Azért egy háború nagyon ócska dolog. Ezt gondolom, ahogy egyre beljebb haladunk a sziklakórház folyosóin. Mert itt minden olyan ma is, mintha kint még tartana az ostrom, és nem volna más menedék, csak a szűk folyosók, a nyomasztó föld alatti termek. Hivatalosan is múzeum lett Budapest egyik legbizarrabb létesítménye.
A budai vár alatt rejtőző, korábban LOSK 0101/1 rejtjelszámú szigorúan titkos kórházból és atombunkerből kialakított (mondjuk így) turistalátványosságot a hetekben nyilvánították hivatalosan is múzeummá, igaz, az elmúlt pár évben már látogatható volt.
A Sziklakórház a budai várhegyben található. Itt kanyarog egy tíz kilométeres barlang- és pincerendszer, amely hosszú évszázadok alatt nyerte el mai formáját, számtalan esetben szolgált az itt élők számára menedékhelyük a hegy gyomra már korábban is.
A járatrendszer egy szakaszából alakították ki a létesítményt – a költségtakarékosságot is szem előtt tartva –, úgy, hogy amit csak lehetett, a barlang természetes adottságaihoz igazítottak: ahol barlangterem volt, ott lett kórterem, ahol járat, azt meg meghagyták folyosónak. Az építkezést 1939-ben kezdték, majd 1944 februárban nyílt meg a Székesfőváros Sebészeti Szükségkórháza, mint általános sürgősségi ellátóhely. Így egyaránt fogadtak a légitámadásokban megsérült polgári és katonai személyeket.
Budapest ostroma alatt ez a hely volt az utolsó működő kórház. Ennek megfelelően befogadóképességének többszöröse volt azon sebesültek száma, akiket igyekeztek itt ellátni. Még ma is nyomasztó az egész, a hideg futkos a hátamon, hogy milyen lehetett akkor...
A Sziklakórházat 1945 júniusában zárták be. Ezt követően, az ötvenes évek elejéig jugoszláv exportra gyártottak itt tífusz elleni védőoltást, majd a létesítményt titkosították. (Ezt csak 2002-ben oldották fel.) Noha akkor nem volt épp felkészítve a kórházi működésre, 56-ban már a forradalom harmadik napján újra megnyitották, és ellátták a sebesülteket, sőt, még gyerekek is születtek itt.
Klausztrofóbiásoknak nagyon nem ajánljuk a múzeum meglátogatását. Hiába a tökéletesen működő szellőzőrendszer, mégis érezhetően fullasztó a légkör. Az élethűbb hatás érdekében temérdek viaszfigurával illusztrálják, milyen élet folyhatott itt. Orvosok, ápolók, gyógyulófélben lévő, bekötözött sebesültek és haldoklók között nézelődünk, a polcokon az eredeti gyógyszeres dobozok, orvosi eszközök, elsősegélyládák és hasonlók. Nem kell nagy képzelőerő ahhoz sem, hogy jajkiáltásokat halljunk.
Az ötvenes évek végén alakították át úgy az objektumot, hogy vegyi vagy atomtámadás esetén is használható legyen, és felszerelték saját áramtermelő rendszerrel is. 1962-től a János kórház kezelésében volt a sziklakórház, egyben a polgári védelem raktáraként is funkcionált, egészen 2007-ig.
Külön traktusban láthatjuk a hidegháborús polgári védelmi eszközöket, gázálarcokat, egy esetleges atomcsapás túlélését célzó felszereléseket. Ez se egy szívderítő látvány. Az idősebbek némi nosztalgiával is szemlélik a maszkokat, gyakorlatoztak maguk is ilyenben, a fiatalabbaknak ez már csak díszlet. Szerencsére.
Hat évvel ezelőttig a Mohácsi házaspár lakott az előtérben kialakított szolgálati lakásban, szigorú titoktartási kötelezettség mellett ők látták el a gondnoki teendőket, naponta szellőztettek, hetente újraágyaztak. Utána pár évig az időszakos karbantartást már a kórházi szakemberek végezték. A Krétakör Színház is használta előadásra a helyet, itt mutatták be Térey János darabját, A Nibelung-lakóparkot, amit Mundruczó Kornél rendezett (a megfilmesítésnek azonban már a legalább ennyire kísérteties Lipótmező adott otthont).
A Sziklakórházat a nagyközönség előtt először 2006-ban, a Kulturális Örökség Napján nyitották meg. Ma magánvállalkozásban, folyamatosan üzemel.
A kijáratnál az elmaradhatatlan szuvenírshop. Akinek a családból senki nem mentett haza legalább kanálgépet a néphadseregtől, az itt elég durva áron, de beszerezhet efféléket.
www.sziklakorhaz.hu
(Fotók: itthon.hu)