1941. július 6-án Magyarország nagy részén bevezették a jobboldali közlekedést. Mutatjuk, miért volt szükség a történelmi változásra, hogyan zajlott az átállás, és mikor csatlakozott Budapest.
1941. július 6-án Magyarországon - Budapest és környéke kivételével - életbe lépett a jobboldali közlekedés. A történelmi átállás célja az volt, hogy az ország alkalmazkodjon a szomszédos államok közlekedési rendjéhez. A fővárosban 1941. november 9-én vezették be az új szabályokat, amelyeket hosszú előkészítés és országos tájékoztató kampány előzött meg.
1941. július 6-a fontos mérföldkő a magyar közlekedés történetében: ezen a napon az ország nagy részén hivatalosan is bevezették a jobboldali közlekedést. Budapest és közvetlen környéke ekkor még kivételt jelentett, a főváros csak néhány hónappal később, 1941. november 9-én tért át az új közlekedési rendre.
A baloldali közlekedés eredetére több elmélet is létezik. Az egyik szerint már az ókori rómaiak is így haladtak az utakon, mert a jobbkezes harcosok könnyebben tudták használni fegyvereiket. Más magyarázatok szerint a középkori lovasok és kocsihajtók számára is előnyösebb volt ez a rendszer.
Az első ismert írásos utalások a 14. századból származnak, amikor VIII. Bonifác pápa a Rómába tartó zarándokoknak is ajánlásokat fogalmazott meg az utazás rendjéről.
A történészek szerint a jobboldali közlekedés európai elterjedése szorosan összefügg Napóleon hódításaival. Bár arról megoszlanak a vélemények, hogy pontosan mi motiválta a változtatást, a Francia Birodalom hatására Európa jelentős részén fokozatosan áttértek a jobboldali közlekedésre.
Érdekesség, hogy Franciaország vasútvonalain ma is baloldali közlekedés jellemző, miközben a közutakon természetesen jobb oldalon haladnak a járművek.
A 20. század első felére Magyarországot szinte teljes egészében jobboldali közlekedést alkalmazó országok vették körül. A német orientáció, valamint a bécsi döntések után visszacsatolt területek közlekedési rendje is indokolttá tette az egységesítést.
A kormány már 1939-ben döntött az átállásról, de a második világháború miatt a végrehajtás két évvel eltolódott.
Az 1941-es belügyminiszteri rendelet alapján az átállás két időpontban valósult meg:
A változást hónapokig tartó előkészítés előzte meg. A rádió rendszeresen tájékoztatta a lakosságot, az újságok részletes ismertetőket közöltek, az iskolákban pedig a gyerekeket is felkészítették az új szabályokra.
A Budapestet körülvevő átmeneti zónákban ideiglenes táblák és útburkolati jelek segítették az autósokat a megfelelő sávba terelni. Az országos átállás szinte problémamentesen zajlott, mindössze egyetlen balesetet jegyeztek fel: egy székesfehérvári kalauz a lezárt bal oldali ajtón kiesett a járműből.
A fővárosban a tömegközlekedés 1941. november 8-án késő este leállt, hogy éjszaka elvégezhessék a szükséges műszaki átalakításokat. A villamosok esetében ez egyszerűbb feladat volt, mivel mindkét oldalon rendelkeztek ajtókkal, a buszokon azonban új ajtókat kellett kialakítani, ami akkoriban mintegy 12 millió pengőbe került.