Házi sörfőzés a fiúkkal – találkozás az Első Oladi Sörfőzdével

Az Első Oladi Sörfőzde valójában nem Oladon működik. Hanem bárhol... Kitalálói, Nagy András és Pap Bence szombathelyiek, mi több, oladiak, de már évek óta a fővárosban élnek.

A sörfőzés gondolata sokáig izgatta őket, mígnem végre elhatározták, kipróbálják. Ismereteik jó részét az internetről szedték, Amerikában igen népszerű műfaj a házi sörfőzés, temérdek szakirodalom érhető el.

Munkájuk gyümölcsével aztán versenyekre is beneveztek, nem is eredménytelenül. Az Első Magyar Házisörfőző Egyesület legutóbbi megmérettetésén két kategóriában (angol pale ale és gyümölcsös sör) is díjazták munkájukat. Ezen alkalmak, meg az egyesület számos hasonló érdeklődésű ember ismeretségét hozták, cserélgetik a recepteket, tippeket adnak és tanulnak egymástól.

Alapanyag a sörfőző szaküzletből

Egy péntek este Andráséknál jön össze a társaság. A sörfőzés most az angyalföldi lakás konyhájában zajlik. A hozzávalókat és a szükséges eszközöket egy XVI. kerületi sörfőző szaküzletből, egy hipermarketből, valamint egyszerűen a sarki boltból szerezték be a srácok. A csapat egy ideje kiegészült András öccsével, Danival is. 

A sörfőzés nem két perces munka, hosszú órákba telik, mire értékelhető nedűhöz jutnak – aminek aztán még legalább egy hétig érnie kell. Mindenesetre magára a főzésre is rá kell szánni egy fél napot (vagy egy fél éjszakát).

András kavar

Nagy András a munkálatok közben magyarázza a dolgokat: „Megvan a recept, hogy milyen malátából mennyi van benne. A maláta jellemzően csíráztatott árpa, de például búzasörnél  csíráztatott búzát használunk.

Van egy pont, ahol aszalással leállítják a gabona csírázását, hogy ne jöjjön ki belőle a kis növény, hanem aktiválódjanak a gabonában az enzimek. Mi ezt használjuk ki, az enzimek a gabonában lévő keményítőből cukrot csinálnak nekünk, vagyis egy cukros levet kapunk.

Az élesztő meg ahhoz kell, hogy a cukros levet leerjessze alkohollá meg szén-dioxiddá. Akkor válik majd igazából sörré.”

Az első lépésnél járunk, a bekeverésnél. A hűtőládába – mert az ugye nagy, és bírja a különféle hőmérsékleteket – beleöntik a malátát, és összekeverik a meghatározott hőmérsékletűre felmelegített vízzel.

Bence tescós üvegmosó kefét alakít át

Andrást arra kérem, vázolja röviden, mi várható még ma. „Ha néhány lépésben kell elmondanom, akkor az az első, hogy csinálunk cefrét, tehát beáztatjuk a forró vízbe a malátát. A második lépésben ezt az egészet leszűrjük, hogy csak egy lé legyen. A harmadik lépésben ezt a levet felforraljuk, és beledobáljuk a komlót, amitől keserű lesz, illetve tartósítja. Belemennek a komlónak az illat- meg aromaanyagai.

A végén be kell élesztőzni, ehhez le kell hűteni, mert az élesztő nem szeret száz fokon dolgozni. Rá van írva a csomagolására, hogy hány fok kell neki, ez például 15 és 22 fok között szeret legjobban lenni. Ezen a hőmérsékleten az élesztő szépen meg tudja enni az erjeszthető dolgokat, és körülbelül egy hét alatt lemegy az elsődleges fő erjedés. Utána még az élesztők azokat a dolgokat, amik nem olyan jó ízűek (nekünk), megeszegetik a sörből. Ha végez az élesztő, leül az aljára, és letapad. Ennek az edénynek például látszik az alján, hogy mennyi az élesztő, egy jó ujjnyi.” Egy korábbi főzés eredményét mutatja közben.

András megint kavar, ezúttal hűtőládában

Dani azt meséli, mi volt ma a kedvenc szaküzletükben (az egyetlenben, azon kívül interneten, külföldről lehet rendelni hozzávalókat, eszközöket): „Képzeld, én roppantottam. Én öntöttem a gépbe a cuccot, majdnem tíz kiló volt.” (Mármint a maláta.)

Rozspehely is kerül a malátába, ez most ilyen recept, ezt kívánja. Máskor búzapelyhet használnak. Ez az az összetevő, ami szimpla élelmiszerboltban is beszerezhető.

Egyre erősebb gabonaillat terjeng. Dani megjegyzi: „már a kocsiban is megvolt. Kevésbé letartóztatós, mint mikor a komlót hoztuk.” A sűrű masszát kevergetve András úgy látja, ez most rendesen fekete sör lesz. Szabolcs, akitől a recept származik, azt mondta, nem kell megijedni, ha  szűrésnél olyan, mint a kőolaj...

Komlópellet

Menet közben sűrűn hőmérőznek. Az egyik lének most épp 61 fokosnak kéne lennie, de több, mint 70, felöntik egy kis hideg vízzel.

Kicsit olyan, mintha egy laborban volnék. A hűtőládát – teli az alapanyaggal – pihentetik 20 percig. „Megvan, hogy egy bizonyos típusú enzimnek mennyi időre van szüksége. A fehérjebontó enzimek 50 fok körül dolgoznak, ahol most vagyunk. Utána megemeljük 66 fokra, és akkor a keményítőbontó enzimek kezdenek el működni” - magyarázza Nagy András.

Közben arról érdeklődöm, hogyan palackozzák majd a kész sört, létezik-e valamilyen kütyü, amivel le lehet zárni a palackokat. Naná, hogy létezik, a fiúk meg is mutatják a kupakzáró szerkentyűt. Olyan lesz vele, mint a bolti. Nem mindegyik fajta sörösüveg jó amúgy, tehát ha bolti sör üvegeit szeretné valaki használni, akkor bizonyos márkákra kell specializálódnia. Csak azt lehet rendesen lezárni így házilag, amelyiknek elég széles a pereme. Ha túl pici a perem, a kupak nem tud belekapaszkodni.

Nagy Dani és Pap Bence

Hopp, ez meg bele se fér – derül ki a frissen beszerzett üvegmosó kefékről. Bence egy konyhakéssel és néhány félelmetes mozdulattal megoldja a problémát.

Újabb furcsa holmi kerül elő, a komlópellet. Ebben darálva és tömörítve van a komló, kis dobozokban tárolják. Ahogy lekerül róla a fedél, újabb átható illat kezd terjedni a lakásban.

András: „A komlópellettel hatvan percig forraljuk. Amit az elején teszel bele, tehát amit a legtovább forralsz, attól inkább a keserűséget kapjuk, abból az ízek meg illatok nem nagyon jönnek. Minél később teszed bele, annál inkább az illata meg az íze megy bele.

Nagyon precíz előírások vannak az egyes receptekben. Ebben például van 29 gramm 60 percnél, és fél órával azelőtt, hogy elzárnád a lángot, megy bele még 17 gramm, attól lesz illatos. Van egy másikféle pellet, a cascade, ebből belemegy negyedórával előtte 20 gramm, meg 5 perccel előtte 15 gramm.

Azt is szokták csinálni, hogy azután teszik bele a komlót, hogy már elzárták a lángot. Van, amikor szárazkomlóznak: amikor már leerjedt az egész, akkor tesznek még bele plusz komlót. Ez esetben a a keserűsége egyáltalán nem megy bele, az illata viszont teljesen.”

Most komlópellet kerül a sörbe, de a fiúknál van szárított komló is, Vácról.  Ott szedték az út mellett. „Többfélét is szedtünk, több helyen, és utána teszteltük a mintákat, hogy hogyan oldódnak ki belőle a dolgok, mennyire aromás. A leszedett virág sárga pora adja gyakorlatilag az erősségét az egésznek” - világosít fel Dani.

„Ezek nem nemesített komlók, Magyarországon vadkomló él. Nem túl kényes növény, az éghajlat is megfelel neki. Állítólag régen nagy komlótermesztés folyt itthon is, de a kommunista időkben ezt elmarták, más növényeket preferáltak. Amit venni vagy rendelni lehet: német komló nagyon sok van a magyar piacon, néha hoznak Ausztráliából, és amerikai komlók is elérhetőek.”

Igencsak benn járunk az éjszakában, mire elkészül a sör. Most már csak egy hetet kell várni, hogy meg is kóstolhassuk. Felmerül a kérdés, megéri a fáradságot? Olcsóbb ez így, mintha az ember a boltban veszi a sört? Egybehangzó választ kapok: „Nem az ár motivál minket... A szíve mélyén mindenki sört akar főzni!”