetek széles spektrumát öleli fel. A mű felépítése és kidolgozottsága az érdeklődés fenntartásával továbbolvasásra ösztönöz. Képalkotása újszerű, változatos, a gyermekek számára érthető és élvezetes. Verseivel nem csupán örömet szeretne szerezni ifjú olvasóinak, s az olvasás élvezetét, hanem tartalmas gondolatokat is közöl. Célszerű írásait kötetbe rendezni, hogy a lehető legszélesebb körben elérhetővé váljanak, s szülők, nagyszülők, pedagógusok hasznos és tartalmas olvasmánya legyen.
Az írónak nem csak a meseszövéshez van tehetsége, hanem művei zenei élményt is adnak a népdalok melodikájának prezentálása által. Ösztönös tehetség, s műveiben az ember önmagát is meg tudja találni. Verses meséi a személyiségéből áradó derűt, nyugalmat, kellemességet árasztják.”
Reich Pál manapság folyamatosan ír. Vagy ha mégsem, akkor legalább átolvassa, javítgatja az addigi termést. Azt mondja, ha ezek kimaradnak a napjából, hiányérzete támad.
„Bíztattak, írjak még prózát, akár kisregény terjedelműt. Devecsery László két dolgot mondott. Egyrészt azt, hogy úgy érzi, hosszabb lélegzetű írásokra is képes lennék, ezért próbálkozzam meg néhány oldalas mesék írásával. Illetve szerinte tudnék úgynevezett rövidkéket, azaz egy-két soros verseket alkotni. Megfogadtam a tanácsát, de először túlságosan görcsösen próbálkoztam, ezért nem jártam sikerrel. Majd spontán elkezdtem papírra vetni pár soros műveket, állítólag egészen jók lettek. Ezek komolyabb, felnőtteknek szóló versek. Mint például a Ködhajnal című, amelyet a ködön átsütő hajlani napfény szépsége ihletett. De annak ellenére, hogy a vers közelebb áll hozzám, mint a próza, elképzelhető, hogy születnek majd ilyen művek; több olyan ötletem van, amelyek prózában megírva is szépek lehetnek.”
A családfő új életmódját gyorsan megszokta a felesége és a gyermekei. Olyannyira, hogy már meg sem lepődnek azon, ha egy fáradt nap után fürödni megy, majd rövidesen megjelenik a szobában, hogy a hirtelen jött gondolatokat papírra vesse. Még azt is engedélyezték számára, hogy amennyiben másképp nem lehetséges, felesége rúzsával írja fel a fürdőszoba tükrére az új gondolatot.
A Palimesék egyébként igazi családi vállalkozás, hiszen a szöveget az apa, az illusztrációkat pedig a két Reich-lány, illetve a meseíró egyik barátjának kislánya készítette. Húsz rajz kapott helyet a könyvben. Az együttműködés akkora sikert aratott, hogy ez a jövőben, a későbbi köteteknél is így marad – a kiadó elégedettségére.
„Magyarországon nem szokványos példányszámban jelent meg a könyvem, tízezer darab készült belőle. A kiadóm remekül menedzseli, hiszen elviszi a budapesti mellett a Frankfurti Könyvvásárra is” – osztotta meg velünk Reich Pál.