Lapunk volt BDF-es diákokat keresett meg. Öt egykori hallgatótól arról érdeklődtünk, vajon kinek hogyan sikerült - már ha egyáltalán sikerült - elhelyezkednie a felsőfokú végzettségével.
Névváltoztatás ide vagy oda, sokan még most is tanárképzőnek, vagy Berzsenyinek hívják Szombathely legnagyobb felsőoktatási intézményét, annak ellenére, hogy az elmúlt években nemcsak a megszólítás, de a képzés is sok változáson ment át. Lassan kifutnak a kredites képzésről még megmaradt tanulók, így majd teljes mértékben a bolognai rendszerre lehet koncentrálni, ami viszont még igencsak gyerekcipőben jár. Azonban most nem az új rendszer elemzése a célunk. Lapunk volt BDF-es diákokat keresett meg. Öt egykori hallgatótól arról érdeklődtünk, vajon kinek hogyan sikerült - már ha egyáltalán sikerült - elhelyezkednie a felsőfokú végzettségével. Arra is kíváncsiak voltunk, hogyan emlékeznek vissza a szombathelyi intézményben töltött tanulóévekre.
Hederics Szilvia (26)
2006-ban végeztem tanító - angol műveltségi terület szakon. Ahogy visszaemlékszem a kezdetekre, az angoltanárunk azt mondta: „Maguk jól választottak, meglátják, az angollal el tudnak majd helyezkedi.” Nem kell mondanom, igaza lett… Diplomaosztó után rögtön sikerült munkát találnom a lakóhelyemhez közeli kisváros iskolájában. Mindenkinek ilyen első munkahelyet kívánok. Kedves, segítőkész, szakmailag jól felkészült kollegák, akikhez bármikor lehet segítségért fordulni. A mai napig itt dolgozom…
Szakmai felkészültségemet a BDF tanárainak köszönhetően megfelelően kamatoztathatom. Nem hiszem, hogy az évfolyamunkon lenne olyan, aki ne emlékezne Kiss Andrea tanárnő által tartott matematika előadásokra, aki az első előadást követően már mindannyiunkat név szerint ismert, vagy Molnár Béla tanár úr pedagógia óráira, illetve a mindig érdekes pszichológia szemináriumokra, hétvégi tréningekre Holecz Anita tanárnővel… Hozzám a legutóbbi állt a legközelebb. Ennek is köszönhető, hogy pszichológia TDK-n (Tudományos DiákKör) is részt vettem. Emlékszem Dr. Gáspár Mihály tanár úr szavaira: „Ha van kedvük kicsit többet foglalkozni a pszichológiával, akkor bátran jöjjenek…” Azt hiszem, az akkori TDK-sok nevében mondhatom, egyikünk sem bánta meg, sőt… szép eredményeket értünk el és szép emlékeket őrzünk.
Úgy gondolom, minden tanárunknak köszönettel és elismeréssel tartozunk, hogy „embert - tanárt” faragtak belőlünk. Ha újra kellene kezdenem, biztosan ugyanígy tennék, Szombathelyre mennék…
Bognár Tibor (26)
Ha nem is a bölcsésztanulmányaimmal, de az egyetemi végezettséget tanúsító diplomával sikerült elhelyezkednem. 2009-ben végeztem filozófia szakon. Gondolva a majdani elhelyezkedés megkönnyítésére, a főiskola mellett pénzügyi tanfolyamokra jártam, és adminisztratív területen vállaltam diák munkát. A diplomaosztó után számtalan helyre beadtam az álláspályázatom. Három hónap múlva végre interjúra hívtak. Felsőfokú végzettségűeket kerestek, pénzügyi gyakorlattal. Szerencsém volt. A második kör felvételiztetés után visszahívtak ajánlattételre, és egy hét múlva már a vállalat belső képzésén vettem részt mint újdonsült alkalmazott. Egyhónapos aktív fejtágítás, majd sikeres vizsgázás után már egy íróasztal és egy nagy halom akta mögött találtam magam a monitort bámulva. Eljött az ideje a diákhitel törlesztésnek...
Így visszanézve, kissé viccesen azt mondanám , visszasírom az iskolát. Hiányzik minden, ami odakötött: a barátok, a sok közös program és nem utolsó sorban a fősuli. Egyáltalán nem bántam meg, hogy a filozófia-képzést választottam. Rengeteg érdekes és elgondolkodtató dologgal foglalkoztunk az évek során, amit az utolsó félévben elkészített szakdolgozat megírása tett próbára. A "bölcsesség szereteté"-t még jobban erősítette bennem a kiváló oktatói gárda, akik mindig a segítségünkre voltak. A négy év szinte egy szempillantás alatt elrepült, de az emléke soha nem fog. Mindenkinek csak ajánlani tudom a továbbtanulást, egy olyan szakon, amit saját maga választott. Egy életet alapozhat meg vele...
Keresztes Annamária (23)
Angol-háztartásökonómia életvitel szakon végeztem. A két szakom közül az angollal tudtam elhelyezkedni általános iskolai tanárként; technika tanárt az adott iskolában sajnos nem kerestek. Tapasztalatom szerint az angollal nem csak a tanári pályán vannak lehetőségek, hanem sokkal szélesebb körben is használható. A háztartásökonómia életvitel szakkal való elhelyezkedést pedig az is nehezíti, hogy sokan nem tudják behatárolni, miről szól, és hogy mire is ad képesítést.
S hogyan is gondolok vissza? Az iskolára szívesen emlékszem vissza, bár a képzés terén, így utólag, látszanak a hiányosságok. Sok olyan területet érintettünk a főiskolán, aminek sajnos hasznát nem igazán veszem, pedig nagyon szigorúan számon kérték. Jobb lett volna helyettük már dolgokkal foglakozni, olyanokkal, ami a szakmánkhoz jobban kapcsolódik. Konkrétan a tanításra, annak módszereire gondolok. Vannak ugyanis még utánajárást igénylő témák, amit tanítani kellene. Igaz, tudom, hogy tapasztalatot ténylegesen hosszú idő után és gyakorlattal szerez az ember. Így utólag úgy látom, hogy többet kellett volna a gyakorlatra fektetni, és arra, amivel ténylegesen találkozunk az általános iskolai tanítás során.
Dunaveczky András (25)
2009-ben végeztem a BDF-en kommunikáció-testnevelés szakon. Sokan kérdezték, ezzel a szakpárral mit fogok kezdeni? Testnevelés szak sok lehetőséget rejt (tanár, edző, animátor, sportoló stb.), de akár edzőként, akár iskolában tanárként pályáztam, nekem nem sikerült elhelyezkednem. Próbálkoztam a média- és mozgóképismeret oktatásával is, de sajnos ezt a tantárgyat még nem veszik olyan komolyan az oktatási intézményekben (legalább is, ahol én próbálkoztam). Végül azonban nem panaszkodhatom, mert munkám van. Jelenleg egy biztosítónál dolgozom régiós üzleti adminisztrátorként. (Fix munkaidő, saját iroda, saját gép, mi kell még?) Mindemellett az iskolában és az iskola mellett összeszedett több éves rádiós gyakorlatomnak köszönhetően novembertől egy internetes médiaközpontnak dolgozom mint sportriporter. Ebben a szakmában rendesen összefonódik a két szak minden tulajdonsága.
Az oktatásról természetesen vannak jó és jobb tapasztalataim. Ez persze szubjektív, ahogy annyi minden más is. A testnevelés szak előnye például éppen ez, hogy legtöbb esetben objektív a számonkérés (és egyesek szerint ez a nagy hátránya is), az ember mindig tisztában van azzal, hogy mire képes a teljesítményével. A testnevelés, illetve a tömegkommunikáció oktatása nagyon gyakorlatalapú volt, ez véleményem szerint hasznos és hatásos a későbbiekre előre tekintve. Ezek mellett az élettapasztalat az, ami a legfontosabb, melyeket az ember szerez az egyetemen vagy főiskolán eltöltött évek során.
Répás Ágota (23)
2005 és 2009 között voltam a BDF (NyME - SEK) hallgatója matematika-rajz szakon. A főiskolán töltött éveim alatt sokféle rendezvényen (gólyatábor, gólyabál, diákrektor választás stb.) vettem részt, amik nagyon jól sikerültek. Nem csupán a jó bulikra emlékszem vissza szívesen, így visszatekintve már a tanulással töltött időkre is: az órákra, vizsgákra, és szigorlatokra. Az engem tanító tanárok között szerencsére voltak olyan előadók is, akik a tananyagot olyan érdekesen tudták átadni, hogy az ember meg is feledkezett arról, hogy tanul. Ezeket az órákat semmi pénzért nem hagytam volna ki.
Szerencsésnek érzem magam, mert diploma után rögtön sikerült a végzettségemnek megfelelően elhelyezkednem: 2009 szeptemberétől egy budapesti alternatív iskolában taníthatom a felsős gyermekeket matematikára. A tanulmányaim során a kötelező tárgyak mellett sajnos nem mindig volt lehetőségem az érdeklődési körömnek megfelelő plusztudást megszerezni, ennek ellenére a főiskolán szerzett tudás nagy segítségemre van a mindennapokban. Remélem, az utánunk következő évfolyamok tanulóinak is hasonlóan szép emlékei maradnak a főiskolás évekről, és sikerül tanári pályán elhelyezkedniük.
***
Összességében tehát a mostani megkérdezetteink már felnőtt és dolgos emberek - ki a szakjainak megfelelően, ki egy kicsit másként kamatoztatta a felsőfokú végzettségét. Ők pozitívan gondolkodnak a továbbtanulásról, és nem bánták meg jelentkezésüket sem. Nyilván sokan vannak, akiknek nem volt ilyen szerencséjük, és a diploma után munka nélkül maradtak, de ha valaki kitartóan próbálkozik és az első munkahelyét illetően nincsenek nagy illúziói - akkor úgy gondolom - el lehet indulni azon a bizonyos „önállósodás útján”. Arról pedig, hogy a középfokú szakmai végzettség vagy a diploma segít előbb munkához jutni e kis körkérdés után nem döntenék. A lényeg e téren is: a saját elképzelésünk megvalósítása, és ezért apróbb küzdelmek megvívása.