A Magyar Tudományos Akadémia szerdán közzétett állásfoglalása értelmében az Engels Frigyes mellett két utca nevét mindenképpen meg kell változtatni.
.jpg)
Az önkényuralmi rendszerekre utaló utcanevekkel kapcsolatos előző– élénk diskurzust kiváltó – cikkünkben írtuk, hogy Szombathelyen nem csupán az Engels Frigyes utca nevét kellett volna december 31-ig megváltoztatnia az önkormányzatnak, hanem több másikét is, melyekre valamilyen oknál fogva nem figyelt fel az ezt kötelezővé tevő törvénymódosítást kezdeményező Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség.
Egyúttal arra kértük olvasóinkat, legyenek résen, és közöljék, ha újabb, a kommunizmushoz köthető utcanévre bukkannak.
Kaptunk is néhányat a cikk alatti kommentzónában, de jó hír, hogy ezek közül több átment az MTA rostáján. Így például a József Attila utca lakói fellélegezhetnek, ugyanis a költő „az 1920-as évek végén szimpatizánsa, majd tagja lett az illegális kommunista pártnak, amellyel 1932 és 1934 között – részben a sztálinizmus hatásának megismerése és az ebből fakadó kiábrándulása miatt – megromlott a viszonya. A kommunista diktatúra számos más művészé mellett igyekezett az ő nevét is kisajátítani, ebben az időszakban neveztek el róla számos közterületet és közintézményt. Személy szerint nem vett részt az önkényuralmi politikai rendszer fenntartásában, hanem a kommunista politikai rendszer használta fel nevét, teljesítményét halála után. Ezért neve közterület elnevezésére használható.”
A Gagarin utca neve is megmaradhat: A „…szovjet katonatiszt (1934–1968), az első ember a világűrben (1961), a szovjet műszaki fejlesztés amerikaiakat megelőző sikerének szimbóluma lett. Emberi, tudományos teljesítménye vitathatatlan, az egész világon elismert. Közvetlen politikai hatalom gyakorlását lehetővé tevő szerepe soha nem volt. Ugyanakkor évtizedeken át a kommunista emberideál mintaképeként állították be, használták a kommunikációban. Személy szerint tehát nem vett részt az önkényuralmi politikai rendszer fenntartásában, hanem a kommunista politikai rendszer használta fel nevét, teljesítményét. Ezért neve közterület elnevezésére használható.”
Ám eddig senkinek nem tűnt fel az Alpári Gyula utca. Névadójáról az akadémia szakemberei kimondták az ítéletet:
„Radikális baloldali szociáldemokrata pártmunkás (1882–1944). A magyarországi ifjú-munkás mozgalom egyik megszervezője. Az MSZDP pártvezetésének radikális bírálója, 1910-ben kizárták a pártból. Az I. világháború alatti a nemzetközi háborúellenes mozgalom egyik jelentős személyisége. 1918 őszén csatlakozott a KMP-hez, a Tanácsköztársaság alatt népbiztos helyettes, Kun Béla közeli munkatársa. A kommün bukása után emigrált, a két háború között a csehszlovák, a német és a francia kommunista mozgalomban tevékenykedett. 1944-ben a Gestapo Párizsban letartóztatta, a sachsenhauseni koncentrációs táborban gyilkolták meg. Neve közterület elnevezésére nem használható…”
A Magyar Tudományos Akadémia persze nem önszorgalomból tesz közzé ilyen anyagokat, hanem azért, mert ha egy település kételkedik abban, hogy egy-egy utcájának neve a kommunizmushoz közvetlenül köthető, akkor a tudomány legkiválóbbjaihoz kell fordulnia a kérdés eldöntése érdekében. A vizsgálat után pedig megszületik az állásfoglalás, az MTA az utcaneveket az itt olvasható módszertant követve használhatónak, használható, de aggályosnak, vagy nem javasoltnak minősíti. Az utóbbi kategóriába sorolt nevek sorsa megpecsételődött, azokat meg kell változtatni, még akkor is, ha esetünkben az Alpári Gyula és az Élmunkás utcával kapcsolatban a szombathelyi önkormányzat nem kért akadémiai iránymutatást, hiszem értelemszerűen ugyanaz az utcanév az ország egyik és másik felében is közvetlenül a kommunizmushoz köthetőnek minősül.
De lássuk, milyen utcanevek is vetődtek fel korábbi írásunkban. Az Élmunkás utcát már említettük. Erről az MTA ezt írja:„A kifejezés a magyar nyelvben az 1948-ban szovjet mintára (удaрник) indított élmunkás-mozgalom propagálásának hatására vált közkeletűvé (az orosz kifejezés is csak az első szovjet ötéves terv (1929–1933) idején terjedt el széles körben ebben az értelemben). A mozgalom 1950-ben átadta helyét a sztahanovista mozgalomnak, addig körülbelül 16200 élmunkásjelvényt osztottak ki elsősorban ipari munkásoknak. A szó közvetlenül az ipari termelés sztálinizálására utal, ezért használata nem javasolt…”
A 106 utcanévről – néhol nyúlfarknyi terjedelemben, máshol hosszasan – állást foglaló anyagban viszont nincs szó a Szabó Imre, a Brigád és a Szabadföld utcáról, de Joskar-Ola (magyarul: vörös csillag) lakótelepről sem – bár utóbbival talán kapcsolatba hozható a nem támogatott Vöröscsillag elnevezés. Ezek a jövőben könnyen az Engels–Alpári–Élmunkás trió sorsára juthatnak.
Több olyan név kapott viszont használható minősítést, melyek Szombathelyen is viselik közterület nevét: például a Béke út és tér (mindkettőre van példa a városban), a Győzelem, a Haladás, a Május 1, a Stromfeld Aurél, az Újvilág, a Szabó Ervin.
Ezek az elnevezések, ha kifejezések, fogalmak, akkoráltalában a kommunista diktatúra idején váltak gyakorivá, azonban használatuk a törvény értelmében nem tiltható meg, mivel ezzel a kifejezés használatát az önkényuralmi rendszerre közvetlenül utalónak tekintenénk, önmagukban nem utalnak közvetlenül önkényuralmi politikai rendszerre, így továbbra is használhatók – olvasható az állásfoglalásban. Nevek esetében jellemzően úgy fejeződnek be az indoklások, hogy az adottszemély nem vett részt a XX. századi önkényuralmi politikai rendszerek megalapozásában, kiépítésében vagy fenntartásában.
A nem használhatónak minősített utcanevek között megtalálhatók a Gorkij, Hámán Kató, Károlyi Mihály, Mező Imre, Néphadsereg, Partizán (bizony, le kell venni azt a táblát a Saághy István utcában), Rajk László, Révai József, Zalka Máté, Zója, valamint az Április 4, a Felszabadítók, Tanács utcanevek.
Használható, de aggályos Schönherz Zoltán, Micsurin és Marx Károly neve.
Az érdeklődők a teljes anyagot itt elolvashatják. Egyelőre itt tartunk.