Az én városom

2015.05.06. 16:27

"Opálos színei vannak az én Szombathelyemnek, mintha egy műbőrtokos, szovjet Smena-8M fényképezőgéppel készült volna a kékje."

Opálos színei vannak az én Szombathelyemnek, mintha egy műbőrtokos, szovjet Smena-8M fényképezőgéppel készült volna a kékje. Az utcáin még jár a gumikerekes lovasszekér, hátul csimpaszkodunk fel rá, hogy a bakon ne lássák a potyautasokat. Maszatos a délután, a kórházzal szemben, a nyári tábor medencéje mellett, a forró betonon hasalunk, hogy hozzászáradjunk a zöld indiáncsatákhoz. Nyolcvanat írunk, vagy hetvenhetet.

Ervinnek egész kis műanyaghadserege van, tele fekete katonákkal a panelszoba, cowboyos rágópapírokkal verjük a blattot, a mi kágéesténkben Gojko Mitic-fotó a nyerő, de becserélhető két ABBA, vagy három fixifoxis képre. Ha fehérre fagy a strand, korizunk, néha beszakad alattunk a jég, de csak röhögünk rajta, teát iszunk, ami olyan édes, mint a méz.

Körbeálljuk a Nagyi apjának sírját, ott van a város összes mentőautója, az orvos emlékére egyszerre kapcsolják be a szirénákat, szaggat, ráz, fáj a vijjogás. (Azóta a Nagyi is elment, végigkísért az összes iskolán, aztán kocsmát nyitott, a Végállomás kultikus hely lett, de a hegymászás elvette tőle azt, ami még hátra lehetett volna.)

A Sportház előtt áll a Lenin-szobor, Limahl szól a rádióból, a gráci tévében Tom és Jerry-t meg Drakula filmeket nézünk, közben észre sem vesszük és elveszik a vörös nyakkendő, meg a barna gubacs a nyakunkból.

Úttörőavatás Szombathelyen 1980-ban (Fotó: Czika László)

Úttörőavatás Szombathelyen 1980-ban (Fotó: Czika László)


Már nagyok vagyunk, fogjuk egymás kezét, diákkígyó vonul át a városon, dobáljuk a Nagy Lajos ablakát, háború van, az ottaniak meg flanelkék köpenyben mutatnak ránk, a kanizsaisokra szamárfület. Holdosi József író diákszínpadára járunk, Tariménes utazásait adjuk elő, versenyen a másodikak vagyunk, mégis a legjobbak a régióban, utána büszkén hajtjuk fel az első nyugati sört a Ferences-templomnál, ahol egy bádogkerítés állítja meg a Thököly utcát.

A Savaria Moziban vagyok 18, születésnapomra a Megáll az Idő című film az ajándék, apám haverja az igazgató, kábé tízen ülhetünk a kisteremben, nem tudjuk, mi van Pesten, fater szerint az ellenzék készülődik, hamarosan pártok jönnek, pedig messze vagyunk még ’89-től, mégis érezzük, hogy közel a rock and roll!

Május 1-i koncert Szombathelyen a Tóvendéglő előtt

Május 1-i koncert Szombathelyen a Tóvendéglő előtt, 1980 (Fotó: Czika László)


A Mészáros fagyizó környékén, az egyik házban a Vágtázó Halottkémek zenésze bujkál a rendőrök elől, próbálnánk ott, mert már zenekarunk van, ő csak ül a karosszékben, nem kérdi, kik vagyunk, valamit szív: „ne gyertek, figyelik a házat!”.

A Thököly utca elején találunk próbahelyet (ma parkoló van a helyén), a dohos pincébe jár mindenki: Zsola a vashordókon dobol, valaki recsegteti a gitárt, mert azt mindig recsegteti valaki. A chemotoxos fiúk a Zsiray utcai klubban éneklik, hogy holnap felrobbantják a Margit hidat, aztán kerítenek egy cigányzenészt, hegedűje passzol a punkhoz, és majdnem kicsapják őket a gimiből.

Szilárdék fahidat építenek a Perintre, nem kell kerülni, a fősulis kollégisták így könnyebben elérik a kocsmát. És jön az Év zenekar, az Anima Sound System, „sabadabada”- szól a magnóról a halandzsa, én írom rá a ’68 című szám szövegét.

Pehi László és csapata a Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola stúdiójában, 1993 (Fotó: Czika László)


Az SZTK-val szemben, az Akváriumban Báróék zenélnek, köpködik ránk a bluest, izzad a kirakatüveg, én ott újságolom el a fiúknak, hogy van egy szerkesztőség az Óperint utcában, ott szerkesztik a Tér-Kép című lapot, és Halmágyi meg a Fodor Sanyi bíbelődnek a kéziratommal.

Még ma is megvan az első írás, sárgult a mappája, kék tollal firkált rá valaki, mellette néhány ismeretlen negatív. Talán egy másik Szombathely lesz rajta. Élénk színű, nem ennyire opálos.

Lányom fotós, lesz, aki előhívja.

Pungor András

Névjegy

Pungor AndrásPungor András 1967-ben született Celldömölkön. A szombathelyi Bolyai János Gyakorló Általános Iskolában, a Kanizsai Dorottya Gimnáziumban tanult, majd a Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskolán végzett magyar-népművelés szakon. Dolgozott tanárként, tévés szerkesztőként, újságíróként, most a 168 óra riportere. Versei a Hitelben és a Dörmögő Dömötörben jelentek meg. Hogyismondják? című kötetének gyerekverseiből kórusmű készült, amit a Debreceni Nemzetközi Kórusfesztiválon mutattak be. Felnőtteknek szóló drámája - Hollósi Frigyes játszotta a főszerepet és Makranczi Zalán rendezte - felolvasószínház keretében szerepelt a POSZT-on. Tavaly jelent meg a Pagonynál Kárókaresz és Angyalandi című meseregénye.

(A írás eredetileg az Alon Café 2015. februári számában jelent meg.)

.