A milánói Scalával közösen lép fel a Savaria Szimfonikus Zenekar Párizsban

Puskás Tivadar, polgármester és Mérei Tamás, a Savaria Szimfonikus Zenekar igazgatója tartott sajtótájékoztatót a zenekar kamaratermében egy történelmi jelentőségű fellépésről. De még mielőtt elárulták miről van szó, gyorsan összefoglalta Mérei Tamás, milyen koncertek várhatók a közeljövőben Szombathelyen. Most már ezt is hozzá kell tenni.

Van még hátra bőven fellépés ebben a szezonban: holnap (január 14.) például éppen Vásáry Tamás zongorázik a Bartók Terem színpadán, vasárnap (január 18.) Budapesten, a Művészetek Palotájában Madaras Gergely dirigálása alatt, a Szimfonikus Felfedezések sorozatban szerepel a Savaria Szimfonikus Zenekar. És ezek csak a rövid távú tervek.

Január 28-tól február 8-ig nyolc koncertet ad a Savaria Szimfonikus Zenekar a milánói Scala (Teatro alla Scala vagy La Scala) balettegyüttesével közösen a párizsi Palais des Congres-ban.

A Scalával közös fellépés nagy dolog, a világon bármelyik zenekart „kérhették” volna, ők mégis egy magyart, sőt egy vidéki zenekart választottak.

A Palais des Congres épülete a Champs-Élysées végén található, korábban már Eurovíziós Dalversenyt is tartottak itt és Tour de France befutó helyszíne is volt. A 3700 fő befogadóképességű épület többszöröse annak, ahol a szombathelyi szimfonikusok játszani szoktak. Összehasonlításként elmondjuk, hogy a Bartók Terem nagyjából 400, a Művészetek Palotája is „csak”1700 személy befogadására alkalmas.

Adolphe Adam műve, a Giselle című darab lesz majd látható, hallható Párizsban. A zenekar történetében ez nagy lépés, történelmi jelentőségű.

Hogy a Savaria Szimfonikus Zenekar ebben a produkcióban részt tud venni, nagy szerepe van a korábbi létszámbővítésnek. Csakis ekkora létszámmal tudtak pályázni erre a produkcióra.

A Scala nem csak a balettet adja hanem a karmestert is. Patrick Fournillier karmester mellett a koreográfusa Jean Coralli – Jules Perrot lesznek a műsornak.

A zenéről:

A 19. század nem épp legismertebb szerzője Adolphe Adam, neve leginkább a Giselle balett miatt maradt fenn. Pedig tizennégy baletthez írt zenét, A kalóz, A Duna lánya vagy A négy ördög a 20. század első felében még népszerűnek számított, de mára nagyrészt eltűnt a színpadokról. A romantikus balettmesterek mégis rajongtak Adam zenéjéért, mert jól szolgálta koreográfiájukat, a táncosok pedig azért szerették, mert a zene nem vonta el a néző figyelmét a táncosról. 

A balettzene később elsekélyesedett – Wagner amúgy Adam-ot azért is támadta, hiszen szerinte munkájával hozzájárult a folyamathoz. Közben a Giselle-ben hallgató zene tökéletesen tagolt és táncolható. Ebben az időben ennél jobb balettzenét nem írtak.

 

A darabról:

Romantikus balett. Giselle vagy magyarosan Gizella a darab első felében még életvidám parasztlány, aki később szerelmi bánatában elpusztítja önmagát. A darab második felében, mint egy misztikus túlvilági alak (villi) lebeg a színpadon.

A villik mondabeli kísértet-menyasszonyok, akik hűtlen földi kedvesükért feljönnek a sírból és csapatokba verődve bolyongnak, míg arra nem vetődik az, akire várnak. Addig nem is tudnak megnyugodni, míg halálos táncba nem csalogatják őket.

A villi-mondát Théophile Gautier barátjától, Henrich Heiétől, a német költőtől hallotta, és Vernoy de Saint-Georges-zsal, a párizsi Opera gyakorlott szövegírójával dolgozta át baletté.

Gautier elmondása szerint hátborzongatóan gyönyörű balettet szeretett volna létrehozni, a darab bemutatója 1841-ben volt, ami elsőre siker volt. 

Forrás: F. Molnár Márta - Vályi Rózsi: Balettek könyve