Tudta? A szentgotthárdi platán pozitív energiákkal tölt fel

Tavaly örömmel adtunk hírt arról, hogy egy őrségi fa, a szattai öreg hárs sikerrel átjutott Az év fája című verseny azon rostáján, amely a döntőbe vezet.

Végül a tizenöt döntős fa közül a tatai Öreg-tó partján álló platánfáról gondolták azt a szavazatukat online szavazás keretében leadók, hogy a legerősebb közösségi háttérrel rendelkezik.

Idén két Vas megyei fa is „indult” a megmérettetésen.

A versenyre bárki nevezhet fát, azt azonban zsűri bírálja el, hogy melyik lesz az a tizenöt, amely a döntőbe jut. Az ítészek fő célja, hogy felhívják a figyelmet a természetvédelem és a közösségek kapcsolatára.

2015-ben körülbelül hatvan fát neveztek.

Összesen három díjat osztanak ki: az Év fáját a közönség választja meg online szavazással, a Hős fa címet a zsűri osztja ki, valamint még egy fa kap különdíjat az Országos Erdészeti Egyesülettől. Hős fa az lehet, amelynek élete vagy természetes környezete, élőhelye veszélyben van, és megmentéséért a jelölők sikeresen küzdöttek vagy küzdenek.

A szavazást október 18-án vasárnap éjfélkor zárja a szervező Ökotárs Alapítvány, a végeredményt ezt követően a hivatalos díjátadó alkalmával teszi közzé.

A hazai Év fája részt vesz a jövő év elején rendezett európai versenyben is, amelynek győztese az Európai év fája címet nyeri el.

A Szentgotthárdi platán és a Cáki kocsányos tölgy azonban nem jutott a döntőbe.

A történetük viszont talán érdekli olvasóinkat, ezért az alábbiakban bemutatjuk őket.

 

Szentgotthárdi platán – a fa, amely pozitív energiákkal tölt fel

Szentgotthárdot III. Béla király alapította 1183-ban. Az ő adományozása révén a ciszterek apátságot alapítottak a településen. Mintagazdaságuknak köszönhetően a település hamar virágzásnak indult.

A város központjában felépített monostort 1391-ben Zsigmond király Széchy Miklós nádor fiának adományozta. Az épületet a XV. század második felében várkastéllyá alakították. A várkastély mellé építtette Széchenyi György kalocsai érsek azt az új korabarokk stílusú templomot, amelyet a XVll. század végén Marian Reutter prior magtárrá alakíttatott át.

A XVIll. század elején Szentgotthárdra ismét visszatértek a ciszterciták, akik felépítették azt az új barokk stílusú műemlék kolostorépületet, melyben ma a polgármesteri hivatal található.

A szentgotthárdi cisztercita apátság épületegyüttesét nagy kert övezte. Ma ez városi közparkként funkcionál. Feltételezhetően a nevezett fa ültetése is ciszter szerzetesek munkája. Csak egy része védett. Dóczy József 1832-ben írt a kertről. Gyümölcsfákat és "gyertyánalagutat", vadgesztenye sétálóutat említ. Akkor volt a kertben kertészlakás, üvegház, kút, virágoskert, és konyhakert. A dinnyét melegágyban nevelték. Egy 1993-ban végzett dendrológiai gyorsfelmérés 13 féle fenyőt és 46 féle lombos fa és cserjefajt tárt fel.

A kolostorkertet kezdetben valószínűleg inkább mezőgazdasági céllal hasznosították.
A park kialakítása és a ma is megtalálható idősebb fenyők telepítése valószínű a XIX. század elején kezdődött és a század második felében tetőzött. Ebben nagy szerepe volt a vasútvonal kiépítésének is, mert így már 1872-től vasúton érkezhettek a távoli tájak egzotikus növényanyagai.

A kolostorkert legidősebb, méretüket is tekintve jelentősebb fenyőpéldányai a simafenyők. A lombos fafajok figyelemre méltó példányai között vannak platánok (1,50-1,80 törzsátmérővel), de kislevelű hárs (1,0 m), a magas kőris (1,40 m), valamint vörös tölgy (1,20 m) törzsátmérője sem szokványos átlagméret.

A nevezett juharlevelű platánfa becsült kora 200 év, magassága közel 35 méter.

A fában valóságos gyógyító energia rejlik, a természet energiája árad belőle - a fák ugyanis igen erős pozitív aurával rendelkeznek, amellyel képesek kitisztítani, feltölteni az emberi energiamezőt is.

Egy óra a fa közelében, és elszívja a negatív gondolatokat és pozitív energiával tölt fel.

 

Cáki kocsányos tölgy

Története ismeretlen, de minden időben nagy figyelmet kapott és kap ma is.

A falu játszóterének nagy ékessége. Jelenleg is védik, gondozzák. Kora 50 év, magassága 20 méter.

(Fotók: evfaja.okotars.hu)