Szombathelyi közgyűlés, 2011. március, délelőtt: tavaszi összevont történelemóra

 

Ahhoz képest, hogy a szervezeti és működési szabályzat szerint a napirendről nem lehet vitát nyitni, több mint fél óráig vitáztak róla.

A legfontosabbak:

 

Czeglédy Csaba szocialista frakcióvezető a városi cégek körüli mendemondák kapcsán javasolta egy, a „mindannyian által tudott visszásságok” felderítésére szolgáló szabályozás megalkotását, hogy a képviselők nagyobb rálátást kapjanak az önkormányzat cégeinek, intézményeinek működésére.

 

„Oké, de ehhez előterjesztés kellene” – mondta erre Puskás Tivadar polgármester, aztán a testület ügy döntött, nem most, majd áprilisban beszélik meg a kérdést.

 

Horváth Attila (MSZP) egy vizsgálóbizottság felállítását is javasolta, amely a Fő tér 10. szám alatti Art Cafénak – Molnár Miklóshoz alpolgármesterhez köthető vállalkozás - néz utána, mivel az - a képviselő gyanúja szerint – nem jogszerűen működik, lejárt a szerződése.

 

Molnár Miklós később elmondta, nem tulajdonosa az Art Café-t működtető cégnek, melynek szerződését többször is vizsgálta az önkormányzat az elmúlt években, és mindent rendben találtak. Prugberger Emil (Pro Savaria) szerint Molnár nem szorul védelemre, szerinte örüljünk neki, hogy a három év üresen állás után annak idején benépesült a helyszín.

 

Marton Zsolt alpolgármester javaslata alapján a kávézó kérdését majd megvizsgálja a gazdasági bizottság.

 

Gyebrovszi János (MSZP) azt szerette volna átbeszéltetni a közgyűléssel, hogy a szombathelyi városi cégek 40 százalékánál az ott dolgozók kevesebbet keresnek, mint tavaly. (Lásd lapunk írását.) Egy darabig vitatkoztak, aztán nem vették napirendre a kérdést.

 

 

Balassa Péter (Jobbik) a napirend előtt a legfontosabbnak azt tartotta felvetni, hogy Szombathely nevét jó lenne kiírni rovásírással a város határában. Hogy a javaslat hogyan illeszkedik a magyar szabályrendszerbe és a közgyűlés napirendjébe, az kicsit homályosra - Marton Zsolt szavaival: ad hocra - sikeredett.

 

Puskás Tivadar annyit azért elmondott, reméli nemsokára lesz rovásírás a város szélén.

 

 

Mindeközben a teremben Lakos Dezső egyszer-kétszer elővezette szokásos performance-ét.

 

A polgármester üdvözölte a teremben megjelenő Ipkovich György országgyűlési képviselőt (MSZP), és azt, hogy az egészségügyi okok miatt hosszú időn át távollevő Kővári Attila (MSZP) ismét csatlakozott a testülethez.

 

Kővári néhány mondattal beszámolt arról, min és hogyan ment keresztül. A beszéd – és az azt követő polgármesteri jókívánságok - a politikai és humánum kontrasztját és sajátos összefonódást egyaránt tükrözték.

 

 

Czeglédy Csaba beszámolt az újabb egyeztetésekről, melynek lényege, hogy Szombathely iskoláinak újragombolása ügyében továbbra is napirenden vannak a szakértői anyagban található javaslatok.

 

A szocialista frakcióvezető a városi rendszeren kívüli intézményi tényezőkre hívta fel a figyelmet, mondván, a döntéseknél nem lehet nem figyelembe venni azokat. A Bolyai iskola például bővíteni szeretné a kínálatát, az evangélikus általános iskola a városi intézmények elől vesz el diákokat, és azt is megkérdőjelezte, hogy Szombathelynek szüksége van-e egyáltalán egyházi gimnáziumra.

 

„Munkaanyagról van szó” – használta a varázsszót továbbra is Puskás Tivadar, Sági József (Fidesz) pedig felidézte a négy évvel ezelőtti iskolabezárásokat, melyek mindenféle külső határanyag nélkül történtek, Czeglédy Csaba mondatai pedig a kommunista politikus, Révay József munkásságára emlékeztették, aki a háború után hozzányúlt az egyházi oktatáshoz.

 

A szakmainak induló vita aztán persze személyeskedésbe torkollott, Czeglédy Csaba szerint Sági József gyávaságból kimenekült az előző napi oktatási bizottsági ülésről, Sági viszont válaszában Zuschag János nevét emlegette.

 

Gyebrovszki ezek után közölte, hogy a következő hozzászólásával emelni fogja a közgyűlés színvonalát. A bejelentés élénk jókedvet váltott ki a jobboldalon.

 

Szakály Gábor (Fidesz) megvédte az egyházi oktatást, mondván az egyházak az elmúlt évszázadokban többet tettek le az asztalra, mint a szocialisták, Molnár Miklós pedig hosszan beszélt az oktatás és a szombathelyi multicégek bimbózó szorosabb kapcsolatáról. (Erről korábban már írtunk, és később is megtesszük, ha alakulnak a dolgok.)

 

 

Az jó a szombathelyi lakosoknak, hogy központilag befagyasztották a távfűtés árát, de annyira nem jó a költségvetésnek – mondták a baloldali képviselők, felhívva arra a számításra a figyelmet, mely szerint az ebből adódó többletköltségek – valakinek ki kell fizetnie az emelkedő gáz árát - körülbelül 200 millió forintot jelentenek a városnak.

 

„Gondolkodunk és számolunk” – válaszolta a polgármester.

 

Molnár Miklós alpolgármester valamivel konkrétabb volt. Szerinte újra kell gondolni a Távhő üzleti tervét, egyben arra hívta fel a figyelmet, hogy az elmúlt hónapban jelentősen megnőttek a cég kintlévőségei is. Szerinte a májusi közgyűlésen születnek majd meg a kérdésre a válaszok és a szükséges módosítások.

 

 

Gyebrovszi János arra emlékeztetett, hogy a város közbeszerzését nem túl sikeresen bonyolítja egy külsős cég.

 

Két évvel ezelőtt 30, tavaly 20, idén már „csak” 12 millió forintot fizet nekik a város, a jövőben, például ősszel, el lehet dönteni, hogyan tovább. Lehet, hogy saját kézbe veszi ezt a kérdést az önkormányzat – mondta Molnár Miklós.

 

Gyebrovszi nem volt maradéktalanul elégedett a válasszal, mondván, jóval kevesebb a közbeszerzés, mint a korábbi években, és az érintett cég a Szovánál is bedolgozik, közbeszerzésenként közel 600 ezer forintos áron.

 

Balassa Péter emlékeztetett: az adott cég szerződése épp ma jár le, a városháza már akár holnaptól a saját kézébe vehetné a közbeszerzést.

 

Molnár ezek után elmesélte az Iseum közbeszerzési anomáliáit, aminek kapcsán sokaknak sok minden eszébe jutott.

 

 

Mi történt reptér ügyében az elmúlt egy hónap alatt? – kérdezte Németh Kálmán a (SZTKE) majd később Prugberger Emil (Pro Savaria) a polgármestert .

 

A válaszból nagyon nem lettünk okosabbak.

 

Puskás Tivadar közölte: a tervezett Vát-Porpác reptér nemzetközi létesítmény, így nem települési, hanem kormányzati hatáskör. Pártállástól függetlenül minden helyi parlamenti képviselő igyekszik pozitív irányba terelni a döntést, ennél többet nem lehet tenni – mondta.

 

Marton Zsolt alpolgármester (Fidesz) arról számolt be, hogy szeretnék felülvizsgálni a köztéri szobrokat. Ő például javasolja, hogy mozdítsák el a helyéről Ságvári Endre szobrát. Marton figyelmébe ajánlotta az alkotást Czeglédy Csabának, hogy ha gondolja, azt el lehet helyzeni a Derkovits-városrészen.

 

Ezek után hosszas polémia bontakozott ki a szoborról és a történelemről, ami nem csoda, a magyar politikusok valamiért imádják a szimbolikus politizálást.

 

Gyebrovszki János azt mondta, a szobor ügyét ne Marton Zsolt, hanem az ott lakók döntsék el, mire a polgármester azt közölte, a szobor ügyében az alpolgármestert egy ott lakó kereste meg.

 

Ezek után Sági József és Gyebrovszi még egy darabig jól elvoltak egymással Ságvári ügyében.

 

Minderről Balassa Péternek eszébe jutott a reggeli rovásírásos javaslata, Czeglédy Csabának meg az, hogy Sági József egykor történelemtanára volt, aki azt tanította, hogy a történelem bonyolult, többdimenziós dolog.

 

Lendvai Ferenc (Fidesz) szerint ennyi erővel Oszama bin Ladennek is szobrot állíthatnánk, Czeglédy viszont – ügyrendi kérdésként – azt javasolta, hogy el kellene hagyni a közgyűlésen az „alternatív történelemórákat”.

 

De nem hagyták el. Ehelyett kiderült, hogy Horváth Attilának is Sági József volt a történelemtanára.

 

A vita végén Lazáry Viktor alpolgármester így szólt:  „Ságvári Endre egy közönséges bűnöző, gyilkos volt, az égvilágon semmit nem tett sem az országért, sem a városért. A szobornak semmi keresnivalója nincs Szombathely közterületén. Ha az MSZP-t kötődés fűzi Ságvári Endréhez, egy olyan megoldás elfogadható, hogy a szobrot átadjuk nekik, helyezzék el az irodájukban és nézegessék minden nap”.

 

A szobor ügyét majd a városfejlesztési és a kulturális bizottság tárgyalja meg.