Bűnös vagy áldozat? - egy részeges szombathelyi ács története

2015.05.07. 21:58

1817-ben lángokba borult a város.

198 évvel ezelőtt Szombathelyen szörnyű tűzvész pusztított. A város polgárai szándékos gyújtogatásra gyanakodtak, ezért keresni kezdték a tűz okozóját. Több embert is megvádoltak, ám végül a gyanú Stepanek Józsefre terelődött, aki úgy tűnik, származását, anyagi helyzetét, életmódját tekintve megfelelt azoknak a szempontoknak és feltételeknek, ahogy a szociálpszichológia ma a bűnbakot jellemzi.

1817. április 27-én nem sokkal este kilenc óra előtt a Kőszegi utcában, Csavar István házában csaptak fel először a lángok. A heves szél következtében gyorsan továbbterjedt a tűz, néhány óra leforgása alatt 137 ház, 60 pajta és jópár gazdasági épület vált a lángok martalékává. A tűzben több ember életét vesztette.

Szombathely térképe 1806-1869

Fotó: www.mapire.eu

A város vezetői Vas vármegye közgyűlésének támogatásával megtették a szükséges adminisztratív, humanitárius és gazdasági intézkedéseket a minél hatékonyabb kárenyhítés, a tűz következményének mielőbbi felszámolása érdekében.

Gyorsan elterjedt a lakosság körében az a vélekedés, hogy szándékos gyújtogatás történt. Az emberek keresni kezdték a tűz okozóját.

A tűzvészt követő második napon egy körmendi kocsist fogtak el, de miután nem merült fel lényegében gyanús körülmény, így elengedték. Amint elterjedt a híre, hogy valószínűleg nem a kocsis gyújtotta fel Csavar István házát, a város lakossága újult erővel kereste a tettest. Hamar a közbeszéd tárgya lett, hogy Szombathely egyik polgára, a részeges Stepanek József ács volt a gyújtogató.

Stepanek 1780 táján született Csehországban. 1812- ben szombathelyi polgárjogot szerzett és még ebben az évben házat épített itt. Neki és feleségének azonban hamarosan anyagi nehézségei támadtak és eladósodtak. Miután nagy összegű tartozásaikat nem tudták törleszteni, 1813-ban adóssági per indult ellenük, mely következtében házukat el kellett adniuk. Ettől kezdve lakrészt béreltek, amely történetesen a felgyulladt ház mellett volt.

Az ács, miután érezte az ellenszenv és gyanakvás jeleit, jobbnak látta, ha ő maga lép fel kezdeményezőnek. Hat embert kért fel, hogy tegyenek tanúvallomást, amellyel alibit adnak neki. Annak igazolását várta, hogy az április 27-i estét az óperinti kocsmában töltötte egészen a tűz kitöréséig. Stepanek emellett levelet írt a város tanácsához, amelyben visszautasította a súlyos vádakat és becsületének védelmében azt kérte, hogy az őt rágalmazó személyeket idézzék be, majd vonják felelősségre.

A kérelmet a július 19-re összehívott ülés tárgyalta. Több mint feltűnő az időzítés és a gyorsaság, amivel az ügyben eljártak, ugyanis ez a nap szombatra esett, normális esetben ekkor a mezőváros magisztrátusa sohasem tartott tanácskozást. A különös időpontnak vélhetően a városban eluralkodott közhangulat és a megnövekedett feszültség volt az oka. Hamarosan letartóztatták Stepanek Józsefet. Egy nappal ezután megkezdődtek kihallgatások, melyek során 24 tanú vallomását rögzítették.

Szombathely aljegyzője hallgatta ki az ácsot, aki részletesen elmondta, hogy mit tett és merre járt a tűzeset napján. Vallomása szerint a Kőszegi utcából indult útnak. Napközben a Vámház kocsmában borozgatott. Három és négy óra között már a Szarvas fogadó ajtaján lépett be, amelynek a felső szintjén lévő kávéházban sörözött néhány társával. Ezután a vendéglő hátsó kijáratán távozva a Perint-hídon át az óperinti kocsmába mentek. Állítása szerint itt borozgatott és beszélgetett több ismerősével, mígnem azok közül két – a kocsmát korábban elhagyó – férfi hamarosan visszatért és közölték a jelenlévőkkel, hogy tűz van Szombathelyen, majd ő futva visszatért a városba. 

Bűnös vagy áldozat? - egy részeges szombathelyi ács történeteTilcsik György a Magyar Nemzeti Levéltár Vas Megyei Levéltárának igazgatója

A kihallgató ezt követően egy tanú vallomására alapozva arról faggatta Stepaneket, hogy közvetlenül az Óperintből történt távozása után, járt-e a Szarvas fogadóban. Az ács kijelentette, hogy csak délután járt ott, onnan ment az Óperintbe és a tűz kitörése után jelent meg ismét a Szarvasban. Az aljegyző azonban nem tágított, és a szemére vetette, hogy azok, akikkel az ács a tűzvész estéjén az Óperint kocsmában iszogatott, úgy nyilatkoztak, hogy Stepanek már a tűz kitörése előtt eljött onnan, ráadásul egy tanú állítása szerint a Szarvas fogadóban az ács nyolc és negyed kilenc között sörözött, majd fizetés nélkül távozott.

Stepanek kategorikusan visszautasította a vádakat. A jegyző ezt követően arról kérdezte a gyanúsítottat, hogy a tűz tombolásakor miért nem vett részt az oltásban, holott ez városi polgárként, valamint céhtagként kötelessége lett volna, és e helyett miért ivott sört egész éjjel a Szarvasban, illetve a városban járkálva trágár szavakat és nem illő megnyilatkozásokat miért tett. Az ács azt válaszolta, hogy a tűz kitörése után azért ment a fogadóba, mert többen is ott tartózkodtak, a mentési és oltási munkáktól való távolmaradását pedig azzal igyekezett magyarázni, hogy a nagy szél miatt lehetetlen volt a tűz megfékezése. Elismerte, hogy később járkált ugyan a városban, de azt tagadta, hogy trágár szavakat mondott.

Nemsokára megkezdődött a büntetőper tárgyalása, amely kapcsán több olyan kérdéskör volt, amely mentén a vád igyekezett fogást találni Stepaneken. Az egyik az Óperint kocsmából való távozásának időpontja. Ez azért volt lényeges, mert a távozás időpontja alapján kizárható lett volna, hogy a kocsmából a tűz keletkezéséig elér Csavar István házáig. Azt is a szemére vetették, hogy öt személyt hamis tanúvallomásra akart rávenni az óperinti kocsmában történt tartózkodásával kapcsolatosan. A vád feltételezése egyébként az volt, hogy az ács negyedórával a tűz kitörése előtt a Szarvas fogadóban iszogatott, így volt ideje a Kőszegi utca végéig elérni és a Csavar-féle házat felgyújtani. Továbbá az is ellene szólt, hogy nem vett részt a tűz oltásában. A vádak között helyet kapott az az elmélet is, miszerint azért gyújtogatott, hogy így munkához, majd bevételhez jusson. Továbbá a felperesek kérelmezték, hogy a vádlott térítse meg az okozott károkat, majd pedig, törvény szerint, elevenen égetessék meg. A védelem azonban emlékeztette arra a bírákat, hogy az ácsot azt követően tartóztatták le, miután sérelmei miatt korábban a tanácshoz fordult.

Az ítélethirdetésre 1817. augusztus 11-én került sort.  A felperes állításait az ügyészség légből kapottnak minősítette, mivel az nem tudta bizonyítani, hogy a tűz fellobbanásakor az ács Csavar István háza közelében tartózkodott. A gyanúsított ellen megfogalmazott vád nem bizonyosodott be, így felmentették, ám mivel Stepanek nem tudta egyértelműen igazolni ártatlanságát, kitoloncolták a városból.

Bejegyzés Stepanek József haláláról a szombathelyi római katolikus anyakönyvben

Stepanek József nevét a nemrégiben megtalálták egy 1824-es szombathelyi adólajstromban, tehát nyilvánvalóan nem tért vissza csehországi szülőhelyére. Egy római katolikus anyakönyvi másodpéldányra is rábukkantak, mely szerint az ács 1831. november 11 -én hunyt el Szent Mártonban. Nem tudjuk, hogy milyen anyagi körülmények között élt, milyen munkát talált, továbbá nem ismerjük halálának okát sem, de úgy tűnik, valamiért mégis nagyon ragaszkodott Szombathelyhez. Ahhoz a városhoz, amelynek felgyújtásával megvádolták.

A cikk Tilcsik György, a Magyar Nemzeti Levéltár Vas Megyei Levéltára igazgatójának  Bűnös vagy áldozat? - Stepanek József ács Szombathely Város Büntetőtörvényszéke előtt című előadása nyomán készült. 

.