Az eseményen megjelent Jávor Benedek, az LMP parlamenti frakciójának vezetője is, aki szerint meg Magyarország jövője nem a dél-amerikai modellben van. Kommentálunk.
Az eseményen megjelent Jávor Benedek, az LMP parlamenti frakciójának vezetője is, aki szerint meg Magyarország jövője nem a dél-amerikai modellben van. Kommentálunk.
Az LPM akár jó előjelnek is veheti, hogy az időjárás melléjük állt, merthogy a szabadtéri rendezvények esetén a természeti elemek szeszélyei jobban eldöntik az események sikerét, mint maga annak tartalma.
Mindenesetre a párt szerda koradélutáni Fő téri kitelepülésére a ragyogó napsütés és az emelkedő hőmérséklet volt a jellemző.
Talán ezért, talán másért, de az arra járó emberek megálltak megnézni, hogy mi is zajlik, és nem egy közülük azon nyomban alá is írta a népszavazási kedvezményezést.
Hogy miről is van szó, azt Jávor Benedek, az LMP parlamenti frakciójának vezetője magyarázta el a sajtó képviselőinek.
A népszavazási kezdeményezésről a párt szombati kongresszusa döntött. Ezek szerint az akció során négy kérdésben kérik az állampolgárok támogatását. 200 ezer aláírást kell gyűjteniük nem egész egy hónap alatt, hogy a nép is véleményt mondhasson róluk.
A kérdések a munkavállalói jogokat és a tankötelezettséget érintik.
A népszavazás a négy konkrét kérdés mellett arról is szól, hogy Magyarország milyen jövőt választ magának – mondta a politikus, aki szerint a kormány elmúlt másfél éves tevékenysége az egykulcsos adóval, a munkavállalói jogok megnyirbálásával, a szociális ellátórendszer szétverésével, a felsőoktatáshoz való hozzáférés szűkítésével és a tankötelezettség leszállításával egy dél-amerikai modellt vetít az ország elé.
Ennek lényege, hogy a kiszolgáltatott, olcsó munkaerő megpróbál árban alákínálni más országoknak.
Az LMP szerint Magyarország jövője nem ebben az irányban van, hanem a magasan képzett, a tudásiparban elhelyezkedő munkaerőben, az összetartó, szolidáris társadalomban. Ez az úgynevezett skandináv modell, melynek segítségével Finnország az egyik vezető ipari országgá vált, de ezt az utat járta be Szlovénia vagy Ausztria is.
A párt az alábbi kérdésekben kezdeményezi a népszavazást:
- A munkájukat elvesztett emberek 9 hónapig kaphassanak álláskeresési támogatást.
- Az emberek hadd vegyék ki a szabadságukat akkor, amikor ők akarják!
- Ne lehessen 3 hónapnál tovább próbaidőn tartani a munkavállalókat.
- Állítsák vissza a 18 éves korig tartó tankötelezettséget.
Az első napon, azaz kedden 10 ezer aláírást gyűjtött a párt, az erre a célra létrehozott Facebok-oldalt eddig 35 ezer ember like-olta – hangzott el.
Horváth Zoltán megyei kampányfelelős, a párt városi képviselője arról számolt be, hogy a párt hétköznap délutánként települ majd ki a Fő térre, a hétvégén a piacnál jelennek meg. Ezek kívül terveznek sárvári, körmendi és egyéb Vas megyei gyűjtést is, sőt a megyébe látogató Schmitt Pált is megkérik, hogy írja alá az ívet.
Az ALON arra a kérdésre, hogy miből fedezné az „igen” válaszokhoz szükséges plusz kiadásokat a párt, Jávor Benedek azt válaszolta, hogy a sikeres népszavazás költségei 2013-ben jelentkeznének. Erre az esetre a pártnak konkrét módosító csomagja van. Évente kb. 30-60 milliárd forintos plusz költségvetési kiadással lehet számolni, ennek fedezetét meg lehet találni. Ilyen például a terrorelhárító központ túlfinanszírozása, a labdarúgó stadionok építése vagy az indokolatlanul magas kormányzati kommunikációs költségek. Ráadásul ezek olyan intézkedések lennének, melyek hosszú távon megtérülnek a társadalomnak.
ALON-kommentár
Politikai szempontból tulajdonképpen teljesen érthető az LMP akciója. Valamit lépniük kellett. A 2010-es választásokon a pártnak meglepetésre sikerült átugrania a parlamenti küszöböt, ám a kezdeti lendület meglehetősen hamar kifulladt, és a társaság láthatón képtelen a továbblépésre. Hiába szól mellettük az elfáradt bal és jobboldal közötti politikai vákuum, az LMP nem képes belakni a „senki földjét”. Ennek egyrészt oka az arctalanság – tegye fel a kezét, aki fel tud felsorolni öt LMP-s politikust? -, másrészt az ebből következő elmaszatolt politikai hitvallás, amely párhuzamosan, ugyanakkor mérsékelt lelkesedéssel és meggyőződéssel akar szocialistaellenes, zöld és liberális lenni, és akkor még ott lebeg körülöttük – valóban vagy csak ellenfelek által odavetítve - a rossz emlékű SZDSZ szelleme. Mindezt most megfejelik egy baloldali populista, leginkább a szakszervezeti vonalakat idéző népszavazási kezdeményezéssel, mely ismét egy új irányvonalát mutatja a pártnak. Ugyanakkor ha az LMP-nek sikerül kiverekedni egy népszavazást, az sokat és nagyon jókor segítene a pártnak elmozdulnia a holtpontról. De ha elbukják, még akkor sem biztos, hogy nem nyernek vele. Az LMP ugyanis most abban a helyzetben van, mint minden kis párt a világon. Mindegy, hogy mit, de ha beszélnek róla, az már nyeremény. (J. A.)