A kérdés csak az, hogy egy házi koszthoz szokott embernek megfelelő alternatívát jelentenek-e az efféle étkek.
Valamilyen félkész, illetve készételt szinte mindenki tart otthon, mert szükség esetén a világ legegyszerűbb dolgainak egyike elővenni valamit, amiből percek alatt meleg ebéd vagy vacsora készíthető. A gyártók igyekeznek is a vásárlók kedvében járni, tele vannak az üzletek ilyen termékekkel. Mi ezúttal 14-et választottunk ki.
Pincepörkölt
A Szegedi Paprika Zrt. által gyártott Házias Ízek pincepörkölt állaga olyan, mintha egy nem túl gazdag gulyáslevest vásároltunk volna; egy pörkölthöz kevés a 26 százalék pácolt sertés- és marhahús. Ehhez jön nyolc kockányi burgonya. A 600 forint körüli árhoz nem túl nagy mennyiség, s a nem sűrű szaftnak legalább a fele megmarad, mert mártogatást simán kihagyjuk, viszont legalább a felbontás után nem vág fejbe az erőteljes konzervszag. Egészen vállalható az íze, enyhén csípős, az összetevők közé még vörösbor is jutott, és néhány E-akárhányas hozzávalón kívül nincs telerakva olyasmivel, amit otthon nem használnánk.
Marhapörkölt
A Metro saját márkás terméke úgy 200 forinttal olcsóbb, mint a pincepörkölt, ezért cserébe 20–20 százalék marhahúst és marhaszívet kapunk. Ebben is sok a szaft, s jóval hígabb, mint az előzőben lévő, ezért a nagy része a tányérban marad. Itt már jóval határozottabb a konzerv íz.
Mini Kijev
A Sága gyorsfagyasztott félkész terméke a csomagolás szerint minőségi pulykahúsból (53 százalék mellhúsból) készült. Érződik is, hogy ez nem 600 forintos kilónkénti áron adott pipifasírt, de számunkra ezek a formázott hústermékek valahogy mindig ugyanolyan ízűnek tűnnek, mintha mindegyiket ugyanazokból az összetevőkből ugyanúgy készítenék. A hús az olcsóbb fasírtokhoz képest ezúttal nem agyonfűszerezett, hanem számunkra ízetlen, a fokhagymás–petrezselymes–sajtos töltelék viszont jóízű.
Hortobágyi húsos palacsinta
Egy „ízig-vérig magyar kézműves termék”-től többet vártunk. Az ára borsos, üzlete válogatja, de 800 forint körüli összeget kell fizetnünk, hogy hazavihessük. Az összetevőkkel semmi probléma sincs, a két darab palacsinta gusztusos, de alig tettek rájuk mártást, az is túl paprikás, e fűszer elnyom minden más ízt, a pulykahús kevés is és száraz is.
Kagylótészta paprikával, brokkolival és koktélparadicsommal
Fagyasztott étel az Aldiból. Néhány perc mikrózás után elkészül. Könnyű, vacsorának megfelel, de ha valaki ebédre szánja, akkor egy óra múlva éhes lesz. Termékcsaládjából ez tűnt a leglaktatóbbnak, egy másik zöldséges étel, amely mindössze kukoricából és répából áll, valószínűleg arra sem alkalmas, hogy legalább rövid időre elverje az éhséget.
Szecsuáni csípős csirke
Ismét az Aldi, de ez nem fagyasztott készétel. Két perc mikrózás után ott gőzölög az asztalunkon. Laktató, ízletes tésztás–húsos–gombás ebéd, megéri az 599 forintot. Ebben sincs adalékanyag.
Szilvatöltelékes gombóc
Kevés tészta, sok töltelék, utóbbi kellően szilvás és kellemesen fahéjas. Egészen olyan, mintha házi lenne. Minket nem zavart, hogy egy szilvaszem helyett szilvalekvárt rejtenek a gombócok. Egy zacskóval elég egy négytagú családnak, 600–700 forint körüli áron kapható.
Sajtkrémleves brokkolival
Ahhoz képest, hogy porból készült levesről van szó, nem lehet rá panasz, mondhatni, kategóriájában a legjobbak között van.
Tészta sonkás–sajtos szósszal
„Régi motoros”, valószínűleg az egyetemi kollégiumok, illetve az egyetemisták lakta albérletek egyik favoritja, mert csak tejben és vízben kell megfőzni, s máris kész a két személyre elegendő, tokkal-vonóval nagyjából 400 forintból kihozható étel. Igaz, a csomagolásra írt 10–12 perc helyett nekünk 20 percre volt szükség a főzéshez, holott pontosan követtük az utasításokat, s volt, aki főzés közben azt mondta, hogy szörnyű a szaga. De az „ízetlen”, „egyszer elmegy” és „jobb híján megteszi” vélemények megfogalmazása közben elfogyott.
Szalámis pizza
A Penny nem igazán töri magát, hogy olyan félkész, illetve készételekkel csábítson vásárlásra, amelyekbe ha nem is szeret bele a vásárló, de legalább késztetést érez, hogy kipróbálja őket, mert valamilyen szempontból másnak tűnnek, mint azok a termékek, melyek a többi üzletláncban beszerezhetők. Úgyhogy elsőként egy gyorsfagyasztott szalámis pizza mellett döntöttünk. Pozitívum, hogy a megsült pizza olyan, mint ahogy az a csomagoláson lévő fotón látható. A tészta nem túl vékony, de nem is vastag, ám nagyon élesztős az íze, s se nem ropogós, se nem lágy, hanem olyan, amelyet lenyelés előtt túl sokszor meg kell rágni. A szósz fűszerezését szerettük, a feltét mennyisége elegendő.
Lasagne
A másik saját márkás Penny-termék, immár nem a fagyasztóból. Volt, aki szerint ízetlen, más a benne lévő paradicsomkockákra nézett ferde szemmel, majd megegyeztünk abban, hogy a Lidl ugyancsak egy kilogrammos és 999 forintba kerülő lasagne-ja jobb, mert ennél fűszeresebb, illetve abba fehérmártásból több jutott.
Cannelloni
Következzen egy újabb olaszos fogás, a Sparból, 699 forintért. Tartalmas étel jó minőségű hozzávalókból, de a tésztacsövekben lévő marhahús számunkra túl sok és száraz volt.
Halfilé spenótos szósszal töltve
Ennek is megkérik az árát és bizony könnyű étel, de jó minőségű a hal, nem fél centiméter vastagságú, hanem vékony a panír (és még sütés közben le sem jön a húsról), a szósz pedig (annak ellenére, hogy alapvetően nem lelkesedünk a spenótért) ízletes.
Rántott sajtos tallér
A Valdor terméke talán a teszt legnagyobb csalódása. 999 forintért 400 grammnyi panírozott ömlesztett sajt eleve nem olcsó mulatság, de ebben az esetben az ár és a minőség között fordított arányosság áll fenn, egyetlen enyhítő körülményt nem találtunk. Sem az íze sem az állaga nem közelíti meg azt, amit rántott sajtnak lehet nevezni. „Se íze, se bűze”, „mintha zselével megszilárdított panírozott tejsavó lenne” – ilyen értékelések születtek. Nem veszünk többet ilyet.