Hirdetés

Szombathelyen született cigányvajda vajdalánca került múzeumba

2016.01.13

Hazai múzeumokban eddig nem volt ilyen tárgy.

Hirdetés

Nyugat-dunántúli cigányvajdák ezüst mentekötője került a Néprajzi Múzeum gyűjteményébe, a vajdaláncot a nagyközönség első alkalommal január 21-én tekintheti meg a Magyar kultúra napjához kapcsolódó rendezvényen.

Hoppál Péter kultúráért felelős államtitkár személyes javaslatára Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere támogatásával a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) miniszteri kerete biztosította a műtárgy megvételének kétmillió forintos pénzügyi fedezetét - közölte a múzeum az MTI-vel.

A műtárgypiacon néhány évvel ezelőtt bukkant fel az adatolással ellátott ezüst mentekötő, amit a Nyugat-Dunántúlon cigányvajdák vajdaláncként használtak. A magyar néprajzi kutatás fotókról és írásos dokumentumok alapján ismerte a vajdaláncok tárgytípusát, azonban a hazai múzeumok nem őriztek ilyen tárgyat. A Néprajzi Múzeum a gyűjtőkörébe tartozó, nagy értékű műtárgyat több kísérlet után végül 2015 őszén vásárolta meg. 

A jelvények valójában presztízstárgyakként értelmezhetők, az egykori feudális uralkodó osztály elhagyott divatját követik, át- és újraértelmezve. Az etnográfiai és antropológiai kutatások régi adóssága, hogy tiszta képet teremtsen a "vajda ügyben".

Cigányvajda és felesége, Neusatz (Újvidék)
Singer (József) fotóműhelye, 1900-as évek eleje


Aktuális ez, amikor egyfelől önjelölt vajdák ajánlkoznak, hogy rendet teremtenek a társadalomtól egyre inkább leszakadó cigány csoportok körében, s amikor másfelől az identitáskeresés, a pozitív önkép felépítésének vágya egyre határozottabban fogalmazódik meg különböző közösségek körében.

(Forrás: Néprajzi Múzeum)

A mentekötő két részből kapcsolható össze. Egyik felén alul-felül egy-egy nagyméretű rozetta formájú korongban oroszlánpár küzd egy tekerődző óriáskígyóval, körülöttük tizennyolc "sziromban" ezüstszálas filigrán díszítéssel. A másik felén nagy korong található, a végében kapocs szolgál a két rész egybefogására. A felső korongból kijövő láncot elvágták, s egy újabb motívumot - két oroszlán között magyar címer - építettek be, oldalt egy-egy II. Józsefet ábrázoló ezüstpénzzel. Az egyik korong hátára az 1774-es évszámot karcolták, ennek ellenére nem kizárt, hogy a mentekötő a 19. század elején készült. A kételemű tárgy összsúlya 1550 gramm, anyaga 13 latos antik ezüst.

Forrás: Néprajzi Múzeum


A vajdalánc közgyűjteményi elhelyezését indokolta az is, hogy a tárgytípus és a konkrét szerzemény kutatásával fontos ismeretek szerezhetők többek között arról, hogy a vajdaság intézménye milyen időszaktól jellemző Magyarországon, hogyan változott meg a cigányok letelepedésével, hogyan öröklődnek a vajdaságot kifejező jelvények. 

A mentekötőt január 21-én 17 órától tekintheti meg a közönség a Mentekötő vagy vajdalánc? című programon. Kemecsi Lajos főigazgató köszöntője után a tárgy kalandos történetét, a vajdaság intézményével kapcsolatos tudományos elképzeléseket és a tárgy múzeumi gyűjteményben elfoglalt helyét Szuhay Péter romakutató, gyűjteménykezelő muzeológus mutatja be. 

A vajdaláncon található karcolás 1961-ben már mindenképpen létezett, bizonyság erre az Ország-Világ "Putrik alkonya" című cikke, melyben idős Vajda Pál "csácsbozsoki vajda" fényképe is szerepel, az alábbi megjegyzéssel: "ezüstgombos botja és vajda-lánca még 1774-ből való".  

Vajda Pál 1904-ben, Szombathelyen született, Csácsbozsokra nősült, nőül véve Havasi (született Kolompár) Rozáliát. Egy 1947-ben keletkezett "igazolvány" szerint, melyet dr. Patóh Sándor rendőr alezredes írt alá, a férfit cigány vajdasággal bízták meg. A család elbeszélése szerint ez a megbízatás az 1960-as évek elejéig volt érvényben. Vajda Pál a vajdai jelvényeket apósától, Forgács Gyulától örökölte, aki 1882-ben született és 1947-ben halt meg Csácsbozsokon. Fia nem lévén, vejére hagyta a jelvényeket, a láncot, a botot és az ezüstgombos mellényt.

(Forrás: Néprajzi Múzeum)

A Néprajzi Múzeum kiemelt feladatának tekinti a különböző társadalmi és etnikai csoportok kultúrájának kutatását és dokumentálását. Az intézmény úttörő szerepet játszik a magyarországi cigányok/romák néprajzi dokumentálásában, 1989 óta jelentős roma gyűjteményt hozott létre. A hazai nemzeti és etnikai kisebbségek életmódjának, társadalmi helyzetének és kulturális szokásainak bemutatásával a Néprajzi Múzeum segíteni kívánja a különböző csoportok közötti közeledést, az előítéletek felszámolását.