Méltó tisztelgés a gesztenyefák árnyékában.
Születésnapjának 87. évfordulója alkalmából koszorúzták meg Sütő András író szobrát a soproni Deák téren június 17-én. A megemlékezés hangulatának magasztosságát időnként az arra járó járművek zsivaja törte meg.
Maroknyi, de átszellemült csoport jelent meg Sütő András (1927-2006) mellszobrának megkoszorúzásán. A résztvevők a vadgesztenyefák hűs árnyékában, s a lenyugvó nap fényében emlékezhettek meg az író személyiségéről, tehetségéről és élete tevékenységéről rövid, ám valóban szép és ünnepélyes keretek között.
A résztvevők köszöntése után először a magyar himnusz közös eléneklése következett, melyet az író Gyermekkorom tükörcserepei című saját költeményének elszavalása követett egy magával ragadó versmondó előadásában. Sajnos a szép szavak varázsát gyakran törte meg az arra elhaladó autók és motorok garmadája.
Az esemény a tényleges megemlékezéssel folytatódott, ahol a Nyugat-magyarországi Egyetem soproni karának képviselője zengő, ünnepélyes hangon mutatta be az írót és érdemeit, akit a magyar nyelvkatedrális építőművészeként jellemzett. Előadása végén nem kívánt mást születésnapja alkalmából az író szellemének, csak hogy „aludja végre a megérdemelt, az igazi álmot”.
A tisztelgés a koszorú és a virágcsokor elhelyezésével, valamint a székely himnusz együttes eléneklésével zárult, mely méltó befejezést adott az emlékezésnek.
