Szerencsére lehet a komolyzenét komolytalan stílusban is előadni.
Gondolom, a tizenöt milliós Youtube-nézettség nagyobb húzóérv volt, mint a hatezer-ötszázas jegyár, de így is nagyrészt megtelt a Bartók Terem péntek este. Aleskey Igudesman és Richard Hyung-Joo kettőse először lépett fel Magyarországon, de remélem, nem utoljára, mert nagyon kellenének a hozzájuk hasonló produkciók.
Ők a komolyzenét teljes komolytalanságban prezentálják, Mozartot is átfogalmazzák, vagy átzenésítik, így mire felvennénk mi, nézők a fonalat, belemerülnénk a klasszikus dallamok közé, jön a váltás valami egészen másba. Mondjuk nem hátrány, hogy nem hagyják a hallgató figyelmét elkalandozni, hanem másodpercről-másodpercre lekötik.
Rachmaninovtól a James Bondon át a Moon Riverig minden belefért a tébolyba, még az is, hogy meghallgattuk, hogy milyen lehet hegedűn Hello Kitty hangja.
A Little Nightmare Music című est tele volt humorral. A Savaria Szimfonikus Zenekar által kísért kettős szó szerint megőrült a színpadon. Egyszer körbesöpörték a színpadot, máskor kung-fu jelmezben gyakorolták a zenés harcművészetet, lejöttek a nézők közé és megtáncolhatták a zenekart.
Utóbbi részek nagy ovációt keltettek a közönség soraiban. Talán a Hollywood Classics-sorozatok alkalmával szabadulnak fel ennyire a zenészek, látszódott, élvezik a műsort. Felcsapták a napszemüveget, úgy zenéltek, sztepptáncoltak, huhogtak, búgtak, sírtak, csináltak mindent, ami elengedhetetlen volt egy felejthetetlen estéhez.
Teljes lazaságban telt a két órás „komolyzenei” show-műsor. Jó volt látni, hogy a közönség is partner a poénokban. Végig kapkodtuk a fejünket, a színpad mindegyik részén történt valami szokatlanság.
Íme egy kis ízelítő:
Galéria
Savaria Szimfonikus ZenekarIgudesman & Jookoncert