Hirdetés

Szerkesztőségi körkérdés: Ti hol veszitek a kenyeret?

2013.04.25. 21:21

Gyakorlatias kérdés gyakorlatias válaszokkal.

Hirdetés

Félre a nagy eszmékkel, az elvont fogalmakkal és a sorok közötti mondanivalóval. 


Görcz Andrea

Egész addig nincs különösebb baja az embernek a bolti fehér kenyérrel, amíg meg nem kóstolja házilag készült elődjét.


Én egy olyan helyről származom, ahol a boltok polcait is házikenyérrel töltik fel, így mindig problémás volt a kenyér-kérdés. Szerencsére a nagymamám tud és szeret sütni, a legnagyobb örömmel az ő kenyerét eszem. De rohanó világ, sok dolog...Ha boltban kell beszereznem, a Sparba megyek.

Az olívás Paeillas verhetetlen. De sajnos árban is. S ha szűk a büdzsé, megteszi az S-budget!

Józing Antal

Kenyeret utoljára tegnap este vettem. Hazafelé betértem a Sparba és lecsaptam egy leértékelt Erzsébet kenyérre, 179 forintért. Jó vételnek tűnt, attól függetlenül, hogy fogalmam nincs, mennyibe kerül egy kiló kenyér.

Az akció esetemben egyszerre általános és egyedi.

Általános, mert kenyérbeszerzésem 80 százalékát a Sparban tudom le, egyrészt mert útba esik jövet-menet, másrészt mert semmi gondom ezzel a bolttal.

Általános abban az értelemben is, hogy nem sokat szoktam cifrázni a dolgot, felmarkolok egy szemrevaló veknit a polcról, általában a kommersz (fehér, félbarna, ilyesmi) fajtából, és a dolog le van tudva.

Néha elcsábulok az illatfelhőben, hosszan nézegetem a kínálatot, mérlegelek, majd kíváncsisággal telített élvezettel választok valami szép vagy jól csengő nevű terméket, melyet otthon aztán „szuperkenyér” fedőnéven emlegetek.

A Spar-látogatásom annyiban viszont egyedi, hogy sokkal gyakrabban is művelhetném, mondjuk nem kéthetente, hanem kétnaponta, ezzel nemcsak eme bejegyzés lenne mozgalmasabb, de jobban részt vennék a családi munkamegosztásban is.

A kenyérvásárlás póthelyszíne a Kőszegi utca nemrég nyílott szakboltja, ha jól emlékszem a Göcsej Pékség a neve. Ez is útba esik, és eddig mindig volt az, amiért mentem.  Például kenyér. Fura, de nem minden pékségben van ez így, emlékszem, egy szombaton vagy négy pékséget lejártam, hogy ne kapjak semmit, és a végén el kellett ballagnom a Sparba.

Kánya Dóra

Kánya DóraRikán fanyalodok kenyérre, rendes fehérre nagyjából havonta egyszer.

Jöhetnek viszont a barna, a magvas, de leginkább a teljes kiőrlésű cipó-szerű pénztárcalohasztó finomságok. Általában ezek valamivel, leginkább spenóttal, vagy zöldséggel vannak töltve.

Mostanában a medvehagymás a sláger. Volt idő, mikor az internetről rendeltem speciális olasz lisztet, abból sütöttem kenyeret magamnak. Bár ez szokásom idővel a bankszámlámmal összeférhetetlenségbe keveredett.

Szerencsére mára már szinte minden pékségben vagy hipermarketben óriási a választék. Konkrét kedvenc hely nincsen, egész nap, ha nem a számítógép előtt írok, akkor a város különböző pontjain kajtatok a téma után.

A helyszínhez közel eső első pékségbe megyek ahol valami bio- és irdatlan drága pékárút vásárolok.

El kell hitetnem magammal, első az egészség és a lapos has. Nem mindig sikerül.

Kleinhappel Miklós

Kleinhappel MiklósSzombathelyen – de gyanítom, az egész országban – kenyeret vásárolni olyan, mint a diszkóban csajozni: a mennyiséggel nincs gond, ám a minőség hagy kívánnivalót maga után.

És ne mondjátok el senkinek, de tapasztalataim szerint a szinte minden utcasarkon megtalálható pékségek valójában „diszkók”, hiába van egyik-másik álcázva.

Kérdés persze, hogy a célközönségnek szüksége van-e a tartalmasabb szórakozásra, illetve egyáltalán meg tudja-e fizetni?

Ha magamból indulok ki, akkor a mérleg az, hogy a favorit a toronyi kenyér lenne, ha nem kérnének el kilójáért 600 forintot. Úgyhogy ez kiesik, mert mindennek van határa. Ráadásul a toronyi sokkal több helyen nem kapható, mint ahány helyen igen.

A másik, és egyben utolsó lehetőség a szombathelyi Ferrosüt félbarna vagy rozslánggal készült kenyere. Előbbi pár forinttal olcsóbb, de mindkét kenyér 300 forint körüli áron beszerezhető, s nem kell értük nap mint nap elzarándokolni a város másik végébe, mert az egykori Smatch-, ma Coop-boltokban épp úgy ott vannak a polcokon, mint a Sparban. 

A Ferrosüt kiflijei és zsemléi is rendben vannak ár–érték arány szempontjából. Nyomokban ezek is békebeli péksütemény-élményt tartalmaznak.

A követelmények egyébként nem túl nagyok: a termékeket ne csak a sütéstől számított fél napon belül fogyaszthassam el jóízűen, hanem akár másnap is. Tényleg könnyen lekenyerezhető vagyok.

Városon a leghosszadalmasabb és -időigényesebb alternatíva a sütés, amire a családban mindig akad vállalkozó, előfordult, hogy én is etettem a kovászt vagy dagasztottam a kenyeret, viszont cserébe (ahogy mondani szokták) tudom, hogy mit eszem. Viszont remek hétvégi program tud lenni.       

Rózsa Melinda

Rózsa MelindaAz alapkoncepció nem is a holra, hanem a milyenre vonatkozik. Semmiképp se legyen fehér kenyér, fölösleges adalékanyagokat és tartósítószert ne tartalmazzon, készüljön teljes kiőrlésű lisztből, és legyen kilós, mert utálok naponta a boltba futkozni.

Mondom, ez az alapkoncepció. Aztán az ember arra eszmél, hogy két városban és három helyen dolgozik, meg begyűjt magának egy istenes devizahitelt, és máris este tízkor bumlizik a tecsóba akciós bármiért.

A küzdelmet persze nem adtam fel, egy héten legalább egyszer igenis tartom magam kenyérszerzési elveimhez. A kérdéshez visszatérve: érdekes módon nem is annyira a pékségek jönnek számításba (a legtöbbje, főleg vidéken, még mindig a fehér veknikre van ráállva), inkább néhány élelmiszerbolt-hálózat, ahol forgalmaznak az elképzeléseimnek megfelelő terméket. És délelőtt kell menni, délutánra csak hűlt helye van.

Várnai Zsuzsa

Várnai ZsuzsaA családban ahányan vagyunk, annyi az ízlés, és ezt egy kenyérbe nem lehet összegyúrni. Mi nem is a kenyeret részesítjük előnyben, hanem inkább a bagetteket vagy a zsemléket. Nem találtam meg még azt a pékséget vagy boltot, ami útba is esik (nem kell kilométereket autózni érte) és minden tekintetben megfelelne az igényeinknek.

Ha gyorsan le szeretném tudni a vásárlást, az utamba eső Thököly úti pékségbe térek be. A család szereti az ott készült, sós bevonattal készült termékeket, de számomra kicsit „mű” ízűek és felfújt állagúak ezek a péksütemények.

Ha igazán finomat akarok akkor a Spar áruházban vásárolok.

Ott találok fehéret és ropogósat a páromnak, mostanában favorit a Katalán bagett, barnát, magosat és szintén ropogós héjút lányomnak, és magamnak ilyen például a Rusztikus bagett hajdinával vagy a Toszkán bagett.

Hétvégén, ha négy főre gyarapodik a család, akkor előfordul a hagyományos kilós fehér kenyér is, vagy a tanműhelyes fehér hosszúkás zsemle.

Ez utóbbit a zanati kis boltban szoktam beszerezni.

 

 

.